Sima gyermekmegőrzőnek hiszik, ám több annál

Bepillantás Kassa egyetlen magyar óvodájának életébe. Az a gyerek, aki naponta reggel fél nyolctól ötig óvodában van, nem sok időt tölt odahaza, és sajnos ezek az órák is javarészt tévénézéssel telnek. Az óvoda archívumábólA nevelői tevékenység fontosságát sokszor maguk a fenntartók, az illetékesek sem tudatosítják. „Odafent” is sokan egyszerű gyermekmegőrzőnek hiszik az óvodát. Balogh Valéria igazgatónő ötödik éve igyekszik eloszlatni ezt a tévhitet.

SOK A FŐNÖK

Tavaly nyár óta, azaz amióta az óvoda Kassa-Óváros önkormányzata alá tartozik, három helyről is kapják az „ukázt”. Ez részben azért van, mert a kassai városkerületek és a magisztrátus közötti kommunikáció gyakran akadozik, illetve több területen érthetetlen átfedés tapasztalható. „A járási hivatal ugyan hivatalosan levette kezét az intézményről, ám az oktatási osztály továbbra is rendszeresen kér kimutatásokat, különböző jelentéseket, és előfordult már, hogy egy hét múlva a magisztrátus illetékesének jutott eszébe telefonálni egy ugyanolyan kimutatásért” – mondja az igazgatónő, aki mostanában három felettesre hallgat. Balogh Valéria hiányolja az élő kapcsolatot, szeretné, ha odafentről néha ellátogatnának az óvodába, hosszabb időt eltöltenének a pedagógusok között, és a saját szemükkel látnák, milyen komoly munka folyik a falak között. „Az óvoda valahogy mindig csak akkor kerül fókuszba, amikor közelednek a beíratások. Ez egyébként világjelenség, szinte mindenütt azt hiszik, egy óvodában csak játszanak a gyerekekkel, és az egész azért van kitalálva, hogy a szülők napközben dolgozhassanak. Talán csak az óvónők tudják, mennyire fontos korszak ez a kicsik életében” – állítja Balogh Valéria, hozzátéve, hogy egy 6 év alatti gyereknek elsősorban anyára és apára van szüksége, és csak másodsorban a közösségre. „Annak örülnék a legjobban, ha csak ötévesen kerülnének ide a gyerekek. Minden szülői értekezleten rekedtre beszélem magam a szülői szeretet fontosságáról. Sok édesanya panaszkodik, hogy nem bír a gyerekével, és tőlünk várja azt a nevelői munkát, ami az ő feladata lenne. Értetlenül állok efölött az új a jelenség fölött” – tárja szét a kezét az igazgatónő.

CSEMETÉK A TÉVÉ ELŐTT

Az a gyerek, aki naponta reggel fél nyolctól ötig óvodában van, nem sok időt tölt odahaza, és sajnos ezek az órák is javarészt tévénézéssel telnek. Ottjártunkkor magunk is meggyőződhettünk a csemeték jártasságáról szappanopera- és valóságshow-műfajban. Bár ez utóbbi többnyire akkor kezdődik, amikor nekik már ágyban lenne a helyük, nincs az a „bentlakó”, akinek előző napi viselt dolgait ne ismernék a kassai ovisok. E jelenség ellen az óvónők képtelenek harcolni. Legfeljebb a szülőket győzködhetnék a dolog kártékony voltáról, már ha jogukban állna az óvodán kívüli történésekbe beleszólni. Azt sem rendelhetik el, hogy a szülő meséljen vagy olvasson fel a gyereknek elalvás előtt. „Az anyukák ma már nem énekelnek a kicsiknek, az óvodában bizony azokat a dalokat is tanítani kell, amelyeket pár évtizeddel ezelőtt a legkisebbek is otthonról ismerték. Az óvoda gyakran hívja meg a nagymamákat egy kis népdal-oktatásra, és a nagymamák örömmel adják át ezt a kincset” – mondja az igazgatónő. A népi mesterségekből maguk az óvónők adnak ízelítőt. A legnagyobb sikert a kukoricacsuhézás aratta, a kicsik tátott szájjal figyelték, hogyan készülnek ember- és állatfigurák a konzervdobozból ismert kukorica leveléből.

