17 gól is kevés volt

BŐD TITANILLA

A női kézilabda WHIL 8. fordulójában a Zlín a Porubát fogadta. A mérkőzés főleg a zlíniek átlövője, Tóth Erzsébet számára volt különleges, tavaly ugyanis még a Poruba játékosa volt. A csallóközaranyosi származású kézilabdázó az utolsó hónapokban már nem igazán érezte jól magát a Porubában, ezért egykori csapata ellen dupla motivációval lépett pályára.

„A meccs előtt találkoztam olyan emberekkel, akikkel nem a legszebben váltunk el, úgyhogy teljesen felspanolva, mérgesen léptem pályára – elevenítette fel lapunknak a mérkőzést Tóth Erzsébet, akit pályafutása során ötször választották Szlovákia legjobb kézilabdázójának. – Úgy éreztem, semmi nem állíthat meg, sorra dobtam a gólokat. Az egész mérkőzésen végig vezettünk, de az utolsó percekben elúszott az előnyünk… Ebben azért a bíróknak is volt részük, de az is tény, hogy a meccs végén már külön őrzőt kaptam, a többiek pedig nem tudtak kellőképpen belelendülni. A szélekről sem voltunk elégszer eredményesek, eladtuk a labdákat… Szerintem legalább a döntetlent megérdemeltük volna, de szerencsénk sem volt.”

Tóth Erzsébet ebben a szezonban eddig a szokottnál kevesebb gólt dobott, a Partizánske és a Poruba elleni bajnokikon viszont újra belelendült, és a két mérkőzésen összesen harmincszor talált be. „Eleinte igyekeztem inkább a többieknek labdákat osztogatni, de most már ismét sokat vállalkozom lövésre. Ez a két meccs az önbizalmamon is sokat javított” – magyarázta a 35 éves játékos, aki nem először szerzett egy meccsen 17 gólt. „Volt már ilyen, az első porubai szezonom során is. De most dobhattam volna 19-et is, főleg az első félidő végén kihagyott helyzetem bánt. Három góllal vezettünk, egyedül vezettem a labdát a kapusra, és nagyon lezseren lőttem, fel sem ugrottam… Néha előfordul az ilyen, pedig talán ha az a gól bemegy, megtört volna az ellenfél – jegyezte meg önkritikusan Tóth Erzsébet, aki 17 találatából hatot hetesből szerzett. – Jól ismer a Poruba kapusa, és tudtam, arra számít majd, hogy lefelé dobom a büntetőket. Ezért inkább a felső sarokba céloztam, és szerencsére minden hetesemet be is lőttem.”

A zlíniek átlövője mégsem lehetett elégedett, hiszen három perccel a találkozó vége előtt hiába vezetett csapata 28:26-ra, végül egy góllal kikapott: „Majdnem infarktust kaptam. Dobok 17 gólt, és mégsem nyerünk?! Pedig aranyat ért volna nekünk ez a két pont… Aludni sem tudtam az éjjel, annyira felzaklatott a meccs.”