Segítők a borzalmak között

Csütörtök reggel a munka-, szociális- és családügyi hivatalba készül mintegy tucatnyi ukrajnai menekült azok közül, akik a galántai műszaki szakközépiskola kollégiumában kaptak szállást. A szükséges nyomtatványok kitöltése közben a koordinátoruk számol be az elmúlt hetekről.

Sok a tennivaló

Lovász Ágnes, az iskola tanára minden nap 7 órakor érkezik a munkahelyére, hogy tanítás előtt legyen ideje megkérdezni tőlük, mire van szükségük, kell-e valamiben segíteni nekik. Önként jelentkezett erre a feladatra, de bevallotta, nem egyszerű összehangolni a sok tennivalót, hiszen osztályfőnök és családja van. „Most minden kicsit mellékvágányra került, hiszen azzal, hogy megérkeztek a menekültek és elszállásoltuk őket, nem ért véget a munkánk. Jelenleg 54-en laknak itt, de azóta, hogy március 17-én megérkezett az első turnus, többen továbbálltak és jöttek helyettük mások. Három fiatal nő például Eperjesen talált iskolát, így öt nap után elmentek. Egy halláskárosultakat segítő szervezeten keresztül tizenöt halláskárosultat vagy siketet szállásoltunk el, velük nagyon nehézkes a kommunikáció, csak a mobiltelefonok és a fordító alkalmazások segítségével tudjuk megértetni magunkat, illetve segítőjükkel SMS-ben tudunk értekezni” – fejtette ki a koordinátor, aki folyamatosan tartja a kapcsolatot a Nagyszombat Megyei Önkormányzat munkatársaival, illetve a galántai válságstáb tagjaival. 

Segítőkész emberek

Lovász Ágnes elmondta, az elsők között érkezők a dunaszerdahelyi idegenrendészeten már elintézték mindazt, amit el kellett, a többiek szerdán voltak Nyitrán ezügyben, csütörtökön pedig a helyi  munkaügyi hivatalba mennek. „Mindenütt nagyon kedvesen, készségesen fogadnak bennünket, illetve a menekülteket. Nagyon pozitív tapasztalatom volt az egyik galántai doktornővel, aki egy fülfájós kétéves kislányt két órán belül fogadott a rendelőjében. A menekültszálló megnyitásakor egy ukrán fiatalember és egy azerbajdzsáni lány jelentkezett önkéntesnek, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Olyan kérdőívet készítettek az érkezők számára, amelyben a leglényegesebb dolgokat megtudhattuk róluk, például, hogy mire van szükségük, beszélik-e a szlovák nyelvet, szeretnének-e iskolába, tanfolyamra járni, munkát vállalni és hasonlók. A kérdések mellett azt is ráírtuk a nyomtatványra, hogy szívesen fogadjuk és segítjük őket” – részletezte. Azt is elmondta, hogy nincs nap, hogy ne érkezne adomány a menekültek számára. Az ebédet az iskola konyháján főzik nekik, a vacsorát a Kodály Zoltán utcai középiskolától kapják, a reggelihez pedig hetente vásárolnak be nekik, amiből szabadon választhatnak. Minden szobában van hűtő, a folyosókon teakonyha. 

Programokat szerveznek

Lovász Ágnes bármikor számíthat Nagyszombat megye oktatási osztályának munkatársára, Barczi Zsoltra, aki lapunknak elmondta, a nagyszombati karitásszal együttműködve három lánytestvérnek, akik gyermekeikkel érkeztek Galántára, Farkashidán (Vlčkovce) sikerült három-négy hónapra lakást találniuk, így kicsit kényelmesebb és családiasabb légkörben tudják őket elhelyezni. „Igaz, hogy már megszokták ezt a helyet és félnek a változástól, de mégis kellemesebb helyre kerülnek, ahol munkalehetőség is kínálkozik számukra. Krivij Rih környékéről érkeztek, az otthonuk még megvan, mindenképpen szeretnének majd hazamenni. Mindig van jelentkező a megüresedő helyekre, a halláskárosultak szervezete már jelezte, hogy ismét jönnének néhányan. A Galántai Honismereti Múzeummal közösen a hétvégére kirándulást szerveztünk a kollégiumban lakók számára a jókai és a tallósi vízimalomhoz, amit az esős idő miatt valószínűleg elhalasztunk, de szeretnénk, ha más ingerek érnék őket, egy időre talán kicsit elterelhetjük a gondolataikat. Egy fiút már futballedzésre is elvittem és vannak, akik elkezdtek dolgozni. Elmondhatom, hogy nagyon hálásak mindenért és keresik a lehetőséget, hogy munkát vállaljanak, hogy boldoguljanak” – egészítette ki Barczi Zsolt.

Hisznek a békében

Az utolsó éves egyetemista, Alina online formában próbálja folytatni a tanulmányait, de mivel csak a mobiltelefonja segítségével tud bekapcsolódni az oktatásba, így nagyon nehézkes számára a tanulás. Édesanyjával érkezett Szlovákiába, édesapját és nagyszüleit hátrahagyva. „Nagyon nehéz itt lenni a családtagjaim nélkül. Rettenetes volt a helyzet, amelyből menekültünk, az utazást nagyon stresszesen éltük meg. Nem tudtuk elképzelni, hogy manapság valóban kitörhet egy háború. Félelmetes itt lenni, belegondolni abba, hogy mi vár ránk, hogyan tovább. Az emberek ugyanakkor nagyszerűek és barátságosak, segítenek kitalálni, hogyan éljünk tovább, illetve mihez kezdjünk itt. Egyelőre nincs konkrét tervünk, de hiszünk benne, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz és visszatérhetünk Ukrajnába, hogy békében élhessünk, mint egy hónappal ezelőtt” – fogalmazott Alina.