Virágban pompázik Ambrózy gróf örökzöld álma

Ambrózy-Migazzi István gróf az örökzöld növényeket részesítette előnyben, és minden mást felesleges szemétnek tartott a kertekben. A szerző felvételeA Közép-Európában egyedülálló Malonyai Arborétumot 1892-ben alapította a kísérletező kedvű gróf, aki a Migazzi Antóniával kötött házassága révén örökölte a malonyai birtokot.

Egzotikus erdő Európa közepén

Ambrózy Istvánt gyakori olaszországi utazásai során lenyűgözte az ottani buja vegetáció, és úgy gondolta, megpróbálja a mediterrán örökzöldeket az itteni zordabb éghajlati körülmények között is meghonosítani. A negyvenhektáros tölgyes helyére fokozatosan földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajtákat telepített, ezeket természetes sövényekkel, magasabb fákkal védte a szél és a fagy elől, és így sikerült számukra kedvező mikroklímát teremtenie. Bár a merész kísérletnek akkoriban a természettudósok és botanikusok között is sok ellenzője volt, Ambrózy gróf bebizonyította, hogy megfelelő gondoskodással és a természetes körölményeiket megközelítő feltételek mellett – semmiképpen sem díszpark formájában, geometrikus alakokba ültetve – nálunk is megmaradnak a távoli egzotikus tájak növényei.

Ambrózy István és kertésze, Štefan Mišák 1912-ben már 78 hektárra bővítették a park területét, a kastély előtti területen teraszos kertet alakítottak ki, az északi lejtőkre pedig árnyékos, nedves helyeket kedvelő tűlevelűeket telepítettek. 1914 -ben a gróf elhagyta Malonyát, és magyarországi birtokára, Tanyba költözött. A közeli Jeliben még egy arborétumot létre hozott – ott is temették el 1933-an –, de élete fő műve a malonyai füvészkert maradt, amelyet olyan mesteri módon telepített, hogy az időjárás viszontagságai azóta sem tudtak jelentős kárt tenni benne.

A háború után az arborétum az állam tulajdonába került, 1951-ben rezervátummá nyilvánították, 1953-ban pedig a Szlovák Tudományos Akadémia vette át. Az ötvenes évek végén külföldi botanikus kertektől kapott facsemetéknek és magoknak köszönhetően tovább gazdagodott az élő gyűjtemény, de az igazi másodvirágzást az 1960-as kínai, 1975-ben az észak-amerikai, majd az 1982-es és 1985-ös kóreai expedíciók jelentették az arborétum életében. Az expedíciók során gyűjtött anyagból telepítették a 14 hektáros kínai, az 5,5 hektáros kóreai, valamint 7,5 hektáros észak-amerikai területet, amelyek térségünkben unikumnak számítanak.

Rózsakert az arborétumban

Ma a hatalmas erdőre emlékeztető, rendezettségében is természetesnek ható füvészkert 67 hektáron terül el – bejárása felér egy botanikai tanulmánnyal, de ugyanakkor mégis üdítő kirándulás. Hogy a megszokott szcenérián túl valami újat is nyújtsanak, idén rózsakertet telepítettek az arborétum kertészei kastély előtti parkos részre – május vége felé már 1200 rózsatő és negyven rózsafajta virágában gyönyörködhetnek a látogatók. „Ambrózy gróf, természetesen, csak az örökzöld rózsafajtákat kedvelte, de az általa termesztett bokros amerikai rózsákból egy sem maradt meg. Az általunk telepített tövek történelmi, azaz 1900 előtti rózsafajták és modern rózsafajták keresztezései. A monarchia legnevesebb rózsakertésze, Geschwind Rudolf által nemesített valamennyi rózsafajtát bemutatjuk – tudjuk meg az arborétum igazgatójától, Juraj Kubától. – Ezek a rózsatövek nem igényelnek különösebb törődést, de valamennyi nagyon értékes, van közöttük olyan is, amelyik 25 eurót, azaz ezer koronát ér. Legfőbb erényük az, hogy gazdagon virágoznak, színpompásak és nagyon illatosak, tehát nem afféle üvegházi műrózsák – azt hiszem, maga Ambrózy gróf is örömét lelné bennük.” Kérdésünkre, hogy a malonyai rosáriumban, melyik a legszebb, legértékesebb virág, az igazgató Geschwind Rudolf szavaival válaszol: „Mutassák meg nekem a legszebb nőt, és én megmutatom a legszebb rózsát.”

Bár a hatalmas arborétum minden örökzöldje az alapító Ambrózy István lelkét őrzi, az igazgató mégis szeretné, ha a kastélyban is lenne emlékszobája. Évek óta kutatja és gyűjti a korabeli fényképeket, iratokat, tárgyakat, így jövőre talán meg is nyílhat a tárlat. Egész múzeumra való anyag sajnos nem jön már össze, hiába élt itt a gróf és családja több mint húsz évig – a front alatt a falubeliek szétlopkodták a kastély berendezését, és ma már eszük ágában sincs visszavinni az értékes bútorokat, dísztárgyakat. „Szerencsére, a lényeg kint van a kertben, azt nem pusztította el sem az 1929-es kemény tél, sem az utóbbi évek aszályos nyarai, sem az emberi gonoszság – mondja Juraj Kuba. – Az örökzöld lombok évtizedek óta tartják az árnyat, őrzik a csendet, és mesélnek a természet csodálatos megújuló erejéről mindenkinek, aki érti.”

A látogatók figyelmébe

Az Aranyosmarót felé vezető főútról könnyen megközelíthető Malonyai Arborétumot évente több mint negyvenezren keresik fel. Egész nyáron hétköznaponként 7,00-től, 18,00 óráig, szombaton és vasárnap 9,00-től 18,00 óráig tart nyitva. A látogatókat jól látható táblák kalauzolják az egyes ültetvények között, és a legtöbb cserjén, fán és bokron is feltüntették a növények szlovák és latin nevét.