Sok gyönyörűség egy teremben

Szepsi. Május első péntekjén két kiállítás is nyílt egyszerre a szepsi művelődési házban, ám mondhatni, a két tárlat egymással szimbiózisban élt. A felvidéki népviseleteket bemutató babakiállítás mellett ugyanis háziszőttesek és hímzések voltak láthatók.

A díszítőművészeti termékek egy része szepsi, encsi és más határon innen és túli szekrényekből, ládákból került elő múltbéli örökségként minden hozzáértő kézimunkázó örömére. A munkákat Méry Margit néprajzkutató méltatta.

A népművészeti babák tizenegy tájegység 268 népviseletét mutatták be, a gyermekektől az ifjú páron át az idősek viseletéig. Ezt a gyűjteményt először 1996-ban állították ki Komáromban, azóta Szlovákia, Németország és Magyarország számos területét bejárta, eddig száznál is több település adott helyszínt a népviseleti babáknak. Maga a kezdeményezés Szobiné Kerekes Eszter óvodapedagógusnak köszönhető, a „miniatűr” népviseletek pedig komoly dokumentumértékkel bírnak.

Ám a két kiállítással korántsem értek véget az élvezetek a művelődési központ nagytermében. A Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesület kézműves-bemutatója mellett a miskolci Számadó Zenekar tartott népzenei koncertet, majd táncházat. A hímzők, bőrözők, csipkeverők, fafaragók, tojásfestők remekei után tehát a passzívan szemlélődő közönség átadhatta magát a zeneélvezetnek és a táncnak, melyben a nagyidai hagyományőrzők is segítettek a kevésbé táncos lábú csellengőknek. A Szepsi és Bodollói Asszonykórus dobhártyarepesztő, szívbőljövő népdaléneklése is érdekes színfoltja volt a népművészeti találkozónak. Az estet szervező szepsi és encsi művelődési központ azonban a szellemi élvezetek mellett a testiekről sem feledkezett meg. A juhtúrós sztrapacska az utolsó kanálig elfogyott, és a pogácsából, rétesből, zsíroskenyérből sem igen maradt, a borról már nem is beszélve.

Végül kiürült a terem, csak a szőttesek és a babák várták az újabb reggelt és az újabb látogatókat még két héten keresztül, hogy a népművészetből nekik is ízelítőt nyújthassanak, habár a tánc, zene és zsíroskenyér hiányában pusztán a tárlat maradt meg az élvezetek tárházából.