Rimabánya, az egykori gömöri aranybánya

Egykor ezen a településen éltek azok a német hospesek, azaz vendégek, akik ércbányászattal foglalkoztak Gömör északi vidékén.

Rimabánya (Rimavská Baňa)

A Rimavica és a Rima folyó homokjából némi szerencsével és nagyon kitartó munkával még ma is biztosan lehetne aranyat mosni. Az aranymosás azonban még valamikor a 13. században abbamaradt, a német mesterek pedig fokozatosan elmagyarosodtak, Rimaszombatba is áttelepültek, és Rimabánya ma már inkább a Szent László és a kun vitéz harcát őrző páratlan szépségű freskójáról, mintsem bányászatáról híres. Jelenleg az ágostai evangélikus egyházé a templom.

Erődtemplom a falu őre

Bárhonnan érkezzék is az erre járó, Rimabánya déli részén azonnal szembetűnik a mintegy harminc méter magas dombon épült, lőréses falakkal körbevett templom. Nem tudni pontos építésének dátumát, de annyi bizonyos, hogy a 13. század eleji alapítású, korai gótikus, szögletes záródású templom a mostani épület magja, amelyet a tatárjárás miatt megerősítettek, átalakítottak, majd többször bővítették, átépítették, díszítették. Annyit biztosan lehet tudni az okiratokból, hogy 1415-ben bizonyos Stibor volt a templom donátora, de hogy melyik szentnek a tiszteletére szentelték fel, azt eddig nem sikerült kideríteni. Az viszont feltételezhető, hogy a kései gótikára jellemző úgynevezett szamárhátas boltívű bejáratot ekkortájt alakították ki, és a templom hajóját is bővítették. Az is nyilvánvaló tény, hogy a templom északi falán szinte teljes egészében és csaknem érintetlenül fennmaradt freskón Szent László látható, legendájának azt a részét dolgozta fel igen míves módon, nagyszerű ábrázolásokkal a korabeli mester. A festményen a kun vitézzel harcol a szent király. László királyt 1192-ben avatták szentté, annyi biztosan tudható, hogy a hajó északi falán lévő freskó valamikor Szent László kultuszának elterjedése idején, tehát a 13. század második felében, a feltételezések szerint 1370 táján készülhetett. Alaposabban megfigyelve a falfestményt, azon már mintha érződne az itáliai reneszánsz, a trecento halvány lehelete, hiszen néhány jelenete kifejezetten mozgalmas, az alakok már mintha térben mozdulnának. Jól azonosítható például a kor legfélelmetesebb fegyvere, a reflexíj és a lovagi páncélzat is. A nagyméretű freskó mellett több más, szintén figyelemreméltó falfestmény is látható a rimabányai erődtemplomban. Főleg magyar szentek, Szent Imre, Szent Erzsébet alakja lehet érdekes, ezek a festmények ugyanis bizonyítottan korábbiak a Szent Lászlót ábrázolónál, akár támpontot is adhatnak az építés idejére.

Karbantartott műemlék

Rimabánya erődtemploma a jól karbantartott egyházi épületek egyik mintapéldája. Különlegesség, hogy 1547-től számon tartják a benne szolgáló evangélikus lelkészek nevét, a névsorban harminchat prédikátor szerepel. Köztük Id. Holko Mátyás, aki 1756-ban összegyűjtötte a vidék magyar, szlovák és latin nyelvű történeti énekeit, rendszerezte és kiadta őket. Az igen gazdagon díszített, reneszánsz stílusú bútorokkal, helyi mesterek barokk faragványait őrző templombelső mellett az épület külső falain még mindig jól látható falfestmények, öntött vasból és kőből készített epitáfiumok, a lőrésekkel ellátott falak, a vasalt kapu, a szokatlan módon, keleti oldalon elhelyezkedő torony akár egy egész napos felfedező túra célpontjává tehetik a rimabányai templomot, amely a Gótikus Út túravonal része. Érdemes meglátogatni.