Virágzó üzletág a tulipánok földjén

Fityiszt mutatnak a közerkölcsnek. De mi az a közerkölcs? Somogyi Tibor felvétele– Tedd el a fényképezőgépedet, ha nem akarod, hogy valaki kitépje a filmedet vagy a csatornába hajítsa a készüléket – figyelmeztet kísérőnk, amikor Amszterdam kínai negyedéhez érünk. A holland fővárosnak e negyede minden nap sötétedés után piros lámpás negyeddé változik. Felgyúlnak a piros pislogók a templom és a Julianna hercegnő nevét viselő óvoda melletti házakon is, a földszinti kirakatokban pedig elfoglalják helyüket a testüket pénzért kínáló lányok. Az utcákon ekkor már hömpölyög a tömeg: állandó és alkalmi vevők, bámészkodók és turisták nézik „a kínálatot”. A Red Light District a holland főváros idegenforgalmi látványosságává vált, amelyet egyetlen, Amszterdamba turistautat szervező utazási iroda sem hagyhat ki programjából.

Tiltani vagy legalizálni?

Hollandiában, az öreg kontinens egyik legliberálisabb országában a prostitúció sohasem ütközött törvénybe. Évekig tartó vita után a hatóságok és a törvényhozók a kilencvenes évek derekán belátták, bármilyen szigorúan tiltanák is a legősibb mesterség űzését, akkor sem tudnák megszüntetni, felszámolni. Legalizálásával viszont a hatóságok hatásosabban fel tudják venni a harcot a gyermekprostitúcióval és az emberkereskedelemmel, az AIDS és a bűnözés terjedésével. Arról nem is szólva, hogy az államnak is szép haszna származhat az üzletágból. (A hollandok rájöttek: kisebbek a kiadásaik, ha ellenőrzik a bordélyokat, tulajdonosaikat és foglalkoztatottjaikat, vajon betartják-e a törvény szabta kereteket, rendesen adóznak-e, fizetnek-e társadalom-, egészség- és nyugdíjbiztosítást, mintha egy egész hálózatot kellene fenntartaniuk, amely a prostituáltak hollétének, kilétének, beáramlási csatornáinak kiderítésén ügyködne.)

Hollandiában már 1988-óta hivatalos szakma a szexuális szolgáltatások nyújtása, a lányok ekkortól kezdve csatlakozhattak a szolgáltatási szektor szakszervezetéhez is. Az örömlányok 1996-tól adóznak, 1999-től pedig a prostitúció megszervezése vagy elősegítése nem bűncselekmény, ha az a prostituált beleegyezésével történik és az erre a pályára jelentkező személy már betöltötte 17. életévét. 2000 októberétől a bordélyházak működtetése is legális tevékenységnek számít. (Még egy adalék a holland liberalizmushoz: Tavaly júliusban a holland szenátus jóváhagyta az egynemű párok házasságának engedélyezéséről szóló törvényt. Ugyanez a jogszabály rendelkezik arról is, hogy a homoszexuális párok gyermeket is örökbe fogadhatnak.)

Ellenőrzött bordélyok

– Vigyázzatok a táskáitokra – figyelmeztet észak-csehországi születésű idegenvezetőnk, mielőtt célba vennénk egy szűkebb, alig két ember szélességű utcácskát a piroslámpás negyedben. Magyarázatként hozzáteszi, amióta megnőtt a balkáni országokból származó bevándorlók száma, jócskán megszaporodtak a lopások. Pedig szavai szerint „a zóna” biztonságosnak számít. Számos, a tömegbe vegyült egyenruhás és civil rendőr vigyáz a rendre és a biztonságra, valamint arra, hogy „minden a megengedett keretek között maradjon”. Ellenkező esetben a piros lámpás negyed is megszűnne idegenforgalmi látványosság lenni, ami viszont óriási bevételkiesést jelentene az országnak. (A prostitúció Hollandiában néhány év alatt húzóágazattá nőtte ki magát. Egyes adatok szerint a bruttó hazai össztermék (GDP) 5 százalékát produkálja, miközben a GDP megközelíti a 344 milliárd dollárt.)

A Volkskrant című holland napilap szerint Hollandiában közel 200 ezer prostituált dolgozik, ebből Amszterdamban 8-10 ezer tevékenykedik legálisan. Nem hivatalos adatok szerint minden holland örömlányra jut egy kelet-európai prostituált is. (Félhivatalos becslések szerint a szexmunkások több mint fele az Európai Unión kívüli országokból vándorolt be illegálisan, közülük rengetegen akaratuk ellenére váltak prostituálttá.) „A hollandok az angolokkal vagy a németekkel ellentétben nem költenek babysitterekre, ha valaki tehát hollandiai au pair-hirdetésre jelentkezik, az általában prostituáltként végzi” – mondja idegenvezetőnk, aki tud is olyan nagyszombati lányokról, akik amszterdami bordélyházban kötöttek ki. Szerinte az a személy, aki hirtelen eltűnik otthonról és a hatóságoknak hónapokig, sőt évekig nem sikerül kinyomozni a hollétét, az valószínűleg Párizsba, Belgiumba vagy Amszterdamba került. A közel negyven éve Amszterdamban él# és idegenvezet#ként dolgozó kísérőnk tudott olyan régen halottnak vélt lányról, akire nagyapja egy amszterdami kirakatban talált rá...

