Tizenéves karnagy: „Tíz nagymamám van”

A koronavírus-járvány idején a több mint három évtizede működő nagymácsédi Kéknefelejcs Énekkar eddigi karnagya úgy döntött, nem folytatja a munkát, így a társaság vezető nélkül maradt. Kempski Sári több mint tíz éve zongorázni tanul, több hangszert is meg tud szólaltatni, alkalmanként a templomi orgonán is játszik. Úgy véli, ezért szólították meg a kórustagok azzal, hogy vállalja el az énekkar vezetését.

„Néha azt érzem, hogy túlságosan nehéz feladatot vállaltam és talán nem is vagyok odavaló, de közösen mindig túllépünk az ilyen pillanatokon. Eredetileg asszonykórus volt, főleg népdalokat énekeltünk. A karácsonyi időszakra azonban szerettem volna kicsit komolyabb műveket, meghittebb előadást készíteni, ezért ősszel nekifogtunk Bárdos Lajos Aranyszárnyú angyal című kórusművét megtanulni, valamint Palya Bea karácsonyi albumáról A sötétség szűnni kezd már kezdetű népéneket kánonban. Egy latin dalt is választottunk, a címe Adeste fideles. Sokkal nehezebb kórusműveket megtanítani, mint népdalcsokrokat. Utóbbiakat két szólamban szoktuk megszólaltatni, ami viszonylag könnyű, de a többszólamúság már nehezebb. Mindenképpen szeretném azonban, ha többszólamú kórusműveket énekelnénk, ez is volt a célom, amikor elvállaltam a vezetői feladatot. Tekintettel kell lennem arra is, hogy idősebbek a tagok, olyan tanítási technikát kell kitalálnom, amellyel hatékonyan és gyorsan meg tudják tanulni a műveket, ugyanakkor szép lesz az előadás. Ha adódik egy nehezebb dallam, akkor igyekszem például a nagyon nehéz díszítéseket leegyszerűsíteni, de ebben néha elakadok, tanácstalan vagyok. Olyankor gondolom azt, hogy másnak talán könnyebb lenne”

– fejtette ki.

Családias viszony

Amikor Sári átvette a kórus vezetését, tizenhét éves volt, de sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítania a csoporttal. „Időnként úgy érzem, van tíz nagymamám. Nagyon jó velük lenni, ha vannak is nézeteltéréseink, mindig meg tudunk egyezni. Néha meg is sajnálnak, hogy az iskola után máris a próbára megyek, tényleg úgy kezelnek, mint az unokájukat, de nagyon értékelik a közös munkába fektetett időt. Amikor nincsenek fellépések, akkor heti egy próbát tartunk, de ha készülünk valahova, akkor hetente háromszor találkozunk. A próbák másfél órásak, de mellette a felkészülésre is időt kell találnom” – hangsúlyozta. Nemrégiben férfiak is csatlakoztak az asszonykórushoz. „Amikor az Aranyszárnyú angyallal kezdtem dolgozni, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha férfihangok is megszólalnának. Elkezdtem telefonálgatni az ismerősök között, így jött össze a vegyes kar” – tette hozzá nevetve. Munkájában anyukája segíti, aki szintén zongorázik. Ő az, aki végighallgatja Sári ötleteit, külső szemmel nézi az elképzeléseit és tanácsokkal látja el, például a dalválasztásban. Előfordul, hogy a kórusvezető egy népdalhoz kísérő szólamot ír, hogy a közismert dalok, népénekek érdekesebbek legyenek. Ilyenkor is kikéri anyukája véleményét.

Keresik a helyüket

Az asszonykórus jelenleg tíz tagból áll, a Covid-járvány miatt csökkent a létszámuk.

„Eddig úgy gondoltam, nehéz új tagokat toborozni, de amikor néhány héttel ezelőtt elkezdtem a férfiakat megszólítani, rájöttem, hogy ez nem így van, szívesen csatlakoztak. Sajnos a község nem igazán támogatta eddig a kórust, nincs próbatermünk, nincs rendes fellépőruhánk, a fellépésekre saját költségen jutunk el. Szerencsére találtam egy pályázati lehetőséget, és szeretném a képviselő-testületet megszólítani, hogy támogassák az énekkart. A polgármester nemrég megkért, írjuk össze, mire lenne szükségünk. Sajnálom a tagokat, mert úgy érzik, nincs meg a helyük. Eleinte nálunk, otthon próbáltunk, mostanában az iskolában vagy a nyugdíjasklubban. Szeretnénk a környéken működő énekkarokkal közös fellépéseket szervezni, együttműködni velük”

– részletezte.

Mosoly és boldogság

Kempski Sári elárulta, természetesen kap némi anyagi juttatást a kórusvezetésért, de a legjobb érzés, amiért a fizetését is odaadná, az a hangulat, ami a próbákon kialakul.

„Hatalmas türelem kell a közös munkához, de már kialakult egy módszer, amivel jól tudunk haladni. A lényege, hogy a kórustagok is teret kapjanak arra, hogy elmondják a véleményüket vagy megvitassuk az aktuális témákat, amelyek foglalkoztatják őket. Nagyon jól meg tudjuk egymást érteni, szerintem én lélekben nagyon öreg vagyok, ezért nagyon élvezem az egészet. Ha rossz kedvvel is érkeznek a próbára az énekesek, a végére mindig sokkal jobban érzik magukat, sokkal boldogabbak. Általában a gyakorlás elején minden nehéznek tűnik, idegesek, de amint sikerül egyszer szépen elénekelni valamit, leírhatatlan, gyönyörű mosoly jelenik meg az arcukon. Nekem ez mindennél többet ér”

– fogalmazott.