Vincent Obsitnik a „Balkánon”

A lévai járás délkeleti részén fekvő településen romák, magyarok és szlovákok élnek békésen együtt, és példaértékűnek tekinthetők azok a lépések, melyeket főként a helyi romák felzárkóztatásáért tesz az önkormányzat. Valószínűleg ezek a projektek hívták fel Obsitnik figyelmét erre a Léva és Zselíz között félúton fekvő falura.

Judita Trníková polgármester, aki már ötödik választási ciklusát tölti a település élén, elmondta, a községnek 1656 lakosa van, ebből 46 százalék magyar nemzetiségű és 38 százalék szlovák, romának 202-en vallották magukat, de ez szám a valóságban sokkal nagyobb, bár lehetetlen pontosan meghatározni. A polgármester asszony elárulta, a járásnak ezt a részét a régióban Balkánnak is nevezik. 1998 táján megszűnt a földműves-szövetkezet, és hetven százalékra ugrott a munkanélküliek aránya. Mára negyven százalékra csökkent ez a szám. Bár a romák a legérintettebbek ebben a kérdésben, Trníková úgy gondolja, ez főként iskolázottsági kérdés. A falu a csatornahálózaton kívül teljességgel közművesítve van, s remekül él a pályázati lehetőségekkel. 2002-ben nyitották meg a falumúzeumot, melyre több mint ötmillió koronát nyertek EU-s forrásokból. 2006-ban egy információs és közösségi központot adtak át, mely egyrészt személyre szabottan segít munkát keresni a rászorulóknak, másrészt szabadidős tevékenységeket biztosít az anyagilag nehéz helyzetben lévőknek is. Jelenleg „A mi is esélyt akarunk” elnevezésű szociális program folyik, melyen keresztül hatvan hosszú távon munkanélküli nőnek és 20 férfinak próbálnak munkahelyet találni. A környező vállalatokat keresik meg, s ha alapiskolás végzettségű munkaerőre szükségük van, szerződést kötnek a községgel, és a cég kiképzi a saját igényei szerint az embereket. Külön büszkeség, hogy a romagyerekek egytől egyig óvodába és iskolába járnak, bár ezeknél a családoknál nem igazán érték a művelődés. A nagykövet Trníkovát többek között arról faggatta, miért működik Sárón, ami máshol nem, s itt főként a szociálisan nehéz helyzetben lévők segítését és a munkanélküliség arányát csökkenteni célzó, a falu öntudatát emelni kívánó intézkedéssorozatokra, programokra, s a konfliktusok nélküli egymás mellett élésre gondolt, érdekelték a pénzügyi források, a munkalehetőségek, a projektek kidolgozása, és hangsúlyozta a szakértelem és a szakképzés fontosságát. Trníková elmondta, mindez több évtizedes munka eredménye, az elődei alapozták meg a mai sikereket. Leszögezte, minden polgárt egyenrangúnak tekint, és inkább pozitív diszkriminációról lehet beszélni. Sárón több olyan telek is van, mely alkalmas lenne befektetők számára, vállalkozások megtelepedésére, szükség lenne helyben az új munkahelyekre. A léva-gényei ipari park közel van, de az emberek, főként a nők nehezen utaznak. Nemsokára beindul egy magánvállalkozás, a Garamon kiépült kis vízierőmű, ugyancsak magántőkéből egy gyógyszertár és rendelőintézet is épül, ez mind új munkahelyeket jelent.

Szlovákok és magyarok közös iskolája

A 2007-2008-as tanévtől Sárón kétnyelvű összevont tanintézményként működik a szlovák és magyar alapiskola, melyet jelenleg 107 diák látogat. Zuzana Lišková igazgató elmagyarázta a nagykövetnek, hogy a szomszédos Garamszentgyörgyön tavaly megszűnt a magyar alapiskola, melyet zömében sárói diákok látogattak, ezért néhány hónap leforgása alatt az addig két külön működő alsó tagozatos intézmény egyesült, és egy kilencévfolyamos magyar tagozattal, valamint egy ötévfolyamos szlovák tagozattal működik. A lépés fő oka az volt, hogy anyagiak hiányában a gyerekek többsége nem tudott volna Zselízre utazni nap mint nap. Az iskola épületében hat éve működik szakmunkásképző, ahol varrónőket és kőműveseket képeznek. Tehát hatévestől 19 éves korukig helyben, szülőfalujukban tanulhatnak a gyerekek. (fm)