Történelmi és természeti ritkaság a Bagolyvár

SZÁSZI ZOLTÁN

Fülek felől Rimaszombat, Feled irányába indulva, az autóútról és a vasútról is messziről feltűnik a Sőreg fölé magasodó meredek sziklacsúcs, az 1964 óta fokozottan védett terület, a Bagolyvár szürkészöld tömbje. Ez a hely a vulkanológiával foglalkozó geológusok Mekkája, a preparálódott csúcsról már 1865-ben tanulmányt írtak, azóta is folyamatosan kutatják. A Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet egyik különleges látványosság, a Nógrádi Geopark része.

Geológusok Mekkája

A geológiai kutatások szerint a sőregi Bagolyvár ma látható csúcsa egy ősi tűzhányó kürtőjének a kitöltése, szinte közvetlenül a tűzhányó krátere alatt, ami igen ritka geológiai jelenség. A 285 méter magas sziklaszirt falai 85 méteren át szinte függőlegesen szöknek a falu fölé, tökéletes metszetét adva a több mint négymillió évvel ezelőtti földtörténeti eseményeknek. Felületén homokkövet, tufás vulkáni törmeléket, maar típusú kárterek kitöltését, bazalttelért lehet megfigyeln. Növényvilága is különleges. Meleg- és szárazságtűrő növénytársulások találhatók rajta, a fekete kökörcsin és a csinos árvalányhaj is megnő itt, ezek kifejezetten ritka és védett növények. A geológusok számára a Bagolyvár olyan, mint egy nyitott könyv, amely világosan olvasható példákkal ábrázolja, milyen hatalmas erők alakították több millió évvel ezelőtt ezt a vidéket. A sziklacsúcs és az onnan elénk táruló látvány pedig a túrázókat is lenyűgözi.

A tatárok sem

tudták bevenni

Sőreg várának keletkezése viszonylag pontosan meghatározható, a középkori források Dánoskőként, a Trencsén megyei Bolondóc – Beckó vár tulajdonában írják le, a várjobbágyok a tatárjárás hírére saját költségükön erősítették meg a sziklacsúcson található megfigyelőpontot. Ebben a korszakban keletkezhetett az a mintegy három méter átmérőjű és hat méter mély víztartály, amelyet a szikla legmagasabb platóján véstek ki a várvédők vízellátásának biztosítására. A tatárjáráskor Dánoskő vára sikeresen ellenállt a támadásnak, ezért IV. Béla király 1245-ben a várvédőket a király házához számító szolgák közé emelte, nemesi rangot adva nekik. Dánoskő urai tíz páncélost állítottak ki a király seregébe ebben az időben, ekkora egység saját költségen való kiállítása gazdag uradalomra utal. Dánoskő pusztulását a 14. század végére datálják a történészek, a Gömör megyei nagymonográfiában arról is szó esik, hogy Dánoskő favárát utoljára a husziták lakták, de erre máig nincs megbízható bizonyíték. A legújabb kutatások és terepbejárások szerint a Sőreg fölé magasodó Bagolyvár már az újkőkorszakban is lakott volt. A jól védhető, vízforrásokkal is ellátott magaslat kis alapterületű keleti platóján a 19. század egyik jelentős régésze, báró Nyáry Jenő nagy mennyiségű faltapasztöredéket, állatcsontot, csiszolt kőeszközöket, agyagedény-töredékeket talált. A várba vezető turistaút mellett ma is lehet cseréptöredékeket találni – az újkőkorszakból, a bronzkorból, a középkorból származókat, amelyeket az eső mos ki a Bagolyvár oldalából.