Visszakapták a birtokukat, mégsem az övék

A bíróság október közepén döntött erről, de a Nyitrai Járási Hivatal földés erdőügyi osztálya megfellebbezte a döntést. Az ügy újra visszakerült a hivatalhoz felülvizsgálatra, és ha az talál valamit, amire alapozhatja a panaszát, újrakezdődhet a per.
A béládi (Beladice – Aranyosmaróti járás) Szentiványi Móric leszármazottai csak a családi vagyon egy részét kérik vissza, és álmukban sem gondolták volna, hogy az ilyen bonyolult lesz, mert a tulajdonviszonyok teljesen egyértelműek. A béládi kastély és a mintegy háromezer hektáros uradalom tulajdonosa 1948-ig Szentiványi Móric, a mai pereskedők nagyapja volt. Családja a liptószentmiklósi járásbeli Szentivánból (Liptovský Ján) származik, ősei IV. Béla seregében harcoltak, ezért kapták a nemesi rangot és a birtokokat. Egyikük a fél karját is elveszítette valamelyik ütközetben, a családi címerben látható félkarú harcos őt idézi. A szentiváni birtok urának, Szentiványi Oszkárnak a fia volt Szentiványi Móric. Oszkár édesapja, Szentiványi László feleségével, Jesenský Szidóniával a Bélád melletti Pusztahatárban telepedett le a Jesenský család által 1820-ban épített neoklasszicista kastélyban, amely ma luxushotelként működik.

A szentiványiak aranykora

A Szentiványi László által építtetett béládi kastélyt fia, Oszkár később kibővíttette. 1874-ben földeket vásárolt a helyi földbirtokosoktól és ezeken 16 hektáros parkot létesített, Fadrusz János tervei alapján pedig családi mauzóleumot építtetett. Volt miből, egy rigai admirális lányát, Melindát vette feleségül, akinek a kelengyéje a dédunokák szerint 30 kiló arany volt. A park egy része ma újra régi pompájában látható, 7,25 hektárnyi területet 1982-ben védetté nyilvánítottak, leghíresebb látványossága egy háromszáz éves hársfa. A kastélyban a rendszerváltásig iskola működött, addig úgy-ahogy rendben is tartották, azóta senki nem törődik vele. Eredeti berendezését, az értékes bútorokat, festményeket és könyveket még a háború után szétrabolták, a kriptát is kifosztották.

Szentiványi Oszkár fiának, Móricnak az unokái nem is a kastélyt igénylik vissza, csupán a birtokok egy részére tartanak igényt. Csehországban letelepedett Ilona lánya három gyerekével közösen 1992ben nyújtotta be restitúciós igényét, az ügy azóta húzódik, holott minden feltételt teljesített. A család jogi képviselője, Marek Ďuran minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a visszaigényelt 250 hektárnyi ingatlan Ilona apjának, Szentiványi Móricnak a tulajdona volt, és 1948ban államosították. A család birtokában van minden szükséges telekkönyvi kivonat és dokumentum, ezeket az illetékes hivataloknak el is küldték, mégsem kapták vissza, ami jár nekik. Móric lánya, Ilona 2008ban meghalt, ma az ő két lánya, Eva Dobiášová, Helena Zounová, valamint fia, Milan Jelínek folytatja a harcot a családi örökségért.

A monarchia 2000-ben

Az unokák már nem ismerték Szentiványi Móricot, a nagybirtokos diplomatát 1945. március 27-én meggyilkolták és meztelenül kidobták a kastély ablakán. Unokája, Eva azt mondja, tudja, hogy falubeli irigyek voltak a gyilkosai, és nem az orosz katonák, mint ahogy elterjesztették, de ma már semmire sem menne vele, ha megnevezné őket. Szentiványi Móricnak nem csak a halála volt szörnyű, életét is tragédiák kísérték. Húga 11 éves korában leesett a lóról és meghalt, Egon öccse korán elveszítette a feleségét és a fiát is, majd a kommunista hatalomátvételt követően lányával együtt Brazíliába menekült. Tassio öccse 23 évesen az első világháborúban halt hősi halált. Móric komoly diplomáciai karriert futott be, 1918-ig Törökországban és Japánban volt katonai attasé. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Masaryk elnök kormánya megszüntette a nemesi előjogokat, Móric alig ötvenévesen visszavonult a béládi kastélyba és csak a családjának élt. Az új világban nem találta a helyét, még idős fejjel is a monarchiáról ábrándozott.

„Olvastam a nagyapa érettségi dolgozatát, amelyben arról írt, milyen lesz az Osztrák–Magyar Monarchia 2000-ben. A fejlemények ismeretében megmosolyogtató a fogalmazvány, ugyanakkor megható is” – mondja az unoka, aki gyermekkorában a béládi rokonoknál töltötte a vakációkat.

Felülvizsgál az alperes

„A nagynénémnek volt kulcsa a családi kriptától, megmutatta, hol nyugszanak az őseink. Gyakran jártunk a kastélyparkba is, a kertész mindig hozott gyümölcsöt. Nem éltünk abban a tudatban, mekkora birtokokat vettek el tőlünk, de amikor jóváhagyták a restitúciós törvényeket, megfogadtam, hogy visszaszerzem, ami megillet” – mondja Ilona lánya, Eva Dobiášová.

A család restitúciós kérvényének azonban érthetetlen okokból máig sem tettek eleget a szlovák hatóságok. Marek Ďuran, a család jogi képviselője nem is hallott még hasonló esetről, amelyben huszonhat év múltán is ott tartanának, ahonnan indultak.

„Ügyfeleim törődni akartak a birtokkal, a hatóságok ebben akadályozzák őket. Októberben ugyan az örökösök javára döntött a bíróság, de az járási hivatal föld- és erdőügyi osztálya megfellebbezte a döntést azzal, hogy felül kell vizsgálni. Magyarán, ha a hivatal jogászai találnak akár csak egy eljárási hibát is a döntésben, kezdődhet elölről a huszonhat éve húzódó per.”

Marek Ďuran szerint az örökösök készek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni, és jogos tulajdonukon kívül a hatósági halogatások miatt kártérítést is követelni fognak.