Rendőrsztorik

Kisvártatva azt is megtudtam, hogy birka vagyok. A hírt kommentelők egy része ugyanis így nevezte azokat, akik egyetértenek a maszkviseléssel. Hát ide jutottunk. A tavalyi tömeges maszkvarrástól és szolidaritástól egymás lebirkázásáig.

Köszönet érte a kormánynak. S itt szándékosan nem Matovičot írok. Mert az igaz, hogy ő mestere az emberek egymásnak ugrasztásának, és kormányfőként őt tereli a fő felelősség a társadalmi légkör mérgezéséért, ami tovább rontja a pandémia által egyébként is agyonstresz-szelt lakosság testi és lelki tűrőképességét. Ám a többiek is felelősek, hiszen egy éven át asszisztáltak Matovičnak. De igazából nem róluk, hanem a rendőrökről akarok írni.

Nekik sem könnyű. Az emberek egyik oldalon azt várják tőlük, hogy védjék a rendet, ha viszont ezt teszik, megy a szitkozódás. Például nem értem, miért gurul dühbe, akit megbüntetnek gyorshajtásért. Hiszen nagyon jól tudja, hogy ötven helyett kilencvennel száguldott lakott területen. S ha kockáztatta a saját és mások épségét, akkor miért nem vállalja érte a felelősséget? Ez elég egyértelmű, nem?

Egy ismerősöm elindult, hogy három járáson keresztülvágva meglátogassa az újszülött unokáját. Rögtön az első járáshatáron megállították a rendőrök. Azt hazudta, hogy tesztelésre megy rezervált időpontra. Persze a rezervációt nem tudta felmutatni. A rendőrök erre visszaküldték, ő meg lehordta őket, hogy fafejűek. Pedig nem ők találták ki a járás határának átlépését tiltó rendeletet. Ki tudja, talán ha megmondja az igazat... Bár…

Egy másik ismerősöm bevallotta, hogy a fekete járásban élő szüleinek viszi a bevásárlást, és átengedték. Mert emberséges rendőrök voltak, mondta. De amikor néhány nappal később kiderült róla, hogy covidos, magát és a rendőröket is a pokolba kívánta, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy a szülei nem fertőzöttek. Ugye, mennyire meg tudja változtatni egyetlen pillanat az értékelésünket? Az emberséges rendőrök egyszeriben felelőtlenné váltak, mert nem akadályozták meg őt a szüleivel való találkozásban.

Amerikai rendőrökről olvastam, hogy velük nem tanácsos kekeckedni. Bár ott is vannak kivételek. Ifjú rokonom a frissen kapott jogosítványával kikölcsönzött egy autót New Yorkban és felfedező útra indult a barátaival, de a sztrádán bedöglött a kocsi. Percek múlva nagy szirénázással megjelentek a rendőrök. A rokon elhebegte, hogy most vezet először az Egyesült Államokban. Nyugi, próbáld újra begyújtani, biztatták. Begyújtotta és nekizöttyent a rendőrautónak. Amin a rendőrök jót röhögtek.

Nem hinném el, ha nem lett volna róla fotó az MTH-n.