Szerencsét a ház népének

A farkasdi tőkehúzásról sokszor hallottam, a környékbeliek köztudatában él, hogy minden évben megtartják az eseményt, de először volt szerencsém csatlakozni hozzájuk és kísérni őket végig Farkasd utcáin. A mostani, nyomasztó hírekkel kísért időszakban igazi felüdülés volt kicsit kizökkenni a hétköznapi rutinból, és néhány óráig a vidám, bohóckodó társasággal tartani. Szomolában, a Farkasdhoz tartozó, a Zsigárd és Vágsellye felé vezető út mentén 1920-ban létesített különálló részen találkoztunk az egyik csoporttal. Tagjaitól tudtam meg, hogy régebben hat-hét, az egyes utcákhoz tartozó csoport is járta a falut. Idén rajtuk kívül még egy csoport szerveződött, ahogy fogalmaztak, a „faluban”. 

Különféle szereplők

A tőkehúzók elmondása szerint különböző szerepekbe bújnak a csoport tagjai, akiknek különböző feladat jut. „A tőkehúzás hagyományát apáink bízták ránk, hogy űzzük el a telet. Vannak vezérdorongosok, akik az ajtót nyitják. Ahol nyitva van a kapu, oda bemegyünk, mert tudjuk, hogy várnak minket. Vannak a középső dorongosok, akik a kutyákat és a ház asszonyait ijesztgetik, de csak óvatosan, viccelve. Van egy menyasszony és egy vőlegény, ők táncolnak, a harmonikás húzza a talpalávalót. A tőkehúzó derekára lánccal kötik a tőkét, úgy húzza maga után mindenfelé. Az ő feladata szórakoztatni, megnevettetni a háziakat. Van két öregasszony, akik kosarukban összegyűjtik az ajándékba kapott tojást, kolbászt, szalonnát, bort, pálinkát. A pénteki bálon ezt fogyasztják a résztvevők. Régebben nem adtak pénzt, de az utóbbi időben már igen, ezt is a bál megszervezésére fordítjuk. Mindenkit meghívunk, aki beengedett az udvarába. Az írnok egy füzetben vezeti, mit adtak a háziak. Az utolsó dorongosok hívják meg a vendéglátókat a bálba” – részletezte Liptai Attila. Hozzátette, induláskor a csoport tagjai is szednek össze pénzt, hogy a tőkehúzás végén közös ebéd mellett megpihenjenek. Idén a koronavírus miatt a pénteki bál elmarad, ezért utcabált terveznek. A menet hangos kiabálással, énekszóval járja végig az utcákat, a csörgőkkel felszerelt dorongokkal ütögetik a földet, hogy elűzzék a telet, és vele együtt minden rosszat.

Örülnek a tőkehúzóknak

Molnár Joel harmonikás elmondta, régen párszor megtörtént olyan is, hogy a tőkehúzók egyes csoportjai belekötöttek egymásba. „Meg kellett védeni a tyúkkosarat, amiben az ajándékok voltak. Szerencsére ez nem volt jellemző, csak ritkán fordult elő. Sajnos már nem tudjuk csak szomolaiakból összeállítani a csapatot, nincs helyhez kötve a részvéttel, örülünk neki, ha valaki még vállalja és folytatja a hagyományt. Jómagam is már régen a faluban lakom, de a szívem idehúz, ezért velük tartok” – fogalmazott. Elmondta, az emberek szívesen fogadják őket, nem akadnak fenn azon, hogy a katolikusok legfontosabb böjtjén, hamvazószerdán van a tőkehúzás. A néphagyományt nemrég a református egyház által fenntartott óvodában is bemutatták.

Pocita, vagyis vendéglátás

A pocita, vagyis a tőkehúzás utáni vendéglátás és bál régen hamvazószerdán este volt. Később, mivel másnap munkába kellett menni, ezt elhalasztották az utána következő péntek estére. Az összegyűjtött tojást megsütötték, kolbásszal, szalonnával gazdagították, azt szolgálták fel a pocitán, hozzá az ajándékba kapott bort, pálinkát fogyasztották el. A tőkehúzók zenészeket fogadtak. Mivel az utóbbi években pénzt is adnak az emberek, így általában valamilyen pörköltet is főznek vacsorára, a tojás csak előétel, vagy egy részét a tőkehúzók szétosztják maguk között. 

Tőkehúzó tűzoltók

A faluban, vagyis Farkasd központi részén a helyi önkéntes tűzoltók által szervezett csoport járt házról házra. Két tagja, Bódi Ferenc és Riska Ferenc kifejtette, az idők során változott a szokás, főleg amiatt, mert hétköznap mindenki dolgozik, szabadságot kell kivenniük a résztvevőknek. Azt tapasztalták, hogy általában a munkaadók támogatják őket ebben. Ha úgy alakul, hogy valamelyikük mégsem ér rá, mindig akad, aki szívesen elvállalja. Riska Ferenc már három évtizede részt vesz a tőkehúzásban, örömmel tölti el, hogy már a fiai is tagjai a csapatnak. Bódi Ferenc hozzátette, általában az idősebbek várják őket szívesen és a helyiek. „Akik ideköltöztek, nem tudják, mi ez a szokás, kissé tanácstalanul fogadják, de mindig pozitívan, soha nem tapasztaltunk negatív reakciót” – fogalmazott. Idén a járványügyi korlátozások miatt legfeljebb ötvenen vehetnek részt a pocitán, de úgy véli, ennél többen egyébként sem lennének.

Siska a maskarásoknak

Jancsó Vilma, vagy ahogy a helyiek szólítják, Vilmi néni nagyjából harminc éve mindig megvendégeli a tőkehúzókat. Udvarában alkalmuk van kicsit megpihenni, inni és enni pár falatot, hogy felfrissülve folytassák a délutánig tartó menetet. Az asztalon nagy tálcákon felhalmozva siskával, vagyis farsangi fánkkal várja az alakoskodókat. Elmondta, minden unokája részt vett valamikor a tőkehúzásban, ezért látta vendégül őket mindig, mert legalább az egyikük minden évben köztük volt. A siskát egyedül sütötte, a menye képviselőfánkot készített, de pogácsával és virslivel is megkínálta a csoport tagjait.