Sziklák közt elbújó kápolna, ahol majd megfordul a nyár

Ma is sokan viselik még a skapulárét, ezt a megszentelt ruhadarabot, olyanok, akik a Kármel-hegyi Szűzanya segítségét és védelmét kérik. Élő kultusz, élő búcsújáróhellyel. Figyelemreméltó, érdekes, megindító. 

Egykor szegény völgy volt
A Csermosnya-patak völgye rendkívül szép, maga a patak tulajdonképpen a Gömör–Szepesi-érchegységet és a Gömör–Szepesi-karsztot választja el egymástól. Leegyszerűsítve: jobb part érchegység, bal part karszt. Lakosságának mindig is zord életkörülményekkel kellett megküzdenie, itt nehéz a megélhetés. A völgyben kevés az intenzív mezőgazdasági művelésre alkalmas terület, jobbára kaszálókon, réteken, az irtások után megművelt szűk parcellákon dolgoznak a helyiek. Jobb megélhetést adott ennél az erdő, a vidéken őshonos tölgyek és bükkök közt igen szép, 150 éves példányokat is találni helyenként, olyanokat, mint a kegykápolnát körbeölelő négy, hatalmas és méltóságteljes tölgyfa. Alattuk egyszerű kis kápolna áll, szolgálva évente egyszer a liturgikus célokat, hogy a Kármel-hegyi Boldogasszonyt imádók, a skapulárésok itt imádkozhassanak védőszentjükhöz. 

A búcsújárás joga 
Maga a búcsútartás joga is azzal függ össze, hogy a vidék egykor igen szegény volt. Bár már a 15. században megépült gótikus stílusban a falu temploma, a rendkívül nehéz megélhetés miatt volt olyan időszak is, amikor alig félszáz hívő lelket tartottak számon. A 18. század felezőjén bizonyos Valassik János érkezett ide plébánosnak, egy igen elszánt, nagy műveltségű és erős hitű ࠃ pap, aki teológiai, tudományos munkákat is írt, a szentek életét írta meg egy olyan könyvben, amely 1768-ban Nagyszombatban meg is jelent. Ő volt az, aki 1758-ban a budai karmelita kolostor priorjától engedélyt kért skapulárés társulat szervezésére. A hitbuzgó pap ügyét egy évvel később maga a pápa is felkarolta, XIII. Kelemen pápa a társulat tagjainak külön búcsúkiváltságokat adott. Valassik Jánost Zborovszky János követte néhány év múlva, ő volt az, aki a falu régi gótikus templomát átalakíttatta kegytemplommá, s ott helyezték el az oltáron azt a képet, amelyet a hagyományok szerint egy Kuchta nevű, Lucska faluból származó ember hozott haza római zarándoklatáról. A festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor Kármel-hegyi Boldogasszony átadja a skapulárét, azaz a vállruhát a karmelita rend alapítójának, Stock Szent Simonnak. A skapulárét viselők hitük szerint nem juthatnak a pokol tüzére, ha ezt a vállruhát viselik. Barkán külön ének is keletkezett ezekkel a kezdő sorokkal: „A barkai boldog völgy kegyelmek helye / Itt tündöklik, itt ragyog az Egek Gyöngye”

A búcsúsok hite 
A Jeles Napok honlap szerint egykor megírták egy okiratot és ez „a XXII. János pápától kiadott bulla sabbatina, amely abban a kiváltságban, illetőleg ígéretben részesíti mindazokat, akik az előírt követelményeket megtartják, hogy megszabadulnak az örök tűztől, kárhozattól. Ha pedig tisztítóhelyre kerülnének, akkor a halálukat követőn szombaton maga Mária száll le oda érettük, és a mennyekbe vezeti őket”. Érdekesség, hogy a Habsburg királyok közül is sokan viseltek skapulárét, sőt a haza bölcsének mondott Deák Ferencről is tudni, hogy viselte ezt a vállruhát. 

Barka búcsújáróhelye páratlanul szép természeti környezetben várja a híveket július 16-án, ha az vasárnapra esik, vagy a 16-a utáni első vasárnapon tartott búcsúra. Van egy olyan mondás helyben, hogy ez az a nap, amikor ebben a völgyben megfordul a nyár, azaz július felezőjén túl már mindig csak hűvösebb idő várható itt. A csodásan szép Csermosnya-patak völgyében, amelynek vízválasztóján áthaladva északkeleti irányba haladva tovább a Szár-patak vájta Szádelői-völgybe jutunk el. Felettünk az a Holló-kő magasodik 770 méterre, amelynek az északi oldalán levő üregekben olykor egész évben megmarad a jég. Hideg vidék ez, ám ha oda a csúcsra feljut az ember, onnan páratlan szép kilátás várja. Jó esetben egészen az Ökör-hegy masszívumáig, a Som-hegyig, vagy a barkai kápolnáig is ellátni. Érdemes kipróbálni!