Segítene az ingyenes öntözovíz

Az utóbbi években a hazai termeloknek, mindenekelott a gyümölcs- és zöldségtermesztoknek is meg kellett tanulniuk, hogy terményeiket úgy tudják a leghatékonyabban értékesíteni, ha megoldják tisztításukat, osztályozásukat és csomagolásukat.

Vannak, akik önerobol, mások társulásokba tömörülve próbálnak megfelelni a piac diktálta egyre magasabb követelményeknek. A karvai Gradual Kft. irányítói mindkét irányba léptek: tagjai a tavaly tavasszal megalakult, Szlovákia legjelentosebb almatermesztoit tömöríto SK Fruit értékesítési szövetkezetnek, gyökérzöldség- és burgonyatermésük mosására, osztályozására és csomagolására pedig korszeru gépsort vásároltak. A nyolcszáz hektáron gazdálkodó kft. az ország elso öt sárgarépa-termesztojének egyike (az idén 74 ha-t vetett belole, jövore pedig 100 hektárnyit tervez), és ezt a pozícióját az elkövetkezo években meg szeretné szilárdítani. Ehhez azonban nem elég megtermelnie az árut, hanem megfelelo minoségben és csomagolásban kell felkínálnia a kereskedelmi partnereknek. Kizárólag ez lehet a biztosítéka annak, hogy saját márkanévvel kerülhessen a szupermarketek pultjaira. „Ilyen termésmennyiségnél – az idén például háromezer tonnányi sárgarépára számítunk – rendkívül fontosak a megbízható, állandó partnerek – mondta Duka Ferenc, a kft. ügyvivoje. – Mi foleg nagyraktárakkal tartjuk a kapcsolatot, hiszen köztudott, hogy egy-egy áruféleség felvétele a nagy kereskedelmi láncok kínálatába, százezres nagyságrendu beugróval jár, amit mi önerobol képtelenek lennénk állni.” A Gradual háromféle csomagolásban kínálja a sárgarépát és a petrezselymet, amelyet 18 hektáron termeszt: necczsákokban (10-50 kg), hálóban (2-3 kg) és muanyag zacskókban (egykilós csomagolásban). Ugyanez vonatkozik a burgonyára is, csak más-más kiszerelésben. A kft. másik „húzóterménye” az alma, a hatvan hektárnyi régi telepítésu gyümölcsös mellé a múlt évben 20, idén további 10 ha intenzív almást ültetnek. Erre a komoly beruházásra azért van szükség, mert a 15-20 éves ültetvények egyre kevésbé felelnek meg a minoségi követelményeknek. Tehát aki tartani akarja a lépést, annak mindenképpen újítani, fejleszteni kell. A szupermarketek szlovákiai megjelenésével pedig új kereskedelmi stratégiát kellett kidolgozniuk a termeloknek. A cseh példán okulva, ahol a kilencvenes évek végén az áruházláncok kis híján padlóra küldték a hazai gyümölcstermesztoket, megalakították az SK Fruit értékesítési szövetkezetet, amely közös márkanév alatt forgalmazza a tagok által megtermelt gyümölcsöt. „Éveken keresztül azért harcoltunk, hogy a minoségi áruért megfelelo árat kapjunk – fejtegette Duka Ferenc. – A kereskedok elvárták volna, hogy kilónként 12 koronás árért fényezzük, kartonokba csomagoljuk az almát. Ez azonban nem megy. Ha viszont 20 korona feletti árat tudunk kiharcolni, akkor mi is meg tudunk felelni az ilyen irányú elvárásoknak. Lejárt az az ido is, amikor egy-két koronáért árultuk a hullott almát; ha nem kapunk legalább 4 koronát kilójáért, nem érdemes beszállítanunk a gyümölcsösökbol. Arra kell törekednünk, hogy minél magasabb legyen az elso osztályú gyümölcs aránya.” Új ültetvény kialakítása egyáltalán nem olcsó mulatság, hektáronként a félmillió koronát is elérheti, és ekkor még nem beszéltünk arról, hogy az elso három évben semmiféle bevétel nem származik az ültetvénybol. A földmuvelésügyi tárca ugyan kiemelt helyen kezeli a gyümölcsösök telepítésére nyújtott állami támogatást, erre azonban nincs jogigény. A támogatási irányelvekben szereplo hektáronkénti maximális 200 ezer korona is csak elméleti lehetoség, a valóság ennek elenyészo töredéke is lehet. A szakemberek azt is tudják, hogy intenzív gyümölcsös elképzelhetetlen öntözés nélkül. És sokszor hiába támogatja az állam az öntözoberendezések vásárlását, ha a termelok az öntözovíz árát sem tudják megfizetni. Duka Ferenc is ezt tarja az intenzív növénytermesztés egyik legnagyobb kerékkötojének. Véleménye szerint elég terhet rónak a gazdálkodókra az öntözéssel kapcsolatos további kiadások, a vizet ingyen kellene kapniuk. Hiszen a Duna vize úgyis csak elfolyik, ha nem hasznosítják. A Dunából nyert öntözovízért viszont két koronát fizetnek köbméterenként, ami a Gradual esetében havi félmilliós kiadást jelent. És hiába vonatkozik erre is állami támogatás, ha többnyire csak töredékében, rosszabb esetben pedig végképp nem kapják meg a termelok, hiszen nem alanyi jogon járó dotációs tételrol van szó. Érdemes volna az illetékeseknek is elgondolkodniuk ezen.