Tízéves a zselízi Kincső néptáncegyüttes

Zselíz. Kiállításmegnyitóval kezdődött a tízéves Kincső néptáncegyüttes Három éjjel, három nap... című ünnepi maratonja. A viszontlátás pillanatait ígérte a huszonegy panelen elhelyezett több mint négyszáz fénykép, hatvan emléklap, oklevél, egy tucat plakát és jó néhány emléktárgy, melyek tíz év munkájára emlékeztetnek. Nagy Géza polgármester megnyitójában megjegyezte, a néptánccsoportnak köszönhető hogy Zselíz híre eljutott Szlovákia, Magyarország, de a világ több pontjára is. 1995-ben alakult meg a Kincső néptáncegyüttes Mézes Zsuzsannának és Mézes Árpádnak, valamint Juhász Eszternek és Juhász Sándornak köszönhetően. A Juhász házaspár mindkét tagja másodéves hallgatója a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakának. A csoport a Tiszta Forrás Alap mellett működik. 2002-től már nem a Mézesék nevével fémjelzett Pengő együttes kíséri a csoportokat, hanem a volt táncosokból verbuválódott Gereben együttes. Jelenleg a három Kincső „tagozatnak” hetvenkét táncosa van. Tíz év után elmondható hogy néptánccsoportból egész birodalommá fejlődött a csapat, hiszen az eltelt idő alatt százhatvanhárom táncos cserélődött ki a csoportban, akik több mint négyszáz rendezvényen léptek fel. Vannak már „régi kincsősök”, iciri-picirik és aprók, és Kincsős szülők. Egyszerre több generáció ápolja a népi hagyományokat. A Kincső táncolt falunapokon, kultúrműsorokban, rendezett sátor- és edzőtáborokat, és öregbítette a város hírnevét Erdélyben, Olaszországban, Törökországban és Magyarországon. Tíz év alatt tizennégy koreográfiát mutattak be.

A háromnapos ünnepségre Magyarországról, Erdélyből, Horvátországból érkeztek táncosok, kétszázötven vendég vett részt a rendezvényen. A kiállítás megnyitója után Jókai Mária mesélt a Zoboralja kincseiről, ősiségében megőrzött néphagyományairól, majd a budapesti Tébláb néptáncegyüttes tagjainak tanított zoboraljai gyermekjátékokat. Este hétkor dugig megtelt a tornaterem, körülbelül nyolcszáz ember jött el megnézni a gálaműsort, melyen százhúsz táncos adott elő tizenhárom koreográfiát. A kéméndi Szeleczky Mónika és Kantár Róbert ízes palócsággal mondta el N. Tóth Anikó meséjét a boldogulását kereső Jankó gyerekről, kinek tizenhárom vidék táncait kell megtanulnia, hogy kiérdemelje a világ legszebb lányát. A mese Jankó gyerekét a Kincső minden generációja kalauzolta a néptáncok zegzugos birodalmában. Az Iciri-piciri Gyermek néptáncegyüttes óvodás és kisiskolás korú tagjai Kerek a káposzta címmel a Csallóköz játékaiból, szokásaiból, táncaiból mutattak be egy csokorra valót. Az Apró Kincső Utánpótlás együttes Béres legény liliom címmel ropták, később egy lóvásár is megelevenedett az „apróknak” köszönhetően. Nagy utat tett meg Jankó a táncosok segítségével, hiszen Szatmár, Gömör, Zemplén, Galgamente, Zoboralja, Lőrincréve, Moldva, Bodrogköz, Magyarbőd és Kéménd táncai elevenedtek meg a színpadon. A különböző tájegységek táncait, a mindig autentikus népviseletekben nemcsak a Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes mostani tagjai járták, de ismét táncoltak a régi tagok, az Elsők Csapata, valamint a Kincsős Szülők Csapata, vagyis KSzCs, akik nemcsak gyermekeikel szerettetik meg a hagyományápolást, de maguk is szívesen táncolnak. A gálán a táncosokat a Gereben együttes kísérte, a zenészek az Óbudai Népzenei Iskola tanulói, de az iskola tanárai is besegítettek. Játszott a Pengő együttes is. Bár ők kiváltak a Kincső kötelékéből, meghatározó egyéniségei voltak az együttesnek. Juhász Sándor és Juhász Eszter is színpadra lépett, a rengeteg táncos irányítása mellett, még erre is futotta idejükből. A fináléban együtt táncoltak egykori és jelenlegi „kincsősök”, apróságok, szülők, diákok és tanárok, mindenki, aki tagja az egyre terjeszkedő Kincső-birodalomnak. A gálán jelen voltak polgármesterek, megyei képviselők, intézményvezetők és a népi kultúra szerelmesei. Majd táncház következett, ahol a budapesti Kóborzengő együttes húzta.

Másnap Nyitra megyét járták a táncegyüttesek, este pedig Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes koncertezett. Szombaton Zselíz városát vették birtokukba a néptáncosok, a város legkülönbözőbb pontjain bukkantak fel, és este a nyolc vendégtánccsoport köszöntötte a tízéves Kincsőt egy fergeteges gálával. Az ünnep alkalmából Horváth Géza tanár szerkesztésében megjelent a tíz év munkáját, eredményeit összegző emlékfüzet.