Szent László faluja a Sajó partján

Vidéki kastélyokhoz képest hatalmas méreteivel szinte azonnal feltűnik az utazónak a szlovák–magyar határhoz közeli Szentkirály ékessége, a községháznak helyet adó Pletrich-Szilárdy féle kastély.

Szentkirály (Kráľ)

Tököli Gábor művészettörténész gömöri kastélyokat feldolgozó hiánypótló munkájában közli, hogy a faluban nagy valószínűséggel már 1318-ban létezett egy templom, és hogy a területet királyi vadászok lakták, első birtokosának nevét is ismerjük, a Bon család bírta a vidéket.

A király emléke

Szentkirályon még néhány évtizeddel ezelőtt is élt az a hagyomány, mely szerint magának Szent László királynak, a falu védőszentjének volt itt kastélya, s hogy annak maradványaira épült a ma is látható, barokk kori remekmű. Ezt ma már sajnos nem lehet bizonyítani, bár néhány évtizeddel ezelőtt, amikor 1980 táján elkezdték a Pletrich-Szilárdy-féle kastély felújítását, lett volna lehetőség régészeti és építészettörténeti kutatást végezni. Az ma is jól látszik, hogy egy enyhe emelkedő tetején, a patakárok fölött, a környék stratégiailag legjobban védhető helyén épült a kastély őse. Mára elpusztult, a kastély parkját beépítették, de még most is kirajzolódnak az egykori nyomai. A jelenleg U alakú épületnek téglalap alakú magja van, ennek megkoronázása a harangtorony, és ehhez épültek hozzá később a szárnyépületek, amelyek közül az egyik szárnyhozzáépítést templomként használták és használják ma is. A robusztus, két saroktornyos mag falai rejthetik a legrégebbi részeket, melyek akár Szent László korából valók is lehetnek. Még van esély arra, hogy feltárja egyszer titkát a kastély.

Sokat szenvedett falu

Fekvéséből eredően – folyópart, észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi utak találkozása – sajnos rendkívül sokat szenvedett ez a település. A tatárjárás előtt például a ma is létező Lóczi puszta önálló falu volt még 1230-ban is, a királyi udvari népek falujaként ismerik a leírások. A török hódoltság alatt Szentkirály az erre vonuló, a Szepességet fenyegető, Észak-Gömör bányavidékét és városait sarcoló hadak miatt teljesen elpusztult. 1581-ben, amikor Rákóczy Zsigmond kapott itt adományt, már csupán néhány jobbágycsalád élt itt. 1680-ban teljesen elnéptelenedett, csak 1740 után, Mária Terézia alatt kezdődött meg újratelepítése, részben szlovák származású jobbágyokkal. Ekkoriban kapta meg jelenlegi formáját a falu kastélya, építtetője az akkori birtokos, Pletrich László. Későbbi birtokosa a Szilárdy család lett. Bár megpróbálták rekonstruálni a kastély építéstörténetét, biztos adatot csak Pletrich György és Szentmiklóssy Anna idejéig, azaz a tizenhetedik századig lehet visszavezetni. A szentkirályi kastély – amelyet feltételezhetően 1743 és 1767 között építettek – a vidéki barokk-klasszicista építészet egyik remeke. Ablakdíszei, tetőformái, az észak felől kiépített díszkapu és annak két kis jellegzetesen barokk tornya egyedülálló látványossággá teszik. Az épület védett műemlék, szinte teljes a kihasználtsága, az állapota is jó, állagmegóvása pedig folyamatos a helyi önkormányzatnak köszönhetően.