25 éve a bálteremben kezdték a karatét

Hagyományos évzárójukon visszapillantottak az eltelt esztendőre s a két és fél évtizedre. Volt mire emlékezniük, van mire jövőjüket építeni. A klubelnököt kérdeztem.

Öt éve hódolt a kyokushin karaténak, amikor 1998-ban megalapította a klubot. 25 esztendő alatt maradéktalanul teljesültek az elképzelései?

Igen. Mert amit elterveztem, az mindig megvalósult.

Hogyhogy minden ment?

Voltak jobb meg nehezebb időszakok, de ez máshol is így van. Például a koronavírus idején rendesen keresztbe tettek nekünk is. De sikerült túlélni, és jelenleg már nagyon jól működik a klub, jó létszámmal. A ciklikusság azonban végigkísért bennünket az eltelt negyedszázad alatt.

Évzáróval egybekötött jubileumot ünnepeltek a minap. Tevékenységük öt településre – Keszegfalva, Ekecs, Dunaszerdahely, Ekel, Nemesócsa – terjed ki. Elmondható, hogy mindegyikben hódít a kyokushin karate?

Nézzük csak, hol mi a helyzet. A keszegfalvai klub a legöregebb, itt indultak huszonöt évvel ezelőtt az edzések. Aztán folyamatosan nyíltak a klub kihelyezett központjai: 2002-ben Ekecsen, 2004-ben Nemesócsán, 2010-ben Dunaszerdahelyen, majd 2011-ben Ekelen. A koronavírus-járvány idején Nemesócsán és Ekelen a klub teljesen bezárt, nemrégen Ádám fiam indította újra mindkettőt.

Ha visszatekint az eltelt két és fél évtizedre, mi jut leggyakrabban az eszébe?

Visszapillantottam, s annyi minden történt ezalatt, annyira aktív éveket éltünk 2010-től 2020-ig is, amikor az ötvenkét hétvégéből negyvenkettő foglalt volt, szinte az egész hetet, évet kitöltötte a karate, nehéz ebből kiragadni valamit. Ami nagy dolog, a klubban hét Európa-bajnoki dobogósunk van. Ez elég jó ahhoz képest, hogy csak heti két edzést tartunk. Későbbi érmeseink azonban hetente tízszer edzettek, egyéni edzéstervvel. Jelenleg is van három ilyen fiatal – a dunaszerdahelyi Bíró Bendegúz, a keszegfalvai Sárai Csongor és az ekecsi Vígh Lara –, akik így készülnek.

Negyvenen, abból húsz gyerek kezdte az edzéseket annak idején a keszegfalvai kultúrház báltermében. Napjainkban milyen edzőteremben, azaz dojóban csiszolják karatetudásukat?

Jó tíz évig voltunk a bálteremben, onnan a tornaterembe kerültünk, ahonnan két-három éve a kultúrház alagsorába tettük át tevékenységünket. Ott rendeztük be a dojót, nagy területen. Régen tekepálya volt. Igazán szép termünk van. Nagyon hálásak vagyunk érte, mert nem kell igazodnunk senkihez, akkor megyünk oda, amikor nekünk megfelel. Már számos edzőtábor is lezajlott benne.

Elszaladtak az évek, s egykori tanítványainak esetenként már a gyerekei is a klubban készülnek. Más védencei mesterük körül szorgoskodnak – edzőként, vezetőként, bíróként. Hupian Krisztina, Markovics Ádám, Trenčík Nikolas mesterek, valamint Vígh Lara, Laboda Réka és Cserepes Zoltán segédedzők – mint sokszor – ismét dicséretet kaptak klubvezetőjüktől, akit védencei és edzőtársai is megleptek a jubileumon. Mivel?

Emlékplakettel, ami az eltelt huszonöt évre emlékeztet. Edzek egy másik japán harcművészetet is, s akikkel együtt gyakorolok, azoktól kaptam egy kardot. Többségük a kyokushin karatét is műveli, így kétéltűek vagyunk. Az ember mindig szeretne fejlődni, keresi a lehetőséget, hogy hol tud még tanulni. Ezt szolgálja számunkra a Soshinkai Ushiro Karate-stílus, amit már lassan öt éve gyakorolok.

2023-ban 114 éremmel gyarapították gyűjteményüket a különböző versenyeken. Az évzárón tizenkettedszer hirdették ki az év legharcosabb amazonját, aki az ekecsi Csölle Kincső Viktória lett, tizenötödik alkalommal pedig az év szamuráját a dunaszerdahelyi Bíró Bendegúz személyében. Volt-e még más kihagyhatatlan mozzanata a negyedszázad utolsó esztendejének?

Szokásos évet hagytunk magunk mögött, edzésekkel, versenyekkel, táborokkal. Mondhatnám, rutinszerűen haladtunk előre. Azzal a jó érzéssel, hogy visszaállt a Covid előtti rend a klubban. 2023 volt az első év, amely újra normális keretek között zajlott. Fontos számomra, hogy az edzőm, a Dél-Komáromban oktató Bodó Zoltán is megkapta az 5. dan mesterfokozatot Japánból, mégpedig munkája elismerése jeléül. Én is nála kezdtem. Összeszedtem a klubtársaimat, akikkel huszonvalahány éve együtt edzettünk mesterünknél, de olyanok is voltak köztünk, akik a mai napig gyakorolnak vele. Megköszöntük a munkáját, oklevéllel, ajándékkal.