Serke, ahol tovább élnek az emberek és a hagyományok

A 818 lakosú, hajdan fényes múltú Serke azzal büszkélkedhet, hogy itt az átlagnál magasabb kort élnek meg az emberek. A legutóbbi statisztika szerint 161 nyugdíjas korú lakos él a faluban, és ezek között sok a 80 év feletti. A község azzal is méltán büszkélkedhet, hogy egy hároméves munkafolyamat eredményeként kiadta a falu monográfiáját. Mi készteti az itt élőket arra, hogy ilyen vállalkozásba kezdjenek? Talán az, hogy a szülőföldjüket szerető, ahhoz ragaszkodó emberek a harmadik évezred elején egyfajta összefoglaló hagyatékként gyermekeikre testálják eddigi tudásukat és ismereteiket szűkebb pátriájukról.

Lengyel Magdolna polgármester asszony régóta foglalkozott a monográfia kiadásának gondolatával, terveit később az önkormányzat jóváhagyta. A pénzt az egyébként igen ízlésesen kivitelezett könyvre saját erőforrásaikból és pályázatok segítségével teremtették elő. A monográfia szer-zője, G. Kovács Gyula ismert helytörténeti kutató, aki a Gömör-Kishont régió mintegy 65 településének történetét dolgozta már fel és három monográfiát írt.

A faluról szóló első írásos emlék IV. Béla király idejéből, 1246-ból való. A falu fölé magasodó tekintélyes várhegy máig is magában rejti a múlt emlékeit. Serke vagy másképpen Kapla vára egészen a török hódoltságig volt lakott, a falu pedig központi vám és tizedszedő hely lehetett. 1327-től a Rátoldok birtoka, ekkor élte fénykorát. A megközelítőleg három-négy hektárnyi területen, fönt a várdomb tetején, ma is láthatók az egykori épület maradványai. A török dúlás alatt a Lórántffy család bírta a várat és birtokrészeit. Már ebben az időben megkezdődött a reformáció, és Serke ma is az egyik legerősebb református gyülekezet a vidéken. Híres lelkésze volt a falunak Ladmóczi István, akit gályarabságra ítéltek, és meg kell említeni református tanítójának Vörösmarti Tamásnak a nevét, akit hitének megtartása miatt hasonló sorsra jutott.

A falu mai református temploma 1718-ban Vay Judit adományából épült. Az alapító annak idején néhány birtokának zálogba adásával teremtette elő az anyagiakat a templom építéséhez. A legenda úgy tartja, hogy az egykori vár faragott köveit az építők lehordták a várhegyről és abból húzták a falakat. A templom alatti kriptába temették a Vay család számos tagját és a falu birtokosainak neves személyiségeit. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a falu birtokosa Vay Ádám kuruc generális volt. 1704 tavaszán itt tartott szemlét közel tízezernyi fős serege felett Bercsényi Miklós. Ezekre az eseményekre emlékezve 2003-ban, a Rákóczi-féle szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján a falu emlékoszlopot állít a vár alatti mezőn. A templomban őrzik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik eredeti zászlaját.

Ha a község híres embereiről beszélünk, meg kell említeni Kiss József költőt is, aki itt töltötte gyermekéveit. A falu temetőjében nyugszik Gömöry Olivérné, Maróthy Margit, a Nemzeti Színház örökös tagja, aki még együtt játszott Blaha Lujzával, Rimaszombat híres szülöttével. A Gömöry família nevét az idősebbek még ma is meghatódva és a legnagyobb tisztelettel említik. Sajnos az egykori kastély, amely valaha dísze és büszkesége volt a falunak, ma már romokban áll. Az önkormányzat szerette volna megszerezni az államosított épületet és a hozzá tartozó, még elhanyagoltságában is figyelemreméltóan szép parkot. Erőfeszítésük nem járt sikerrel. A kastély maradványai az enyészeté lettek, pedig alig húsz éve még tető alatt állt az épület. A polgármester asszony még mindig bízik abban, hogy rendbe lehet hozni mind az épületet, mind a parkot, amely évtizedek óta otthont ad a Hét falu találkozójának. Ez a kulturális rendezvény az itt élők számára afféle kis gombaszögi ünnepség. Önképző csoportokban nincs hiány a faluban, bár a fiatalabbak részéről csökken az érdeklődés. Amire a serkeiek mindig nagyon büszkék voltak, az a református énekkar, amely idén már 130 éves múltra tekinthet vissza.

A munkanélküliség, az elszegényedés ellenére bizakodó a falu népe. A gazdag történelmi és kulturális múltból erőt lehet meríteni.