Szobrot állítottak Lénár Károlynak

Tíz évvel halála után sok száz hívő emlékezett a hite és kiállása miatt meghurcolt egykori papra.

Lukanénye (Nenince)

Egykori szolgálati helyén, a lukanényei római katolikus templom mellett leplezték le október 25-én Lénár Károly pápai káplán esperes plébános szobrát, Mag Gyula szobrászművész alkotását; az avatáson mintegy négyszázan vettek részt.

A magát mindig Ipoly mentinek, Inám község szülöttének valló Lénár Károly atya, a Komáromi Imanapok egykori főszervezője és főcelebránsa fiatal káplánként 1950-ben került Lukanényére. A kommunista rendszer akkoriban kezdte meg az egyház módszeres ellehetetlenítését, azokat a papokat, akik ellenálltak a nyomásnak, Érsekújvárba, egy úgynevezett koncentrációs kolostorba zárta. Az ide bezárt papok közül egy prelátus és egy teológiatanár szökést szervezett, hogy külföldön elmondhassák, hogyan bánik a gottwaldi rendszer a vallásos emberekkel. Ennek a szökésnek az előkészítésében vett részt az akkor alig huszonnyolc éves Lénár Károly, akit az akkori hatalom felelősségre akart vonni. A lukanényei hívek azonban nem hagyták a papjukat elvitetni a titkosrendőrséggel, hetekig a saját testükkel, élőlánccal védték a parókiát, közülük emiatt többtucatnyi embert börtönbüntetésre ítéltek.

1959. december 9-én konspirációs módszerekkel mégis elfogták és Pozsonyba szállították Lénár atyát. 1952. október 2-án hazaárulás vádjával tizenhét év börtönbüntetésre ítélték. Lénár Károly Illaván, a hírhedt Mírovban, valamint Jáchymovban és Lipótváron töltötte le börtönbüntetését, és csak 1963. augusztus 20-án szabadult.

Nagy József, Inám korábbi polgármesterének közlése alapján, akivel élete végéig szoros kapcsolatban állt az atya, Lénár Károly volt Mírovban gróf Esterházy János utolsó gyóntatója, egy börtönudvari séta során, alig néhány nappal a gróf halála előtt.

Lénár Károly szabadulása után papi működési engedélyt nem kapott, 1970-ig egy csehországi üveggyárban dolgozott csiszolóként. A szinte halála napjáig aktívan tevékenykedő és közkedvelt Lénár Károly 2005. augusztus 20-án hunyt el szülőfalujában, Inámban.

A szoborállítást Lukanénye önkormányzata kezdeményezte, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatására pályáztak. A szoboravatáson Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója Lénár Károly és Esterházy János az utókornak hagyott üzenetéről, a megmaradásról, a szolgálat fontosságáról beszélt. A szobrot Kuzma Zoltán, Lukanénye polgármestere és Mag Gyula szobrászművész leplezte le. Civil kezdeményezésre jövőre azok a lukanényei hívek is emléktáblát kapnak, akiket 1950-ben papjuk megvédése miatt zaklatott és büntetett a kommunista hatalom.