Teli tankkal Párkányból Esztergomba

Egyetlen férfi tankol egy nagyobb benzineskannába. Sokáig ügyeskedik. Somogyi Tibor felvételeTíz perc alatt tíz autó gördül a medvei híd közelében néhány éve létesített üzemanyagtöltő-állomásra. A sofőrök nem sokat időznek, megtöltik a tankot, forinttal fizetnek, és máris indulnak visszafelé. Ha szerencséjük van, fél óra alatt térülnek-fordulnak. De általában nincs szerencséjük.

– Öttevényben élünk, évek óta itt vásárolom a benzint. Érdemes volt jönnöm akkor is, amikor a Moszkvics 42 literes tankját töltöttem meg, ám most is kifizetődik, az új járgányba csak 32 liter fér. Természetesen kizárólag anyagi okokból nem tankolunk odahaza – mondja a nyugdíjas asszony. Elárulja, hogy siet, mert férjét a győri rendelőintézetben hagyta. – Nagyon beteg már 19 éve, szívműtéten esett át, most epilepsziás rohamok is gyötrik. Rengeteget költünk gyógyszerre, a kocsi is sokba kerül, de nélküle nem boldogulunk. A párom nyugdíja 45 ezer, az enyém, 42 éves munkaviszony után 33 ezer forint. A legolcsóbb üzemanyag literenkénti ára az utóbbi hetekben 180 forintról 230-ra emelkedett, itt viszont hatvan forinttal olcsóbb. Ami több mint 1800 forintnyi megtakarítás. A heti kenyérszükséglet ára.

Szinte mindegyik idősebb vásárló azt mondja, korábban, amikor még Medvén nem volt üzemanyagtöltő-állomás, Radványon vagy Nagymegyeren tankoltak. Érdemes volt megtenniük a távot akkor is, amikor Szlovákiában literenként csak 35–40 forinttal volt olcsóbb a benzin, mint Magyarországon. S hogyan értékelik a helyzetet, a jelentős bevételeket a hátár innenső oldalán? A Medvén üzemelő két töltőállomás kutasai nem voltak beszédes kedvükben, legszívesebben a főnökükhöz küldtek volna információkért. Végül bevallották, július (a magyarországi benzináremelés) óta jelentősen megnőtt a forgalmuk. Hivatalos engedéllyel fogadják el fizetőeszközként a forintot, áfás számlát is adnak a vásárlóknak. Míg délelőtt az idősebbek tankolnak, délután, de főleg este drága, erős kocsikon a vállalkozók érkeznek. Igaz, kissé idegesek, hiszen órákat vesztegelnek a határon idefelé és visszafelé is.

– Ha sejtettem volna, hogy fél órát kell várnom a medvei határátkelőn, biztos, hogy nem indultam volna útnak. De csak ma értem rá – meséli a Győrből jövő, hivatását eltitkoló, sportosan laza öltözéket viselő korosabb férfi, mialatt Opel kocsijának 70 literes üzemanyagtartályát töltötte tele. Időhiány miatt általában csak havonta egyszer tankol Medvén, ahol sörből is bespájzol. Gyorsan számolás: az opeles körülbelül ötezer forintot takarított meg.

Párkány benzinkútkezelői is dörzsölhetik a markukat, a három töltőállomásra szinte csak magyar rendszámtáblás autók gördülnek be. Egyetlen férfi tankol egy nagyobb benzineskannába, sokáig ügyeskedik, hogy elrejtse az autójában. – Amit látnak, ritka kivétel – tájékoztatott az állomás dolgozója. A hídon szolgálatot teljesítő vámosok nem szeretik ezt a fajta „csempészést”, visszaküldik az ügyeskedőket. Elterjedt a „rémhír” a csempészek között, ezért egyre kevesebben kockáztatnak.

A párkányi töltőállomásokon – nem hivatalos értesüléseink szerint – 60–70 százalékkal nőtt meg a forgalom. Igaz, főleg a híd megnyitása lendített az üzleten, de sokat tesz a benzin árának emelkedése is. – A hét végén, illetve esténként nemcsak a híd mindkét oldalán sorakoznak a kocsik, hanem a benzinkutak előtt is. Visszatérő kuncsaftok, akik bár idegölőnek tartják a várakozást, mégis jönnek.

Irány a híd – mondjuk, de néhány száz méter után megállít az utcát elzáró kocsisor. Elhúzunk az autók mellett, és persze felfedezzük a benzinkutakon látott „ismerős” autósokat is. Előzni nem lehet, gyalog tesszük meg az utat, s az egyenruhás vámosnál aziránt érdeklődünk, hány órát kell várni az átjutásra. Tudni szeretnénk azt is, hogy a várakozók hány százaléka benzinturista. Előbb az igazgatóságra küld, majd nem hivatalosan közli, legalább másfél órás várakozásra kell felkészülniük a sofőröknek. – A hídavatás óta ez a helyzet. A „sima” turisták őrjöngnek, de nem lehet különbséget tenni az Esztergom szépségeivel ismerkedni óhajtó látogató és a teli tankkal hazatérő között. Valamivel kedvezőbb a helyzet a híd esztergomi oldalán, jelenleg ott kevesebb autó várakozik – délutánonként növekszik meg a forgalom. A vámos elmondja: a határátlépők nem is titkolják, miért mennek Párkányba. Miért is titkolnák, hiszen nem tilos az üzemanyagtartály megtöltése. Igaz, nagy vámellenőrzésektől sem kell tartani, hiszen akkor az emberek jóval többet vesztegelnének a határon. „Szúrópróbákat azért teszünk” – közli.

Félszegen elmondjuk, mi is át szeretnénk menni, de nem várakozhatunk órákig. Külön engedélyt kapunk.

Esztergomban messziről úgy tűnik, nem üzemel a benzinkút, ám a látszat csal. Csak üres. A benzinárakkal ismerkedünk, a legolcsóbb 230, a 95 oktános 233, a gázolaj litere 202,90 forint. Kérdésünk, mennyivel csökkent a forgalom, nem lepi meg a kútkezelőket. Többen csak legyintenek, sokatmondóan az üres állványok felé mutatnak, viszont az irodában ülő férfi másképp vélekedik. – Nem jellemző a vásárlók elpártolása. Igaz, hogy július 7-vel emelkedett a benzin ára, de a vállalkozóknak nincs idejük arra, hogy a Párkányba járjanak benzinért. Mert ki ér rá órákat várakozni a hídon?– kérdezi, s nyomban válaszol is: „a nyugdíjasok. Azt is kötve hiszem, hogy a külföldön vásárolt üzemanyagszámlákat elismeri az adóhatóság. Talán csak azoknál, akik útnyilvántartást vezetnek – vélekedik.

Ám hiába próbálja bizonyítani, hogy a kút forgalma a régi. A félórás beszélgetés alatt senki sem tankolt. Aztán kelletlenül megjegyezi: „saját magunkat károsítjuk meg, ha a pénzünket Szlovákiában költjük el. A minap, amikor egy ismerősömnek tankolás után a számlát nyújtottam, nem vette el. Annyit mondott: ha a férje tudná, hogy nem ment át üzemanyagért Párkányba, leszidná. Ahelyett, hogy a hídon sorakozna, inkább a barátnőjével trécsel az egyik presszóban.”

Közel másfél órát álltunk a kocsisorban holott a visszaútra is érvényes volt az engedélyünk. Csak hát tapasztalni akartuk mindazt, amit a nem benzinért induló, hanem Szlovákia szépségeit megismerni akaró turisták élnek át, míg átjutnak a határon. Az élmény lehangoló volt.