Rendelkezhet egy város a földemmel?

Egy szlovákiai fürdőváros kataszterében van néhány hektárnyi földterületem, területi meghatározása „orná pôda, vinica, ovocné sady”. Az évek során nagyon sok érdeklődő volt, aki meg akarta volna venni, a város viszont nem engedte, hogy eladjam, azzal az indokkal, hogy a földem része a fürdő területének, és hogy ott parkot szeretnének kialakítani. A földet ugyan művelhetem, de nem építkezhetek rajta, és el sem adhatom. Ezt még 1982-ben írásban kaptam a városházától, azóta is többször érdeklődtem, de mindig visszautasító választ kaptam. A park, persze, azóta sem épült meg. A kérdésem az, hogy joga van-e egy városnak ennyi éven keresztül megtiltania, hogy eladjam a földem anélkül, hogy ő bármilyen ajánlatot tenne érte. Kérhetek-e utólag kártérítést, és ha igen, milyen törvényekre hivatkozhatok? (folytatás)

A múltkori cikkben arról írtam, hogy a javak békés élvezetét egy közérdek előtérbe helyezése megzavarhatja, aminek folytán a tulajdonosnak bizonyos korlátozásokat kell eltűrnie. A polgári törvénykönyv 128. paragrafusa így fogalmaz: közérdekből akkor korlátozhatók a tulajdonjogok (vagy sajátítható ki egy dolog), ha az adott cél másképp nem érhető el – de csakis e célból, törvény alapján és kompenzáció fejében.

Gyógyfürdőnél e kiemelt közérdek a természeti források gyógyászati célokra való használata, minőségi és mennyiségi mutatóik megőrzése. E célokért például megtilthatják az érintett területeken a fokozott állattenyésztést/növénytermesztést, egyes vegyi anyagok használatát, lakásépítést stb. A korlátozásokról bővebb tájékoztatást az egészségügyi minisztérium fürdőügyekben illetékes szakbizottsága és felügyelősége adhat (Štátna kúpeľná komisia / Inšpektorát kúpeľov a žriediel). Az olvasónk által elszenvedett megszorítás azonban – a fürdő területén található földjei eladásának tilalma – a gyógyhely védelme céljából, de más észszerű megfontolásból sem tekinthető szükségesnek, hiszen az új tulajdonosra is ugyanazon korlátozások vonatkoznának, mint rá. Azokat ugyanis a tulajdonos személyétől függetlenül bárkinek be kell tartania. Aránytalan a korlátozás időtartama is, mivel a parképítés terve már több mint harminc évvel ezelőtt megszületett. Végezetül pedig olvasónk semmi kompenzációt nem kapott az őt ért korlátozás fejében. Jelen esetben tehát – bármilyen jogszabályra hivatkozzon is a város az elidegenítési tilalommal kapcsolatban – feltételezhető, hogy nem teljesült a szükségesség-arányosság alkotmányossági követelménye.

Olvasónk az elszenvedett károkért kártérítést követelhet. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének kérdésében az 514/2003-as számú törvény, mellérendelt jogviszonyból fakadó károkozás esetén a polgári törvénykönyv 420. és 442. paragrafusai irányadók. A kártérítési követelésre vonatkozó elévülési idő miatt azonban várható, hogy csak az elmúlt három, de legfeljebb tíz évben elszenvedett kárigényt lehet majd hivatalos úton rendezni – feltéve, hogy ennek eljárásbeli és egyéb feltételei is teljesülnek.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.