Török kori erődrom a Rima partján

Alig pár kilométerre Rimaszombat városközpontjától, a Rima partján európai jelentőségű romok találhatók, a legészakibb oszmán kori erődítés szűk egyórás, kellemes sétával elérhető a városból.

Rimaszombat/

Szabadkapuszta

Rimaszombatban máig élő helynév a Basakert és a Törökvár. A település sokat szenvedett a hódoltság ideje alatt. Amikor a törökök 1554-ben elfoglalták Fülek várát, sarcolni kezdték a vidéket, Fülek volt az oszmán birodalom közigazgatási központja. Rimaszombat, mint a hódoltsági terület része, szultáni birtok lett.

Mit tudni a török várról?

Egyes források szerint Szabadkapusztán már a cseh kelyhesek erődöt építettek vezérük, Jiskra parancsára. A fából, földből kialakított erődöt Corvin Mátyás hadai 1460-ban foglalták el. Az ostrom valószínűleg teljesen elpusztította az akkori épületeket, ebből a korból ugyanis eddig semmilyen leletanyag nem került elő, de semmi sem kizárt, ugyanis a lelőhelyen csak kisebb ásatásokat végeztek, a teljes feltárása még várat magára. A török hadak felismerhették a hely stratégiai jelentőségét, és a Rima folyó szigetén erődöt építettek. Az erődítési munkákból – miként ez akkoriban szokás volt – kivehették részüket a rimaszombati polgárok és a környékbeli falvak lakosai is. A török kori építkezés idejét 1555 és 1560 közé teszi a kutatás. Az is tény, hogy 1566-ban a keresztény seregek megostromolták Szabadka erődjét, el is foglalták, de a túlerővel visszatérő oszmán hódítók még ugyanebben az évben visszafoglalták, sőt egészen Putnokig elpusztították a falvakat. Az erősséget 1593-ig birtokolta a török. Érdekesség lehet, hogy egy 1558-ból fennmaradt török zsoldjegyzék szerint a szabadkai török palánkvárban más katonaság mellett 32 janicsár teljesített szolgálatot.

Rejtőző romok

A Rima folyó szigetén – amelyet részben mesterségesen alakíthattak ki a folyóág elterelésével – egy legfeljebb 100x100 méteres területen négyszög alakú, sarkain kerek bástyákkal ellátott palánkvár állhatott. A falak egy része kőből, más része fából, döngölt földből készülhetett, az első, 1969-es feltárás például cölöplyukakat is azonosított, a második, 1978-as ásatáskor pedig egy laktanyaként azonosított kőépület maradványai kerültek elő, számos agyagedény-töredékkel és vasból készült tárgyak maradványaival. Különösen a tavaszi vagy az őszi szántás után ma is rengeteg cserépedény-töredéket fordít ki az eke. A várból mindössze egyetlen köríves bástya romja és egy boltíves helyiség látható, sajnos nehezen megközelíthetőek. Alaposabb szemlélődés után viszont felfedezhető, merre rejtőznek a romok a föld alatt. Mert máig ott vannak, ha több méternyi vastag szemét és építési hulladék fedi is őket.

Legendák és jövő

Egykor kedvelt kirándulóhely volt ez a területet, kaszálták, rendben tartották, majálisokat rendeztek itt. A hatvanas években fordult sorsa rosszabbra, amikor elbontották az árvízben súlyosan károsodott régi, azaz „török” hidat. A Basakert, amely a régi térképeken is ezen a néven szerepel, még mindig azonosítható. Érdemes lenne kezdeni valamit ezzel a területtel, hiszen nemcsak történelmi, hanem irodalmi emléke is él a szabadkai törökvárnak. Szombathy Viktor a Megszólal a töröksíp című ifjúsági regényében írja le a helyet. A könyv egyszerre regény és útleírás. Cselekménye egy a 16. és 17. század fordulóján tett viszontagságos utazás története. Két rimaszombati polgár a szabadkai erdőben rőzsegyűjtés közben rábukkan a sebesült török bégre, s a korabeli törvények értelmében kötelesek otthonába hazavezetni. Miután Murza bég fölépül, hárman indulnak útnak, egyenesen az oszmán birodalom fővárosába, Konstantinápolyba. A szinte eltörökösödött rimaszombati atyafiak egy sípot kapnak ajándékba, s e síppal a város tornyából jelezték a veszélyt és a tüzet, egészen a 19. század első feléig.

Aki egyszer belefog a szabadkai, a legészakibb oszmán erődöt kutatni, annak bőven lesz teendője. Kitakarítani, feltárni, láthatóvá tenni kellene ezt a különleges emléket. A még meglévő romok az idegenforgalmat, a művelődést, a pihenést szolgálhatnák a Rima partján.