BESZÉDES SZÁMOK

A kassai magyar óvoda idén októberben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Mivel az ünnepség mérete az anyagiaktól, azaz a fenntartótól függ, egyelőre nem tudni, mi mindent tervezhetnek a pedagógusok. Az épület mindenesetre már tavaly nyáron újjászületett. Három hónapon át folytak a felújítási munkálatok, néhány fal áthelyezésével tágasabb terek keletkeztek, új mellékhelyiségek épültek, és a bútorok egy részét is sikerült kicserélni. A megújulás ötszázezer koronába került, és az utolsó előtti pillanatban történt. A barátságos, világos belső tér nagyrészt az egészségügyieknek köszönhető, akik kijelentették, hogy az épület higiéniai szempontból nem felel meg az előírásoknak. Mivel a büntetést nem lett volna miből kifizetni, a fenntartó – akkor még a járási hivatal – elrendelte az átalakítást, melynek költségeit végül részben az önkormányzatnak kellett kigazdálkodnia.

Jelenleg összesen ötvenhét óvodás jár a három csoportba, a létszám épp a napokban emelkedett két fővel. Bár a beiratkozás hivatalosan március végéig tart, sok szülő csak májusban vagy júniusban kap észbe. Természetesen őket sem utasítják el, ám pont miattuk nehéz tervezni a jövő évre. Az intézményt nem fenyegeti megszűnés, mivel egy osztályba legfeljebb huszonnégy fő járhat, a minimális összlétszám pedig ötvenhárom lehet. A szülők akár Jászóról, Csányból, Kassa külvárosi lakótelepeiről is hajlandóak magyar óvodába hordani a kicsiket. A huszonegy végzős közül szeptemberben tizenkilencen kezdik meg tanulmányaikat a magyar iskolában, ez a szám a tavalyi tíz és a tavalyelőtti nyolc főhöz képest hatalmas eredmény. A Szádelői utcában egyébként szintén rekord született, az eddigi két-három fő helyett öten ballagnak át a magyar iskolába.

VEGYES KÖZEGBEN

A teljesség kedvéért említjük meg, hogy az óvodások fele vegyes házasságból származó gyerek, akikkel szlovákul foglalkoznak a pedagógusok. „Ha a kicsi három-négy évig hozzánk jár, szépen elsajátítja a magyar nyelvet, és az óvónők akár arra is rá tudják beszélni a szülőt, hogy magyar iskolába írassa gyermekét” – állítja az igazgatónő. A nagyvárosi környezetnek és az óvodai vegyes közegnek köszönhetően a kicsik gyorsan megtanulják egymás nyelvét, az óvónők szerint Kassán felesleges csupán emiatt szlovák óvodába adni magyar gyerekeket. A nagycsoportosok rendszeresen tanulnak szlovák mondókákat, rövid verseket és dalokat, a hivatalos nyelv komolyabb szintű elsajátítását pedig az igazgatónő szerint ráérnek elsőben elkezdeni. A szülők kívánságának eleget téve nemrég bevezették az angolnyelv-tanítást, természetesen nem kötelező jelleggel.

ÓVÓNŐK SZPONZORLESEN

Mivel játékokból, mesekönyvekből és segédeszközökből egy óvodában sosem elég, a támogatókat nemcsak tárt karokkal várják, hanem tudatosan keresik is. Az igazgatónő a modern kor követelményeinek megfelelően menedzseri teendőket is ellát egy-egy szülői értekezleten, az óvónők szintén lépten-nyomon szponzorokra vadásznak. A két éve még homokos-kavicsos udvar füvesítése például a szülőknek köszönhető, ők adták össze a szükséges 36 ezer koronát. Balogh Valéria különösen a vállalkozóvá cseperedett egykori óvodások támogatásának örül. „Azok a tehetősebb kassaiak, akik kellemes emlékeket őriznek ovis éveikről, bizonyára szeretnék, ha gyermekeik is jól éreznék magukat nálunk” – jegyzi meg mosolyogva az igazgatónő. Az 1953-ban alakult intézmény 1986 óta működik a jelenlegi épületben, amely annak előtte egy szlovák óvodának adott otthont. A mostani óvónők többsége legalább húsz éve dolgozik itt, és a legószakkörtől a meseelőadásokon át a táncházig egymás után találják ki az intézményt vonzóvá tévő programokat. Aztán nyár elején, Kassán egyedülálló módon, átkísérik a ballagó ovisokat a magyar iskolába. Megérdemlik, hogy név szerint is említsük őket: Pulen Katalin, Rákai Erzsébet, Dócs Veronika, Perjéssy Ágnes és Harangozó Katalin.