Vidrócki Vecseklőn

Magalbert Péter nem csak a betyárnótákat kedveli, összegyűjtötte azokat a Vidróckiról szóló történeteket is, amelyek a Medvesalján fennmaradtak. Az alábbit is tőle hallottuk.

Vecseklőn még ma is élnek leszármazottai annak az embernek, aki a híres betyár, Vidrócki cimborája volt. Talán ezért, talán másért, gyakran megfordult a haramia arrafelé. Egy alkalommal a Medves hegységben legeltető juhásztól meghallotta, hogy egy tejfelesszájú pandúr azzal hencegett a faluban, lehet akármilyen híres betyár, ő majd elfogja Vidróckit. A fiatal pandúr hetykén belovagolt a faluba, lovát a kocsma mellé kötötte, és leült az ivóban. Bort rendelt és egyedül iszogatott. Megérkezett a faluba Marci, kiöltözve: inkább nézett ki kereskedőnek, mint betyárnak. A kocsmáros jól ismerte, yakori vendég volt nála. Leült a pandúrral szemben és bort rendelt. A pandúr nem is sejtette, ki telepedett az asztalához. Fél szemmel állandóan az ajtót kémlelte, azt várta, mikor toppan be egy kopott dolmányú, paraszt kinézetű ember, úgy képzelte, így nézhet ki egy betyár. Amikor Vidrócki megkapta amit rendelt, úgy tett, mint aki tölteni akar a pohárba, de nem azt tette. Kikapta a pisztolyát és a pandúr homlokának szegezte. „Te akarsz engem elfogni?” – kérdezte gúnyosan. A pandúr magasba emelte a kezét és reszketett a félelemtől. Vidrócki azt mondta: „Nem bántalak, de arról a tervedről mondj le, hogy engem elfogsz, mert ha nem, legközelebb bizony nem leszek ilyen elnéző.” A faluban úgy tudják, a pandúr a borát se itta meg, úgy elfutott a faluból, mint a nyúl. Csak annak örült, hogy a falu népe kint aratott a mezőn, nem nevettek rajta. Egyvalaki mégis láthatta, mert a kocsmároson kívül még valaki mesélgette a hosszú téli estéken, hogyan ijesztett rá Vidrócki a tejfelesszájú pandúrra. (fo)