„Schwarzlicht theater” – az arc nélküli színház

Nagyfödémes. „Mit jelent a sötétség egy ember számára? Mit jelent egy gyermek számára? Félelmet? Szörnyeket? Rosszat? Gyűlöletet? És vajon mit jelent azon lények számára, melyek megbújnak benne? Menedéket? Megnyugvást, biztonságot? Mit gondolsz te a sötétségről? Félelmet vált-e ki belőled a fekete végtelenség gondolata, elképzelése? És biztos vagy benne, hogy a sötétségnek csak egy színe van? A fekete?” Ezek a kérdések a helyi kultúrház színpadán hangzottak el nemrég egy különleges előadás, a Nagyfödémesi Ifjúsági Vöröskereszt valamint a Felső-Bajorországi Vöröskereszt tagjai által előadott Ultrafényű Színház (Schwarzlicht theater) című előadás kísérő szövegeként. Nem véletlen hogy a kérdések éppen a sötétségre vonatkoznak, hiszen ez egy olyan színház, amelynek fő eleme a sötétség. Az előadás sötétben játszódik, de nemcsak a nézőtéren van sötét, hanem a színpadon is. A talpig feketébe öltözött színészek a színpadon nem is látszanak, csak az általuk mozgatott elemek – fehér lepedő, kesztyű, szalagok, színes papírvirágok vagy pillangók – láthatók a különleges megvilágításban. A színháznak ugyancsak fontos részét képező zene hangjaira mozognak.

A nagyfödémesi fiatalok által előadott mesében a fehér ruhába öltözött tündér és a királyfi egész tündöklő alakja látható, ám az arcuk rejtve marad a sötétség leple alatt, ezzel is misztikusabbá téve az előadást. A darabnak nincs szövege, de az előadást megelőzően a három nyelven, szlovákul magyarul és németül elmondott bevezetőben invitálás hangzott el a sötétség birodalmába: „Tán kérdésedre létezik válasz, mit most megtalálhatsz. Nyújtsad felém remegő kezed, engedd, hogy vezesselek. Elviszlek a sötétség országába, Szörnyen szörnyű lények világába. Tán majd a rettegés kerít hatalmába, Ám ne feledd: a sötétség ott lesz veled!” Egymás után két előadást láthatott a közönség. Előbb a Bajor Vöröskeresztet képviselő Garmisch-Partenkirchen-i járás vöröskeresztjének tagjait a Vianden házaspár vezetésével, majd a helyi fiatalok előadását. Ennek rendezője Manó Ivett, a helyi vöröskereszt alelnöke, a zenét szerkesztette és a kísérő szöveget írta Sebők Noémi, a táncokat Manó Nikolett tanította be, a kosztümök Andrea Rákócziová munkái, és a rendezőasszisztensek, Hulíneková Magdaléna és Mancal Vera munkája is nélkülözhetetlen. A színház vezetője és producere, egyben a Nagyfödémesi Vöröskereszt elnöke, Slezák Erika elárulta, ezt a zsánert a Felső-Bajorországi vöröskeresztesek ismertették meg velük. A nagyfödémesiek egy 2005-ben megvalósult nemzetközik vöröskeresztes találkozó óta ápolják a kapcsolatokat a Garmisch-Partenkirchen-i egyesülettel. Tavaly egy egész autóbusznyi gyerekkel voltak náluk egyhetes vendégségben, ott ismerkedtek meg ezzel a különleges színházzal. Az elnöknő reméli, a környező falvakban is lesz alkalmuk bemutatkozni.