Zoboraljai magyar demográfiai lejtő

A cikkben a néprajzi-történeti tájként értelmezett Zoboralja – s nem a tágabb jelentésű Zobor-vidék – 14 településének nemzetiségi adatait vizsgáljuk.

A községekben összesen 17 034 fő lakott a 2021-es cenzus szerint. Ez érzékelhető, 5,11%-os növekedést jelent 2011-hez képest (16 163 lakos), ami azonban nem hozta magával a magyarok számának emelkedését, amely 4548 főről csaknem 22%-kal csökkent 3555 személyre, amely az elsődleges nemzetiséget illeti. Második helyen 355-en jelezték, hogy kötődést éreznek a magyar etnikumhoz is.

Ez azért is érdekes, mert ha ezt a két kategóriát egybevesszük, úgy valamivel több magyar él Zoboralján, mint amennyien 2021-ben magyar anyanyelvűnek vallották magukat (3798 fő). A 14 faluban – első helyen – egyébként 12 654 személy vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, a magyarokhoz képest nem sokkal kevesebben, csupán 332-en éltek második opcióként a szlovák kötődés feltüntetésével.

A teljes képet tekintve – amellett, hogy eleve egy magyar nyelvszigetről beszélünk – fontos tényezőként számolhatunk a nyitrai agglomeráció szerepével. Ez a legtöbb vizsgált faluban leginkább növekvő lakosságszámot eredményez, ami azonban nyilvánvalóan csak kivételes esetekben jelenthet magyar nemzetiségű letelepedő személyeket, családokat.

Hegy és víz mögött

Nemcsak a föld- és a néprajz, de a nemzetiségi demográfia szempontjából is érdemes külön vizsgálni a Nyitra-folyó völgyébe eső „vízmegi” (Vicsápapáti és Nyitraegerszeg), illetve „hegymegi” (Menyhebédszalakusz és Béd) községeket, amelyekben első nemzetiségként 79, második opcióként pedig 58 személy vallotta magát magyarnak. Arányaiban Menyhebédszalakuszon él a legtöbb magyar (30 fő, 2,76%), a másik három faluban már csak 1-2%-ot mutat a cenzus. Abszolút számok terén Béden (7 személy), arány szempontjából Vicsápapátin (1,27%) él a legkevesebb magyar kötődésű polgár. Látható, hogy itt már „mikrokisebbségről” beszélünk, ám a helyzet akkor válik érdekesebbé, ha első körben megnézzük a 2021-es nyelvi adatokat, amely szerint 237 főnek magyar az anyanyelve.

Ez kerek 100-zal több, mint a nemzetiségi hovatartozás összesített adatai – arányosan kifejezve tehát igen jelentős, 42%-os különbségről beszélünk, amely világosan jelzi az etnikai asszimiláció mértékét.

Még hangsúlyosabb példát kapunk a fogyásra, ha egy pillantást vetünk a négy falu 1991-es adataira, s nem csak az elmúlt évtizedet vizsgáljuk. Ezek szerint a rendszerváltás után még 563 magyar nemzetiségű polgár élt bennük, amelyek már akkor is egyértelmű kisebbséget képeztek. Másként fogalmazva:

ha a most első helyen jelölt 79 főt vesszük, akkor 30 év alatt 86%-kal csökkent a négy falu magyar szórványa!

A Tribecstől délre

Az előzőekhez képest lényegesen másként fest a nemzetiségi kép a zoboraljai magyar „tömb” tíz falujában még akkor is, ha az összkép azt mutatja, folyamatos a magyar etnikum olvadása.

Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy már csak egy településen haladja meg a magyarok aránya az 50%-ot. Ez a község Nyitrageszte (55,1%), majd Alsóbodok (45,88%) és Kolon (39,39%) következik. A kontraszt kedvéért: 2011-ben Gesztén még 67,03% volt a magyarok aránya, Alsóbodokon 58,83%, és további három falunál (Zsére, Pográny, Kolon) 40% fölötti mértéknek lehettünk tanúi.

A szlovákok aránya értelemszerűen Nyitragesztén (42,35%) és Alsóbodokon (49,91%) a legalacsonyabb, ám ez a mutató az elmúlt 10 év tendenciáit tekintve 2031-re akár mindkét faluban átbillenhet az 50%-on.

Az szinte magától értetődik, hogy az abszolút számok terén is általánosan csökkent a magyar etnikum súlya.

2011-hez képest összességében 915 fővel kevesebb magyar él a tíz községben, ami átlagosan 20,01%-os csökkenést jelent 10 év alatt. Két település gyakorlatilag a 2011-es magyar lakosság negyedét (Nyitragerencséren 26,3%- os, Alsóbodokon 25,18%-os, Alsócsitáron 23,6%-os a csökkenés), mások pedig inkább az ötödét (Kolon, Barslédec, Pográny és Zsére) vesztette el 10 év alatt.

Legkevésbé Nyitragesztén volt komoly az olvadás, amennyiben így minősíthetjük a 10,74%-os csökkenést.