Tíz éve működik galéria a Mühlstein-házban

Ipolyság. December elején ünnepelte a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria megalakulásának tizedik évfordulóját. Először a múzeumot befogadó, az első tulajdonos után Mühlstein-háznak is nevezett épület falán található két emléktáblát koszorúzták meg a szervezők és a vendégek.

Ipolyság. December elején ünnepelte a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria megalakulásának tizedik évfordulóját. Először a múzeumot befogadó, az első tulajdonos után Mühlstein-háznak is nevezett épület falán található két emléktáblát koszorúzták meg a szervezők és a vendégek. Pálinkás Tibor végigvezette a vendégeket a termeken és felelevenítette a tíz évvel ezelőtti helyzetet, bemutatta, milyen változások történtek az elrendezésben. Az első terem a régészeti gyűjteményt mutatja be. Pálinkás, aki maga is régész, elmondta, ma már túlnyomórészt saját kutatásokból származó leletanyagból áll a kiállítás, de láthatóak a környéken végzett ásatásokból származó tárgyak besztercebányai, kékkői és lévai gyűjteményekből is. A következő két teremben a helytörténeti gyűjtemény kapott helyet. „A rengeteg adomány is bizonyítja, hogy a környékbeliek büszkék a múzeumra, annyi tárgy gyűlt össze, hogy minden talpalatnyi helyet ki kell használni. Éppen ez okból kerültek az időszakos tárlatok a folyosóra” – jegyezte meg Pálinkás. Mikor megszűnt az intézmény, a gyűjtemény egy része a selmecbányai múzeumba került, mely most a Szlovák Bányászati Múzeum nevet viseli, a gyűjtemény egy része viszont „szőrén-szálán eltűnt”. A selmecbányai anyagot mindig kölcsönkapja a Honti Múzeum, eddig kétévenként meg kellett hosszabbítani a kölcsönadási szerződést, ez az időszak kitolódott tíz évre, de a tárgyak Ipolyságon maradásának egyik feltétele, hogy ki legyenek állítva. „Ennek szívesen teszünk eleget, bár a kevés hely miatt igen zsúfoltak a termeink” – jegyezte meg az intézmény vezetője. Három teremben látható a néprajzi gyűjtemény, s ennek az alapját az az anyag képezi, melyet Danis Ferenc, az egykori Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatója és diákjai kezdtek gyűjteni. Újdonság a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, hogy a kéziszerszámok, lakberendezési tárgyak, használati cikkek mellett népviseletek is kiegészítik a gyűjteményt. A hetedik terem előadóteremként szolgál a megnyitás óta, a változás viszont szemmel látható, hiszen szintén Danis Ferenc erőfeszítéseinek köszönhetően a város első zsinagógájának, mely aztán imaházként, később talmud iskolaként működött, padjai kerültek ide. Az udvarra kerültek a mezőgazdasági iskola gyűjteményének értékes részét képező mezőgazdasági gépek. „Egyelőre kissé háborúsak a körülmények, hogy ne menjenek tönkre ezek a kincsek, tetőre van szükség” – mondta Pálinkás Tibor. A környező falvakban kidobott sírkövekből összeálló lapidárium-kőtár látható, az árkádok alatt az ortodox zsinagóga alapító-kőtáblája is ott van.

A múzeum megnyitóján avatták fel Kutak Adrienn keramikusművész emléktábláját, mely a holokauszt ipolysági áldozataira emlékeztet. A táblán kilencszáz név szerepel, s a kutatások továbbra is folynak, az áldozatok Izraelben élő rokonai továbbra is kutatnak, ezt bizonyítja, hogy kétezerben egy újabb, kilencvenöt nevet tartalmazó táblával egészítették ki a domborművet. Az épület pincéjében borászati kiállítás látható.

Az ünnepség a Simonyi Lajos Galériában folytatódott, melyet Varga-házként is emlegetnek az ipolyságiak. A galériában január tizennegyedikéig látható a „Már tíz éve itt vagyunk!” című jubileumi kiállítás. A múzeum és galéria 2003-től a városi hivatal oktatási, kulturális és ifjúsági osztályának része. Danis Ferenc Szlovákia első iskolamúzeumának alapítója, az újraalakult Honti Múzeum első igazgatója, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Kör elnöke visszaemlékezett a tíz évvel ezelőtti időkre. A kiállítás fényképeken, plakátokon, meghívókon keresztül végigköveti az eltelt tíz év fontos eseményeit, és olyan tárgyakat mutat be, melyeket egyelőre még lehetőség az állandó kiállításon belül megmutatni. Ezek közé tartozik a Rozsnyó József-féle hagyaték, mely az ötvenes-hatvanas években általa létrehozott műkedvelő színház dokumentációs anyagát, valamint régi fényképeket, képeslapokat, és a város történetét földolgozó kis írásokat őrző kéziratokat tartalmaz. Vas Ottó nyugdíjas tanár, versmondó is a múzeumnak ajándékozta a legendás József Attila Irodalmi Színpad díjait, forgatókönyveit, propagációs anyagait.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?