Sortáncot járt Gúta

BORKA ROLAND

Gúta. Egyetlen táncos néphagyományát ápolja a Csemadok Gútai Alapszervezete, amely a Kikelet néptánccsoporttal – táncolva – minden év pünkösdvasárnapján megszervezi a hagyományos sortáncjárást. Több tucat fiatal népviseletben táncolva járta a várost, külön helyszíneken megtáncoltatva az ott lévőket. Hagyományosan a gútai egyházi gimnáziumtól indult a menet, majd sorra látogatták az oktatási intézményeket, a nyugdíjasokat, a polgári társulásokat és magánszemélyeket. Jártak a városi hivatalnál is, ahol Horváth Árpád polgármester egy pikáns kis versikével köszöntötte a néptáncosokat, és kívánt táncos kedvet a fiataloknak.

Huszonnyolc táncos – gyermek és fiatal – indult el, őket a hagyományokhoz híven csőszök és zenészek kísérték. Déltájban a római katolikus plébániatemplomnál csallóközi népdalokat énekeltek, közben megtáncoltatták Marián atyát és a híveket. Este egy kisebb táncházat tartottak a vízimalomnál, majd a városi művelődési központban egy pünkösdi batyubálon hajnalig szórakoztak. Előző nap több helyen a városban vámkereket is állítottak.

A sortáncjárás hagyománya a 19. század elejére vezethető vissza. A zöldághajtást, a pünkösdvasárnapot népi tánccal ünnepelik meg. Ezen a napon döntik ki a májusfát, s ezzel véget ér a majális. Régen szokás volt pünkösdi királyt és királynét választani. A lányt jelképesen kikötözték a vámkerékhez, s a kedvesének záloggal kellett őt kiváltani – általában csókkal. Ha a fiú kiváltotta a kedvesét, azt jelentette, hogy összetartoznak, s még abban az évben megesküdnek.