Renoválják a nyékvárkonyi plébániát

Zsidó János a bősi plébánián kezdte meg papi szolgálatát, miután 1977-ben a pozsonyi Szent Márton-dómban pappá szentelték. Néhány évvel később a nyékvárkonyi plébánián 1993-ig szolgálta a híveket, az elhunyt elődjét helyettesítette, így naponta ingázott Bős és Nyékvárkony között. „Most pedig minden megismétlődik. Ugyanúgy Bősön lakom a húgoméknál, és naponta járok Nyékvárkonyra misézni. Legalább is addig, amíg be nem fejeződik a paplak egy részének a felújítása. Tulajdonképpen ugyanabba a folyóba tértem vissza” – meséli a plébános.

1993-ban Dunaszerdahelyre helyezte az érsekség, ahol 2000-ig szolgált, Fél község következett a szolgálatok sorában, ahol ez év júniusáig törődött a hívőkkel. Miután nyugdíjaskorba lépett, maga kérte, hogy visszatérhessen Nyékvárkonyra. „Nagyon szép emlékek fűznek ehhez a faluhoz, ez is volt a döntő ok, hogy ide kértem az áthelyezésemet. Emlékszem, annak idején mi indítottuk el a cserkészmozgalmat a faluban, amely máig fennáll, minden misén tele volt a templom. Nem utolsósorban pedig én is megöregedtem, jobban oda tudok figyelni egy falu híveire, mint négy községére, Félen négy falu híveit szolgáltam három templombanˮ – magyarázza a régi-új esperesplébános. Az első feladatok közé tartozik a parókia, a paplak felújítása, amely eléggé elhanyagolt állapotban volt, hiszen néhány éve lakatlan. Mivel egy viszonylag nagy házról van szó, csupán az egyik része fog paplakként szolgálni, a másik felében egy közösségi teret szeretne a plébános kialakítani. „Van itt egy akár 70 személy befogadására is alkalmas helyiség, ahol előadásokat, különböző találkozókat szervezhetnénk. Régi cserkészként, mindenképpen folytatni szeretném a cserkészélet aktivitásait is a községben. A templom is állandó odafigyelést kíván, hiszen ritka értékek lapulnak meg benne, a 13. században kezdték építeni. A járás egyik legértékesebb temploma, amely nemcsak egyházi, de kulturális célokat is szolgálhatna a jövőben, akár koncertek helyszíne is lehetne” – beszélt terveiről Zsidó János.

„Minden délután elmegyek Bősről az esti szentmisére Nyékvárkonyra, a mise után még legalább egy órát várok, ha valakinek szüksége lenne rám. Ettől függetlenül a papnak ott a helye, ahol a hívei vannak. Most az új megszorítások fényében még inkább, hiszen csütörtöktől már nem lehet közösségi miséket tartani, de én azért minden nap egyedül megtartom a misét a híveimért. Bízom benne, hogy pár héten belül befejeződnek a felújítási munkálatok, és a karácsonyt már közösen fogjuk ünnepelni” – bizakodik Zsidó János.