Várkastély a vizek ölelésében

Legkevesebb hétezer éve lakja az ember a Bodrog folyó kanyarulatában lévő magas partokat, buckás dombokat, a kőkorszak eszközeihez fontos obszidiánt rejtő vulkanikus hegyeket.

Bodrogszerdahely/

Streda nad Bodrogom

Bukolikusan szép vidék ez, kilátással Zemplén, Tokaj, Sátoraljaújhely, Királyhelmec és a Vihorlát hegyeire, a kanyargó folyókra és sorjázó szőlőtőkékre.

Azok a régi idők

A település első írásos emléke 1273-ból való, ekkor Zeredely alakban jegyezték le. Birtokosa a Baksa nemzetség, mely később a Szerdahelyi előnevet is felvette. Maga a név a szerdánkénti vásártartási jog után maradt a településen. Feltételezhetően már a korai államalapítási időkben I. István által meghozott egyházi rendelkezésekre, a tíz falut egy templom megépítésére kötelező királyi rendeletre utalhat az a tény, hogy egykor két része és két neve volt, például 1358-ban még Egyházas és Vásáros Szerdahely településrész neve is létezett. A település a Szent Péternek szentelt templom két papját, Andrást és Jánost már 1332 táján említik a püspöki adószedők, magát a templomot 1329-ben említik először. A 15. század elején, 1428 és 1433 közt Bodrogközt a huszita hadak szállták meg, kihasználva a helyi nemesi családok birtokháborúját, s csak Corvin Mátyás tudta távozásra bírni őket 1458-ban, részben beolvasztva a huszitákat a híres Fekete Seregébe. 1459-től a falu a Bocskay családé lett, ennek jeles tagja, Bocskay Miklós 1598-ban a várat reneszánsz stílusban átalakította, kibővítette, feltételezhetően ekkor kapta azt a háromosztatú elrendezését, az öregtoronyra rácsatlakozó két palotaszárnyat, amely formát ma is őrzi az épület. A források azt is említik, hogy a templom és a várkastély közt menekülőalagutat ásatott Bocskay. A hely ura, Bocskay István részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, és amikor az elbukott, javadalmait elkobozták, így került a császári hadak ostromától alaposan megrongált várkastély a falut már 1647-től bíró Vécsey család birtokába.

A községháza elődje

A források szerint Bodrogszerdahely, régi vásártartási joggal bíró település, melynek kőből rakott várkastélya egy korábbi, feltételezhetően fából épített erődített udvarház helyén épült a tatárjárás után. Ma is látható elrendezése, az egyszerre monumentális és vaskos, négyszintes torony egy, a középkorban bevett várépítési mód jól azonosítható maradványa. Abban az időben úgynevezett öregtornyos, más néven központi lakótornyos, palotarészekkel kibővített várakat építettek, melyeket bástyás, őrtornyos, lőrésekkel és gyilokjáróval ellátott falak védtek, azok előtt pedig mély vizesárok – itt maga a Bodrog folyó – képezett természetes akadályt a támadók előtt. Bodrogszerdahely ma községházaként működő műemléképülete körül még mindig jól azonosítható nyomai vannak az erődítéseknek, pedig maga a vár még a 18. század elején, a rendi felkelések idején elpusztult, s romjai részleges felhasználásával, az eredeti alapok egy részén L alakú barokk kastélyt építtetett a Vécsey család. Ennek a gazdag vidéknek – ahol jól megterem a bornak való szőlő, a gabona, ahol malmokat hajt a folyóvíz, ahol a révek és a vámok gazdagították az itt jogot kapott nemesi családokat vagy papi rendeket – a Vécsey család kiemelkedő birtokosa volt a 18. század elejétől egészen a 19. század végéig. E gazdag család tagjának, Vécsey Pálnak volt a jogtanácsosa Kossuth Lajos 1832-ben. Kossuthban az uraság és neje, Novák Sarolta felismerte, hogy többre hivatott, s a Vécsey család anyagi és erkölcsi támogatásával jutott be az ifjú politikus a pozsonyi országgyűlésbe, azzal a feltétellel, hogy a diéta híreiről rendszeresen levélben tájékoztatja őket. Így lett Bodrogszerdahely kastélya a környék értelmiségének találkahelye, ahol Kossuth leveleit fennhangon olvasták el a jelenlévőknek. Emléktábla jegyzi a kastély falán, hogy Kossuth a gondviselésre bízta magát, s a gondviselés a kastély urait választotta ki elvégezni a nemes feladatot.