Udvard, ahol a hit hegynyi földtömeget mozgatott meg

14 ezer szekér föld, ötvenezer munkanap, verejték, hit és akarat teremtette meg ezt az európai viszonylatban is egyedülállónak mondható megszentelt helyet! 

Szent Márton dombja 
Az Udvardot ma is körbe ölelő Zsitva folyó korábban mocsaras lápos vidékén, a síksághoz képest húsz-harminc méter magasba kiemelkedő buckákon már a római korban castellum épült. Az avarok 7. századi temetőjét is megtalálták már itt a régészek. Első írásos emléke ennek a helynek I. Géza, az alig három évig uralkodó Árpád-házi magyar király korából, 1075-ből származik. Akkor királyi birtok volt, nevét arról az udvarházról kapta, ahol szinte biztosan megfordult az uralkodó. Akkoriban nem egy birodalmi központból irányította országát a király, hanem udvarházait végig látogatva, ott hosszabb időt is eltöltve törvényt ült, okleveleket adott ki, adományokat hagyott jóvá. Udvard királyi udvarháza, kúriája a Szent Márton-dombon volt, ott, ahol most a kálvária áll. Húsz szolgálói ház és negyven aratrum, azaz negyven eke föld tartozott ehhez a birtokhoz, ami egészen tekintélyes vagyont – közel hathektárnyi földterületet jelentett. I. Géza Udvardot a garamszentbenedeki kolostor adománylevelében említette. A források szerint a királyi udvarház mellett Szent Márton tiszteletére felszentelt kápolna is volt egykor a dombon. Ezeknek romjai a 19. század elején állítólag még láthatóak voltak. Pusztulásuk ideje 1554-re tehető, amikor az oszmán hordák végigdúlták a vidéket. Sokáig elhagyva, gondozatlanul maradt, mígnem a 19. század közepén itt szolgáló udvardi plébános, bizonyos Kesselőkeői Majthényi Adolf el nem határozta, hogy a régi szent helyen kálváriát, kápolnát, búcsújáró helyet épít. 

A kálvária és a hit ereje
Majthényi Adolf Nyitranovákon született 1814-ben, az igen régi és rendkívül szerteágazó Kesselőkeői Majthényi család sarjaként, rokonságban állt Madách Imre édesanyjával, Kesselőkeői Majthényi Annával. Adolf Pozsonyban és Pesten tanult, 1837-ben szentelték pappá, Udvardon, ahol 1844-ben lett plébános. A magyar forradalom és szabadságharcban is részt vett, majd annak leverése után, az elnyomás éveiben Habsburg-ellenes véleményéről volt ismert. Az udvardi plébános minden ismeretségét, kapcsolatát megmozgatta a nagy ügy érdekében. Eredeti elképzelése egy búcsújáró templom építése volt, ezt anyagi okok miatt módosította. Scitovszky János esztergomi érseknél – akinek a birtokában volt a Szent Márton-domb földterülete – kijárta a kálvária építésének engedélyét, majd elindította a gyűjtést. Scitovszky érsek 1856-ban meglátogatta az épülő kálváriát, majd ezután a Szent Márton-domb mintegy 14 hektárnyi területét odaajándékozta az udvardiaknak. Akik igen erős hittel és akarattal építették a mocsárral körbevett dombon a kálváriát. E munkájukban a közeli Fűr, Kisbaromlak és Komáromszentpéter községek római katolikus hívei is segítették őket. Egy leírás szerint 14 ezer szekér – a becslések szerint legkevesebb 40 ezer köbméter – földet hordtak ide! Felépítették a 14 stációból álló kálváriát, díszes kőlépcsőt alakítottak ki, amely a harangtoronyhoz és a központi feszülethez vezet, és Szent Márton tiszteletére megépült egy kápolna is. Eredetileg 7000 fát is kiültettek, ezek nagy része mára már elpusztult, pótlásuk folyamatos. A nagy mű felszentelését 1860. szeptember 16-án, Hétfájdalmú Szűzanya ünnepe után tartották, a leírások szerint negyvenezer hívő részvételével. Erre az alkalomra IX. Piusz pápa küldött üzenetet a híveknek, ezt Majthényi Adolf olvasta fel. Akit végakarata szerint itt helyeztek örök nyugalomra. 56 év földi pálya jutott az elszánt és kitartó tudós papnak, 1871-ben temették el. Sírja ma is gondozott, a község címerében lévő harangtorony tövében van. A kálvária ma jó állapotú, szépen karbantartott hely, ahová szívesen járnak a helyiek, de minden erre járónak ajánlani lehet. Megéri végigjárni a stációkat!