Tisztelt Szerkesztőség!

A fiam meglepett az Új Szó 2006. január 25-i számának mellékletével, a Szülőföldünk 3. évfolyamának 4. számával, az Aki visszatért a pokolból című írás rólam szól, és minden szava igaz.

1940. II. 1-jén megkaptam a behívót Kassára a 21. gyalogezredhez. Igen ám, de pár hónap után már mozgósítottak Erdély visszacsatolásához. Onnan visszatérve Kassára mint szorgalmas kiskatonát átvezényeltek Kárpátaljára három hónapra a lőszerraktár őrzésére, s majd onnan irányítottak Budapestre, a magyar királyi fővezérségre. A leszerelésig ott voltam. Itthon voltam pár hónapig, és ismét megkaptam a behívót. Mint a romániai és az erdélyi magyarok kiképzője, ott voltam szintén úgy másfél hónapig. A leszerelés után máris megkaptam a SAS behívót ki a Donhoz, ahol rajparancsnok voltam. Mínusz 43 fokos hidegben majd’ megfagytunk, a fegyvereink nem működtek, utánpótlás nem volt, vezetőink nem voltak, magunkra hagytak. Mi, magyarok nyáriasan voltunk öltözve, és bizony először a tisztjeink, vezetőink fagytak meg. Az orosz katona mindenütt ott volt. A civil lakosság segített szállással és a koszttal, répalevesen, zabkenyéren és fagyott lóhúson tengődtünk, amíg a gyűjtőtáborba nem értünk. 1943 őszén ismét SAS behívót kaptam, mert már a Kárpátoknál voltak az oroszok. A fronton 3 karácsonyt töltöttem, mindig az első vonalban. Istennek köszönhetem, hogy segített és hazajöhettem.

Nehéz életem volt, részt vettem a második világháborúban, a magyar hazáért akár az életemet is feláldoztam volna, de nem kaptam semmit cserébe. A haláltábort túlélőket kártalanították, bennünket máig nem. Harminc évet dolgoztam kőbányában, nyugdíj előtt megrokkantam. A kommunizmus ideje alatt egyes köpönyegforgatók állandóan üldöztek. 2003-ban felkerestem a magyar követséget Kassán, a második világháborúban kitüntetett katonaként kapok-e valamit? A válasz az volt, hogy ez az ügy már elévült. A nagykövetet nem is láttam, csak az irodában egy fiatal nő közvetített.

Ezúton mondok köszönetet az Új Szó szerkesztőségének, valamint Kovács Ágnesnek, hogy megjelenhetett a lapban a történetem.

Eddig a legnagyobb kitüntetést és megbecsülést az Új Szó Szülőföldünk mellékletében kaptam. Köszönöm.

Üdvözlettel: Király József

Bódvavendégi, 2006. február 14.