Új tagokat toboroznak a lakszakállasi tűzoltók

Ha közösségi, társadalmi szerveződésekről beszélünk Lakszakállason, s ezt az elmúlt 150 év tükrében tesszük, akkor aligha kerülhetjük meg a helyi tűzoltóság történetét. Az önkéntes szervezet gyakorlatilag mindvégig fennállt, s a jelenben sincs semmi szégyenkezni valója az elődök előtt.

„Nálam ez a családból jött. A már elhunyt nagybátyám volt a lakszakállasi parancsnok. Ott voltam mellette gyermekkoromtól, s belém ivódott a tenni akarás és a segítségnyújtás” – árulja el nekünk Szabó Zoltán, a szervezet jelenlegi vezetője a takaros tűzoltószertárban.

Aktív tagság

A szervezet összlétszáma most 65 fő, ám ezekből jelenleg 30-35 személy számít aktívnak. Ők vesznek részt a szervezet működésében, mindennapi életében – közülük pedig 13 fő az, aki a klasszikus értelemben vett tűzoltó, ők alkotják a bevetési egységet. A kört szeretnék bővíteni, ezért februárban új tagok toborzásába fogtak. Annak is örülnek, ha valaki csak a háttérből segít, de persze a szükséges végzettségek megszerzésével bárkiből válhat aktív önkéntes tűzoltó is. A lakszakállasiak ezen felül lelkes szereplői a tűzoltóbajnokságoknak is, különösen 2013 óta.

„A hivatásos tűzoltóknál nők nem lehetnek bevetési tűzoltók. Itt nálunk viszont igen, ez egy plusznak számít” – emlékeztet Szabó Zoltán. Összesen 25 női tagjuk van, egy pedig tagja a bevetési egységnek is – a jövőben azonban több nő is el szeretné érni a megfelelő jogosultságokat ahhoz, hogy bekerüljenek ebbe a körbe.

A tagfelvételtől függetlenül jelen helyzetükben is egész jól el tudják látni a feladataikat. Riasztás esetén legalább négy emberre van szükség, így most papíron három egységet tudnak alkotni. Az állomány helyi lakosokból áll, ám ezalatt nem csak lakszakállasiakat kell érteni. A környező községek egyébként is sok téren összenőttek, így az egyes tűzoltók lakhelyei között megtaláljuk Gellért, Bogyát, Szilast, illetve Nagymegyert.

Felelős társadalmi munka

Fontos tudni, hogy a belügyminisztériumon keresztül külön biztosítással rendelkeznek az önkéntes tűzoltók, vagyis ha „valami történik”, akkor az állam fedezi az egészségügyi kezelés költségeit. Ez azért is lényeges, mert mivel önkéntes munkáról van szó, külön javadalmazás nem jár a munkáért.

A szervezetet legfőképp az önkormányzat hozzájárulásából, valamint az államtól kapott 3000 euróból tartják fent. Érdekes módon úgy tűnik, nem minden érdeklődő van tisztában azzal, hogy itt nem jár bér a munkáért. A helyzetet pedig csak rontja, hogy Szabó Zoltán szerint sok fiatalt nem igazán motivál az a segítő és óvó szerep, ami az önkéntes tűzoltás lényege. Megegyezünk abban, hogy ilyen téren (is) ég és a föld a különbség Szlovákia és a szomszédos Ausztria között, ahol sok helyi számára az egyik legfontosabb közösségi presztízst jelentheti az, ha betagozódhat egy önkéntes szervezetbe.

Belépő

„A bevetési egységbe való bekerüléshez első bemenetnek számít az alap iskolázás, ami négynapos, két hétvégés képzés, mely vizsgával végződik. Ezen belül folyamatos képzésre van lehetőség, például gépkezelői kurzus a légzőkészülékre, de meg lehet szerezni a teherautó-hajtáshoz szükséges engedélyt, amihez szükség van egy pszichológiai tesztre is a megkülönböztető jelzés miatt” – mondja a lakszakállasi parancsnok. Aki szeretne, természetesen később akár professzionális szinten is folytathatja a szakmát.

Számok, felszerelés

„2020-ban 23 bevetésünk volt, tavaly pedig 15. Ebben volt tűzeset, viharkárok, vízszivattyúzási technikai segítség – s olyan is volt, hogy egy régi kútba esett kutyát kellett felhoznunk” – fejti ki a parancsnok. Fontos tudni, hogy például közúti balesetekhez, s egyéb súlyos helyzetekhez a professzionális tűzoltóegységek vonulnak ki, így az önkéntes szervezetek tagjai kis szerencsével nem szembesülnek a legtragikusabb esetekkel. Kisebb beavatkozásokat – például vízszivattyúzás – önállóan is ellátnak, de például tűzeseteknél a hivatásos egységekkel dolgoznak együtt.

„Jelenleg 11 emberre van védőruházatunk, vagyis többrétegű nehéz bevetési ruhánk. Az utolsó két emberünkre – akik tavaly érkeztek hozzánk – még nem, ők idén kapnak ruhát” – mondja a parancsnok.

Ami a járműveket illeti, van egy könnyű Iveco Dailyjük egy 750 literes víztartállyal, ám ezt leginkább technikai műveletekhez használják. Ezt – sok más szlovákiai szervezethez hasonlóan – nemrég kapták az államtól. Ezen felül van egy árvízvédelmi utánfutójuk is. Lassan-lassan már muzeális értéket képvisel a 35 éves 101-es Liaz tehergépkocsijuk, amelyben már elfér 2500 liter víz is, amelyet aztán magasnyomású gyorsbeavatkozó fecskendő teríthet szét a tűzön. A jármű eredetileg Liptón szolgált, onnan vették meg a lakszakállasiak, s a kora ellenére még ma is megbízhatóan működik. Fejlesztenivaló persze akad, ezért idén a környékbeli vállalkozók megszólítását tervezik, a Liaz ugyanis rászorul némi ráncfelvarrásra.