Régió

Süvéte – rotunda a falu fölött

Tornaljáról északnyugati irányba indulva, a Jolsva felé vezető úton juthat el a gömöri szépségek befogadására éhes utazó Süvéte községbe.
ÚJ SZÓ ONLINE

2007. február 28. 08:00

A Dolinka kaptatóin átjutva, Licce község kastélyait elhagyva a Murányka völgyébe látni be. A folyócska két oldalán festői szépségű tájba simuló kicsi falvak tarkítják a képet. Jobbra a Pelsőc feletti Kónyár mészkőszirtjei tekintenek le az apró templomokra, melyeknek egyik gyöngyszeme a süvétei rotunda, vagyis az a körtemplom, amely közvetlenül a falu fölött, hajdan erődítésként szolgáló kőfal védelmében és egy harangtorony árnyékában ügyel a csendesen folydogáló időre.

Maga a település valószínűleg az északi gyepűvidék fokozatos kiterjesztésekor lett állandóan lakottá. Annyi bizonyos, hogy a 13. században vára is állott, a falutól északra lévő Mutyen-hegy egyik gerincén, Múrik néven tartja számon a szakirodalom. Birtoklásáért a vidék urai, a Záchok és az Ákosok nemzetsége között évekig harc folyt, végül 1272-ben a Záchok kapták meg a birtokjogot. Valószínűleg ekkorra datálható a süvétei körtemplom, a rotunda építésének kezdete is. A szakirodalom szerint 1280 és 1290 közt festhették ki. Még az sem kizárt, hogy a Zách család alapította, s talán az ő temetkezőhelyükként is szolgált, de erre egyelőre nincs bizonyíték.

Az Arany János által balladában is megírt Zách Feliciánnak Károly Róbert király ellen elkövetett merénylete után a birtokokat elkobozták, és Jolsva vára tartozékaiként a király rendelkezett velük. Hogy ebben az időben történt-e az az átépítés, melynek eredményeként a süvétei rotunda európai ritkasággá vált, kérdéses, de nagyon valószínű. Talán az eredeti alapítványozó minden emlékét el kellett tüntetni, és emiatt építették át a templomot. Az égetett téglából készült, a falu akkori lakosságához képest nagy méretű körtemplom belső terét egy gótikus boltívvel osztották ketté, egyedülálló belső teret alakítva ki ezáltal.

Belépve

a sajnálatos módon állandóan feltört, megrongált kapun a templomba, a fények játéka, a máig üde színben pompázó falfreskók színei és az általuk ábrázolt mozgalmas történetek szinte lecövekelik a látogatót. Órákig lehet ebben a templomban nézelődni, s mindig új és új apró, érdekes részleteket fedez fel benne az ember.

A templom védőszentje Antiókhiai Szent Margit. Vértanú és szűz, a kereszténységben mint a hithez való hűség mintaképe szerepel. Legendája szerint az alig tizenötéves leány, akit eredetileg Marinának hívtak (a keleti egyház így is tiszteli, a négy fő szűz és a tizennégy segítőszent egyike). Egyes források szerint 275-ben (más források szerint 270-ben vagy 307-ben), július 13-án halt mártírhalált. Mindössze tizenöt évesen. Antiókhiai Szent Margit halálában – mint oly sok más szentében is – a vakbuzgó pogány apa működött közre. Miután képtelen volt gyermekét pogány hitre visszatéríteni, maga az apa jelentette fel a hatóságoknál. A legenda szerint Margit a börtönben legyőzte a sárkányalakban megjelenő kísértőt, de hóhéraival szemben védtelen maradt. Fáklyákkal égették a testét, majd vizeshordóba vetették, végül lefejezték. Azt el kell mondani, hogy Antiókhiai Szent Margit az Árpád-kor kivételesen tisztelt szentje volt, aki a „Királyság Patrónája“ (Patrona Regni) címet viselte. A szent igazi kultusza akkor lendült fel erőteljesen, amikor II. Endre (itt ismét irodalmi utalást teszek a Bánk bán történetére, hiszen az ő feleségét, merániai Gertrudist ölik meg a pártütők) a szentföldi keresztes hadjáratáról hazahozta koponyaereklyéjét. Hogy hol helyezték el a koponyaereklyét, nem tudni, de hogy nem tartották-e éppen Süvétén, a díszes és egyedülállóan szép templomban, talán e kérdésre is meg lehetne keresni a választ.

Anitókhiai Szent Margitnak mint védőszentnek a magyar kereszténységben élő kultusza minden bizonnyal kihatással lehetett arra is, hogy IV. Béla Margitnak nevezte el a tatárjárás borzalmaitól való szabadulásáért Istennek cserébe ajánlott leányát. Az Árpád-házi királyleány az egykori Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) épült domonkos rendi apácazárdában nevelkedett, majd maga is az egyház szentje lett. Árpád-házi Margitot azonban csak 1943-ban avatta szentté XII. Pius pápa, bár szentté avatási eljárása nem sokkal a halála után megindult.

Visszazökkenve

a valóságba azt tapasztalhatjuk, hogy a templomot sajnálatos módon állandóan feltörik, s ami a legborzasztóbb: belefirkálnak, karcolnak a román kori freskókba. A templomról Galic Erzsike néni – az igencsak megfogyatkozott süvétei magyarság egyik utolsó képviselője – gondoskodna, de mint elmondta, olyan nagyon nehéz a műveletlen, az értékeket nem ismerő emberekkel zöldágra vergődni. „Ha már ennyi éve áll a templom, remélem, még nagyon sokáig fog állni. Járnak ide sokfelől, főként magyarországiak, csehek meg lengyelek, s néha Kassáról is. Csodaszép ez a templom, kár, hogy ennyire megfogyatkoztunk itt mi, katolikusok, s hogy nincs erő és pénz a teljes rendbetételére” – mondta Erzsi néni.

Önnek ajánljuk

Az ellenzék igazságtalannak tartja a nyugdíjba vonulásról szóló táblázatot

Előzés közben szenvedett súlyos balesetet a motoros

Különleges jelek a somorjai utakon

Saját templomából lopott műkincseket egy pap

Vízen sikló taxikat tesztelnek Párizsban

Lépésekben bölcsességtől bölcsességig

Legfrissebb galériák
Olvasta már?