Vár állott, most szemétdomb

Szabadka ma egy városrész neveként szerepel a térképeken, évszázadokkal ezelőtt mint önálló település létezett. A vár, amelynek figyelemreméltó romjai és nyomai máig léteznek a Rima folyó jobb partján, alig pár száz méterre a városhatárt jelző táblától ugyancsak kalandos történelemről ad tanúbizonyságot. Rimaszombat története több kötetnyi anyagot kitenne, a remények szerint hamarosan el is készül B. Kovács István alkotóműhelyében, néhány előtanulmány már megszületett és helyet kapott a Gömörológia című kötetben. A szabadkai vár is minden bizonnyal helyet kap majd a nagymonográfiában, hiszen B.Kovács István régészként maga is dolgozott 1978-79-ben a vár feltárásán.

Amit a szóhagyomány és amit az írásos források megőriztek

Még az 1977-ben megjelent, a szlovákiai községekről és városokról szóló enciklopédia is úgy említi a szabadkai várat, mint huszita korabeli, Jiskra vezér által alapított erődöt. Ez minden bizonnyal abból a történelmi tényből táplálkozik, hogy a kelyhesek, a husziták a XV. század második felében valóban a felügyeletük alatt tartották ezt a vidéket is. A feltárások azonban a huszita alapítás tényét nem erősítették meg. Sokkal valószínűbb, és a hiteles írásos források is ezt támasztják alá, hogy a várat a mohácsi vész után, 1526 és 1549 között építette Putnoky György, aki Murány várkapitányának, a híres-hírhedt Basó Mátyásnak volt a veje. Annak a Basónak, aki ugyancsak felségsértő bűnöket követett el, pénzt veretett, önkény- és rémuralma alatt sokat szenvedett a megye lakossága, rabolt és harácsolt mindenféle jogot félresöpörve. Legalábbis ezt tartja róla a történetírás. A szabadkai vár valószínűleg azokban az igen zavaros időkben épülhetett, mint a török ellen védő erődítmény. Azonban Basó Mátyás és veje Putnoky György mindketten Szapolyai pártiak, tehát nemzeti király pártján álló nemes urak voltak, ami későbbi sorsukat meg is pecsételte. Basót 1549-ben lefejezték, erről Tinódi Lantos Sebestyén is megemlékezik egyik énekében. A Habsburg-házi Ferdinánd ebben az időben rendelte el minden olyan erődítmény leromboltatását, amely nem királyi engedéllyel épült. Erre a sorsra jutott Szabadka vára is. A történelem kereke azonban gurult tovább, a vármegyét délnyugatról fenyegetni kezdte a török hódító sereg, amely 1554-ben elfoglalta Fülek várát, átvéve a hatalmat Nógrád, Kishont és Gömör felett. Kialakították a füleki szandzsákságot, Rimaszombat pedig náhije, vagyis járási központ lett uralkodásuk alatt. A részben lerombolt szabadkai erődöt így már a török félhold uralma alatt építtették újra és erősítették meg. 1566-ban ugyan egy rövid időre visszafoglalták a várat a keresztények, talán ennek az emlékére készült az az ostyasütő, amelyet ma a Református Egyház Tudományos Gyűjteménye őriz és amely Rimaszombat legrégibb eddig ismert címerét őrizte meg az utókor számára. A török félhold uralma azonban egészen 1593-ig tartott, valószínű az is, hogy a szabadkai erődön a visszafoglalás okozta károkat már nem javították ki, így lassan az enyészeté lett az egykori végvár, később török vár. Annyi bizonyos, hogy a 18. század végén még szemmel látható nyomai voltak, erről Decsi Sámuel is beszámol a Kishonti utazásainak leírásában.

Közelmúlt, jelen és lehetséges jövő

A Rima folyó felett még a hetvenes évek elején állt a régi híd, amelyet a hagyomány szintén török hídként tart számon. Ebből mára szinte semmi nem maradt, csak néhány régi fénykép. Az ásatások anyagai, amelyeket a rimaszombati Gömöri Múzeum őriz, arról tanúskodnak, hogy a szabadkai vár minden bizonnyal a 16. század elején épülhetett, korábbira keltezhető anyag még elvétve sem fordult elő a leletek között. A török kor nyomait számtalan szép kerámia, fegyvertöredékek, használati tárgy őrzi. A vár főút felőli részét illegális szemétlerakattá, építkezési törmelékkel borított gazos területté változtatta a nemtörődömség. Újabban elindult néhány kezdeményezés, legalább egy részleges feltárást, konzerválást szeretnének elérni. Talán erre is sor kerül, talán a Rimaszombat melletti Zöld Víz nevű üdülőtelephez kapcsolva sor kerül majd ennek a méltatlanul elfeledett törökkori emléknek a feltárására is.