Huszonöt év alatt sem sikerült visszaperelni a birtokaikat

Elnapolta a kerületi bíróság a huszonöt éve húzódó pert, amelyet a béládi (Beladice – Aranyosmaróti járás) Szentiványi Móric leszármazottai azért indítottak, hogy visszakaphassák a családi vagyon egy részét. 250 hektárnyi szántóról és erdőről van szó, amely a szlovák restitúciós törvények szerint megilleti őket, de a Nyitrai Járási Hivatal Föld- és Erdőügyi Osztálya folyton fellebbezéseket nyújt be az ezt elrendelő bírósági döntések ellen.

Pedig a tulajdonviszonyok teljesen egyértelműek: a béládi kastély és a mintegy háromezer hektáros uradalom tulajdonosa 1948-ig Szentiványi Móric volt. Családja a liptószentmiklósi járásbeli Szentivánból (Liptovský Ján) származik, ősei IV. Béla seregében harcoltak, ezért kapták a nemesi rangot és a birtokokat. Egyikük a fél karját is elveszítette valamelyik ütközetben, a családi címeren látható félkarú harcos őt idézi. A szentiváni birtok urának, Szentiványi Oszkárnak a fia volt Szentiványi Móric. Oszkár édesapja, Szentiványi László feleségével, Jesenský Szidóniával a Bélád melletti Pusztahatárban telepedett le a Jesenský család által 1820-ban épített neoklasszicista kastélyban, amely 2003 óta luxushotelként működik.

Harminc kiló arany

Szentiványi László saját kastélyt épített Béládon, amelyet a fia, Oszkár később kibővített. 1874-ben földeket vásárolt a helyi földbirtokosoktól, és ezeken 16 hektáros parkot létesített, Fadrusz János tervei alapján pedig családi mauzóleumot építtetett. Volt miből, egy rigai admirális lányát, Melindát vette feleségül, akinek a kelengyéje a dédunokák szerint 30 kiló arany volt. A park egy része ma újra régi pompájában látható, 7,25 hektárnyi területet 1982-ben védetté nyilvánítottak, leghíresebb látványossága egy háromszáz éves hársfa. A kastélyban a rendszerváltásig iskola működött, addig úgy-ahogy rendben is tartották, azóta senki nem törődik vele. Eredeti berendezését, az értékes bútorokat, festményeket és könyveket még a háború után szétrabolták, a kriptát is kifosztották.

Szentiványi Oszkár fiának, Móricnak az unokái nem is a kastélyt igénylik vissza, csupán a birtokok egy részére tartanak igényt. Csehországban letelepedett Ilona lánya három gyermekével együtt 1992-ben nyújtotta be restitúciós igényét, az ügy azóta húzódik, holott minden feltételnek megfelel. Jogi képviselője, Marek Ďuran minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a visszaigényelt 250 hektárnyi ingatlan Ilona apjának, Szentiványi Móricnak a tulajdona volt, és 1948-ban államosították. A család birtokában van minden szükséges telekkönyvi kivonat és dokumentum, ezeket az illetékes hivataloknak el is küldték, mégsem kapták vissza, ami jár nekik. Móric lánya, Ilona 2008-ban meghalt, két lánya, Eva Dobiášová, Helena Zounová és a fia, Milan Jelínek folytatja a harcot a családi örökségért.

A diplomata földbirtokos

Az unokák már nem ismerték Szentiványi Móricot, a nagybirtokos diplomatát 1945. március 27-én meggyilkolták, és meztelenül kidobták a kastély ablakán. Unokája, Eva azt mondja, tudja, hogy falubeli irigyek és nem az orosz katonák gyilkolták meg, mint ahogy elterjesztették, de ma már semmire sem menne a megnevezésükkel. Szentiványi Móricnak nem csak a halála volt szörnyű, életét is tragédiák kísérték. Húga 11 éves korában leesett a lóról és meghalt, Egon öccse korán elveszítette a feleségét és a fiát is, majd a kommunista hatalomátvételt követően lányával együtt elmenekült Brazíliába. Tassio öccse 23 évesen, az első világháborúban halt hősi halált. Móric a diplomáciai pályát választotta, 1918-ig Törökországban és Japánban volt katonai attasé. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Masaryk elnök kormánya megszüntette a nemesi előjogokat, Móric alig ötvenévesen visszavonult a béládi kastélyba, és csak a családjának élt.

„Édesanyánk gyakran mesélte, mennyire nem találta a helyét a nagypapa abban az új világban. Olvastam az érettségi dolgozatát, amelyben arról írt, milyen lesz az Osztrák–Magyar Monarchia 2000-ben. A fejlemények ismeretében ma már megmosolyogtató a fogalmazvány, ugyanakkor megható is” – mondta az unoka, aki kislányként sok nyarat töltötte a béládi rokonoknál.

Jogsértő halogatás

„Gyakran jártunk a kastélyparkba is. A kertész mindig hozott gyümölcsöt, a nagynénémnek volt kulcsa a családi kriptától, megmutatta, hol nyugszanak az őseink. Ez olyan nagy hatással volt rám, hogy amikor jóváhagyták a restitúciós törvényeket, megfogadtam, visszaszerzem, amit lehet” – mondja Ilona lánya, Eva Dobiášová. A család restitúciós kérvényének azonban érthetetlen okokból máig sem tettek eleget a szlovák hatóságok.

Marek Ďuran, a család jogi képviselője azt mondta, nem is hallott még hasonló esetről, amelyben huszonöt év múltán is ott tartanának, ahonnan indultak. „Ügyfeleim törődni akartak a birtokkal, a hatóságok ebben akadályozzák őket. Azt, hogy huszonöt éve húzódik az ügy, megdöbbentőnek és jogsértőnek tartom” – mondta az ügyvéd. Ezúttal új bíró kapja meg, akinek át kell tanulmányoznia az aktát, a következő tárgyalás novemberben esedékes. Marek Ďuran arra számít, hogy a bíróság újra visszaadja az ügyet a föld- és erdőügyi osztálynak, de nem mindegy, hogy elrendeli-e az ingatlanok kiadását, vagy ezúttal is a hivatalnokokra bízza a „felülvizsgálatot”. Ha az örökösök ismét elutasító választ kapnak a hivataltól, készek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni, és nemcsak jogos tulajdonukat fogják követelni, hanem kártérítést is a hatósági halogatások miatt.