Szent Péteré Nógrádszentpéter temploma

Losoncról Nagykürtös felé haladva, az Öreg-patak teraszain elterülő falu egyik mellékutcájában, a fák közt elbújva áll egy embermagas fallal körbevett fazsindelyes templom, előtte harangtorony magasodik.

Nógrádszentpéter (Pôtor)

1297-ből, már a második honalapítás utáni időkből származik Szentpéter első írásos emléke, templomát a mennyország kulcsait őrzőnek szentelték. Valószínűleg már sokkal korábban állhatott itt szakrális építmény.

Péter háromszor

Hogy Nógrádszentpéter temploma meglehetősen régi, arról az is tanúskodik, hogy védőszentje a kereszténység elterjedésekor előszeretettel választott Szent Péter, a lelkek halásza, a mennyország kulcsainak őre. Patríciumát választani főleg a korai alapítású egyházaknál volt népszerű. Az 1297-es első írásos emléken túl az 1332 és 1337 közt keletkezett pápai tizedjegyzékben leírtak is igen fontosak a település története szempontjából. A nógrádi falu temploma védőszentjéről kapta a nevét, és az is érdekes, hogy a tizedjegyzék keletkezésekor a feljegyzés szerint éppen egy Péter nevű pap szolgált a templomban. Nógrádi birtokként Szent Péter falva a Balassa-család tulajdona volt, részben a nagy reneszánsz poéta édesapja, János volt itt birtokos 1548-ban. Aztán a török dúlta fel a vidéket, Szent Péter a szécsényi szandzsák részeként a töröknek adózott. Ebben az időben kezdtek el az egykori Felső-Magyarországon terjedni a lutheri tanok, amelyek Szent Péteren is táptalajra találtak. A templomot az ágostai evangélikusok vették át, őket szolgálja máig is.

Építészettörténet

Nógrádszentpéter temploma viszonylag jól védhető helyen, egy kisebb kiemelkedésen épült, valószínűleg egy korábbi szakrális épület alapjaira. Az is lehetséges, hogy elsőként kőalapon nyugvó fatemplom állt itt, majd az első írásos említés idején már egyhajós, román kori, szögletes záródású templom, amelyet a 14. század elején keletkezett pápai tizedjegyzék után gótikus stílusban átépítettek és kibővítettek. Belső kialakítása a leírások szerint több mint két évszázadig készült. Mennyezete sima deszkamennyezet, a hajó oldalán viszont ott vannak a gótikus támívek, ez alapján feltételezhető, hogy korábban boltíves volt az épület. Mai külső formáját a kutatások szerint csak a 15. század végén kapta meg, de ezután még számos belső átalakítást végeztek. A néhol már csak embermagasságnyi, máshol három méter magas védőfal valószínűleg a török időkben épült, amikor úgynevezett refúgiumként, menedékként is szolgálhatott a templom. Azt is megőrizték az írások, hogy a templomhajótól délre 1599-ben építették meg a harangtornyot, amely valószínűleg megfigyelőhely is volt. Egy bizonyos Alitis Dávid nevű asztalos 1607-ben virágmintát és arabeszkdíszítést festett a templom egyes részeire, majd valamikor 1776-ban elkészült a kazettás, két színre festett mennyezet is. Az oltár 1681-ben került a helyére, a feltámadást ábrázolja, stílusa késő reneszánsz. A templom történetében sok építkezésről, átalakításról is írnak. 1870-ben például majdnem lebontották a régi templomot. Kár lett volna érte, hiszen a vidék kevés, jó állapotban megmaradt gótikus szakrális építményeinek egyike tűnt volna el. Alapos és szakszerű műemlékvédelmi felújítását 1969 és 1971 közt végezték el. Mindenképpen érdemes megnézni.