Tanács és támasz – előtte és utána

Azok a „szakmák”, amelyek képviselői anyáink nemzedékének még biztos fogódzót jelentettek, a hazai egészségügyből teljesen eltűntek: a szülész-nőgyógyászok mellett nincsenek bábák, a gyermekorvosok mellett nem találunk védőnőket. Pedig éppen ők voltak azok – alapvető feladataik mellett kicsit pszichológusok, kicsit szociális munkások –, akik a gyakorlati kérdésekben a személyesebb, bizalmasabb viszonynak és a helyzetismeretnek köszönhetően a leghatékonyabb segítséget tudták nyújtani. „A bábáknak és a védőnőknek ugyanaz lett a sorsuk. Az újfajta pénzügyi rendszerben, amikor a biztosítók kifejezetten teljesítményt térítenek, az orvosok nem engedhetik meg azt a luxust, hogy két munkaerőt fizessenek: egy általános nővért és egy másik szakdolgozót, aki a »terepmunkát« végzi – értékeli a helyzetet Vrezgó Erzsébet nagymegyeri gyermekorvos. – A törvény arról rendelkezik, hogy a kórházból hazaérkező babát a gyermekorvosnak 48 órán belül otthoni környezetben kell látnia. Ezt a kötelező családlátogatást igyekszünk megoldani, de a későbbiekben szinte kizárólag a rendelőben találkozunk a gyerekekkel. Pedig szükség volna másfajta megközelítésre. A saját praxisom alapján állíthatom, hogy a gyermek családi hátterének, környezetének az ismerete nélkülözhetetlen az orvos számára.”

Néhány agilis anyuka kell

Az egészségügyi és szociális rendszer Szlovákiában sem a gyermek születése előtt, sem a szülés után – a kötelező orvosi ellátást, illetve a gyermekgondozási segélyt leszámítva – nem nyújt további gondoskodást a családoknak. A hiányt legtöbbször maguk az anyukák próbálják pótolni: néhány agilis kismama számos településen elég volt ahhoz, hogy elindulhasson egy-egy baba-mama klub. Ezek indulásukkor általában a kölcsönös segítségnyújtáson alapultak: a kisgyermekes anyukák összejöttek beszélgetni, olykor kisegítették egymást egy kis gyermekmegőrzéssel. Ennél tovább lépni elsősorban ott sikerült, ahol az önszerveződő csoportok képesek voltak némi önkormányzati vagy intézményi támogatást szerezni maguknak – nem okvetlenül anyagiakról van szó, néhol egy megfelelő terem is nagy segítséget jelentett. Működnek olyan klubok is, amelyek ma már majdhogynem szakintézménynek tekinthetők.

A lévai Madulienka Kismamaközpont teljes mértékben alulról jövő kezdeményezésként létrejött, fokozatosan professzionalizálódó polgári szervezet. Az ötletgazda Denisa Urbanová volt, aki jelenleg négy gyermek édesanyja. Második kislánya megszületése után szoptatási problémái voltak, és mint tapasztalta, a környéken nem volt kihez fordulnia. Elkezdett hát foglalkozni a témával. Néhány kismamával találkozgattak, egymásnak tartottak előadásokat a várandósságról, a szülésről és a szoptatásról. 2002 végén sikerült saját székházba költözniük, egy volt óvoda épületébe. Megalakulása idején a központ Szlovákiában az első öt között volt. Jelenleg naponta kilenc órán át tart nyitva, van játszószoba, játszótér az udvaron, néhány órára gyermekmegőrzést is igénybe lehet venni, és persze különböző témákban kínálnak szaktanácsadást, klubbeszélgetéseket. A kismamaközpont hét éve szervez szoptatási tanácsadó összejöveteleket, öt éve pedig a szülésre felkészítő tréningeken is részt vehetnek a várandós anyukák.

Jönnek a dúlák?

Tájainkon még csak ízlelgetjük az új kifejezést – dúlák, Magyarországon és Csehországban azonban a mozgalom már meglehetős népszerűségnek örvend. A dúla olyan tapasztalt asszonytárs, aki átsegíti a kismamát (igény esetén a kispapát is) a felkészülés, a szülés és a gyermekágyas időszak nehézségein. Nem egészségügyi dolgozó, nem nyújthat ilyen típusú segítséget és nem hozhat orvosi döntéseket – elsősorban lelki támaszt jelent, és hasznos partner a gyakorlati kérdések megoldásában. A Szlovák Dúlák Polgári Társulás 2004-ben alakult meg, és speciális tanfolyamot végzett nőket tömörít. Aki dúla iránt érdeklődik, az a www.duly.sk honlapra látogathat el. A hazai dúlák szervezete még gyerekcipőben jár, de az ország nagyobb városaiban utolérhető egy-egy képviselőjük. A kassai kerületben Jana Ivanecká a gyakorló dúla, aki egyebek között orientális táncot tanít a kismamáknak, megtanítja a babahordozó kendő megkötését és a babamasszázst. A szlovák dúlák szervezete a Szlovák–Cseh Női Alappal idén egy nagyszabású információs kampányt indított, amellyel szeretnék a nők tájékozottságát javítani a babavárás és szülés természetes és kíméletes módozataival kapcsolatban. Nagy súlyt fektetnek a nők jogainak és a választás jogának az ismertetésére.

Évi Prágában él, néhány hete ott született meg első gyermeke: papás-dúlás szülésen, ami, mint meséli, még az ottani orvosoknak is okozott némi meglepetést. „Azért kerestem dúlát, mert a családom távol van, és arra gondoltam, nem szeretnék, idegen helyen egyedül szülni. A párommal megbeszéltük, hogy velem lesz, de azt nem tudtuk előre felmérni, kitart-e majd végig – nevet Évi, majd komolyabbra fordítja a szót. – Vlasta, akivel felvettük a kapcsolatot, azt javasolta, készítsek szülési tervet. Összeírtuk, mi az én elképzelésem a szülésemmel kapcsolatban, mit szeretnék és milyen beavatkozást utasítok el. A kórházban aztán a lapot átadtuk az orvosoknak. Azt tapasztaltam, hogy önmagában a dúla jelenléte is nyomatékosabbá tette az igényeimet. Egy kórházban, orvosok között elég kiszolgáltatottnak és alárendeltnek érzi magát az ember. Nagyon szigorúan megfogalmazva: a dúla segít az érdekérvényesítésben. És adott helyzetben a szülő nőt is emlékezteti az eredeti célkitűzéseire.” (as, fm, kov)