Régészeti feltárást folytatnak a galántai Esterházy-kastélynál

A felújítást célzó projektet tavaly novemberben nyújtotta be a városi hivatal az építésügyi és régiófejlesztési tárcához. A hárommillió euró értékű támogatásnak köszönhetően az északi szárnyban, az egykor gazdasági épületként funkcionáló részben egyebek mellett egy kiállítóterem kap majd helyet, a parkba új lámpák, térfigyelő kamerarendszer, öntözőberendezések, játszótér kerül. Jelenleg a beteg, elöregedett fákat távolítják el, valamint régészeti feltárás folyik az északi szárny mellett, ahol néhány évtizeddel ezelőtt a kastélyban székelő hivatalok szolgálatára építettek az összképbe enyhén szólva nem igazán illő garázsokat, amelyeket pár évvel ezelőtt bontottak le.

„A garázsok alapjait is el kellett távolítani, nehogy megsérüljenek a kastély maradványai. A mostani feltárás arra szolgál, hogy megállapítsuk, milyen épületmaradványok vannak a kastély körül, milyenek a méretei, valóban a negyedik sarokbástya maradványai találhatóak-e az északi szárny mellett” – nyilatkozott Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum régésze, a munka koordinátora. Műemlék révén a kerületi műemlékvédelmi hivatal minden földmunkára előírta a régészeti felügyeletet, jelen esetben, mivel bizton állítható, hogy vannak épületmaradványok az adott részen, elrendelték azok méreteinek megállapítását. A tervek szerint a galéria mellett teraszt alakítanak ki a bástya egykori alaprajzai szerint. „Lebontjuk az oda nem illő részeket, méréseket végzünk, geotextíliát teszünk a megmaradt falakra, majd visszatakarjuk földdel, és kaviccsal, ami lehetővé teszi a szellőzést. A felső réteg alatt jól látható egy téglából, különféle malterdarabokból álló réteg, egyértelmű, hogy ez a barokk kastély bontásából, a neogótikus átépítés során került oda. Valószínűleg akkor bontották le az említett bástyát is. A néhol egy méter vastag réteg fehér vakolatdarabokat is tartalmaz. Ezek az 1736-os átépítésnél kerültek ide. A vakolat alatt reneszánsz téglák, a tizenhetedik század első feléből származó építőanyagok vannak, amelyekből az eredeti kastélyt 1633-ban felépítették. Találtunk reneszánsz cserépkályha-töredékeket is. Mélyebben kőépületrészeket találtunk, megmunkált köveket, elsősorban homokkövet, ami arra utal, hogy az 1633-as építkezéskor már valamilyen épületből kibontott részeket használtak fel, az egyik kőből jól látszik, hogy ablakkeretből való” – mondta Takács Mihály. A megtalált köveket további vizsgálatra küldik, az eredmények hozzásegíthetnek a kastély helyén álló épület további feltárásához.

A Galántáról íródott monográfia szerint az első, megerősített védelmi funkciójú kastélyt 1550 és 1620 között építették. Megtudtuk, hogy a felújításra kerülő északi szárnyban is megvizsgálják, az adott épületrészben nincs-e valamiféle alagsor.