Idegenforgalmi vonzerő

Amit otthon nem szabad, az Amszterdamban engedélyezett – hirdetik Hollandia fővárosát angol utazásszervező irodák. Az angolok pedig hétvégeken és a nyári szabadságok idején tömegesen özönlenek a La Manche-csatorna túloldalára. De nem csak ők számítanak a piroslámpás házak és a kis mennyiségben marihuánát és hasist is árusító kávéházak állandó vendégeinek. Hallani az utcán német és francia szöveget, szép számmal látni a piros lámpás negyedben feketéket és keletieket egyaránt. (Hivatalos adatok szerint évente 6,5-7 millió külföldi látogat Hollandiába.) A kínálat is vegyes: szőkék, ázsiai beütésű lányok, feketék és átoperált munkásnők egyaránt vannak köztük. Az „utcai szexmunkások” tarifája 15-20 euró között mozog, a kirakati hölgyek 50-170 eurót kérnek vendégeiktől. A legjobb jövedelmük az escort service-es lányoknak van, akiket szakosodott irodák közvetítenek ki ügyfelekhez. Holland idegenvezetőnk adatai szerint ezek a lányok havi 25 ezer eurót is megkeresnek, legalábbis kísérőnk úgy tudja, ennyit zsebel be egy Ústí nad Labem-i hölgy, aki immár harmadik éve űzi az ipart Amszterdamban. (Az átlagkereset 1500-1600 euró.)

A bordélyházak működési engedélyét Hollandiában az önkormányzatok adják ki és ezek szabják meg a kupik működtetési feltételeit, így például a kirakati szoba minimális alapterületét és felszerelését (hideg- és melegvíz-szolgáltatás), a higiéniai szabályokat és a kötelező orvosi ellenőrzések betartását. Egyes lapértesülések szerint a előírások kiterjednek arra is, hogy a prostituáltak finom csipkés fehérneműjét forró vízben kell kimosni, a lányok körmeit rövidre kell vágni, a munka közben igénybevett többször használatos segédeszközöket szeszben kell fertőtleníteni, a hölgyeknek pedig minden menet előtt tusolniuk kell, mégpedig egyedül. A szexmunkások időközben rájöttek arra, hogy a prostitúciót legalizáló törvény voltaképpen nem is olyan előnyös számukra, illetve a helyi önkormányzatok és pénzintézetek, biztosítók ott szúrhatnak ki velük, ahol akarnak. A magánvállalkozóvá avanzsált lányok külföldi lapokban arra panaszkodtak, hogy nagyon nehezen találnak maguknak könyvelőt vagy biztosítót, a konzervatív bankok pedig foglalkozásuk hallatán nem akarnak nekik bankszámlát nyitni...

A bordélyházak működtetésének legalizálásával egy időben a holland törvényhozás meghosszabbította a prostitúcióra kényszerítésért kiszabható börtönbüntetés időtartamát. Szigorúan bünteti a törvény a kiskorúak szexuális szolgáltatásra kényszerítését és a munkadíj elvételét a prostituálttól. Az EU-országokból származó hölgyek szabadon űzhetik az ipart Hollandiában, ellenben az unión kívüliek nem kapnak munkavállalási engedélyt, ennek híján pedig nem vállalhatnak munkát, nem vállalkozhatnak prostitúcióra sem, legalábbis legálisan.

A piros lámpás negyedben egyébként megtalálható minden, ami az iparhoz tartozik. Pornómozi, szexmúzeum, szexshop és Szex Információs Központ egyaránt van itt. Az utóbbit egy volt prostituált, Mariska Majoor alapította 1994-ben. Az egykori kéjnő ma már ugyan nem fogad vendégeket, de nem tudott teljesen szakítani az üzletággal. Ma prostituáltaknak nyújt – saját bevallása szerint „hasznos” – tanácsokat, de szívesen fogad hasonló célból turistákat is. Majoor is azok közé tartozik, akik bírálják a prostitúcióról szóló törvényt, pontosabban annak önkormányzatok általi alkalmazását. Megítélése szerint mára az egyes erotikus szalonok a megélhetés határára kerültek.

Amszterdamban és Hollandiában tehát valóban sok mindent szabad, amit másutt nem. A hollandok példáján a belgák és a németek is felbuzdultak. Úgy vélik: a prostitúció világos szabályok közé szorításával csírájában fojtható el az emberkereskedelem és más maffiatevékenység.