Rapp – új név kerülhet a termálfürdők térképére

A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság kőszén után kutatva egy mélyfúrás lehetséges helyszíneként jelölte meg az „Ipolynyitrai lapost”, ahol a munkálatokat 1911. január 20-án kezdték meg. Ötszáz méteres mélységbe érve már sejteni lehetett, hogy a medence egy „abnormális” helyén dolgoznak. A fúrófej 1911. május 6-án elérte az 516 méteres mélységet, amikor olyan erős, gázkitöréssel kísért időszakos vízkitörések jelentkeztek, amelyek a munkálatok folytatását is lehetetlenné tették. Az első napokban 5-6 percenkénti, idővel pedig szinte folyamatossá váló kitörések vízoszlopai elérték a 35-40 méteres magasságot is. Az azonnal elvégzett elemzések azt mutatták, hogy „…a kiszökő víz lúgos, bikarbonátos tartalmánál fogva igen értékes gyógyhatású…”, a gáz pedig „… teljesen tiszta szénsav …”.

A szökőforrás – vagy ahogyan általánosan nevezték: a gejzír – körülbelül 1927-ig működött, azután elapadt. Visszaemlékezések szerint rövid időre 1928-ban, majd 1938-ban vagy 1942-ben még egyszer-egyszer kitört. Ettől fogva mind a mai napig csendes. A felszíni csőrendszerből már csak a talpazat maradt meg, amelyben buborékozva szivárog fel a sós víz.

A helyiek elbeszélése szerint az 1940-es években a csőbe leengedett súly körülbelül 400 méteres mélységben akadt el. Azóta teljesen betömődött, újraindítását (fúrását) – főként az utóbbi években – többször tervezték, de a megvalósításig nem jutottak el.

Rapp közelében lehet meleg víz…

Ezt jósolta meg a rappi mélyfúrás kezdeményezője, Vass Dionýz geológus, akit „megihletett” a terület. Tudományos érveléseivel sikerült egy vállalkozói csoportot is meggyőznie arról, hogy belefogjanak a nem kis anyagi ráfordítást igénylő, ugyanakkor nagy kockázattal járó fúrásba.

„Jelen voltam egy közeli, szénréteget kutató fúrásnál, ahol láttam, hogy a slírréteg (sekély tengerben lévő, gyakran glaukonitos homokkő – a szerk. megj.) alatt, körülbelül 500 méteres mélységben vizes homokréteg volt. Ez szokatlan ezen a vidéken, s arra a megállapításra jutottam, hogy ott víznek, esetleg meleg víznek kell lennie. A munkálatokat támogató magánvállalkozókhoz csatlakozott a losonci és rappi önkormányzat is. A fúrófej lényegében a várt, az említett fúrásnál már ismert rétegeken hatolt keresztül. A homokréteg alatt 772 métertől egészen a fúrás aljáig mészkőréteg van, ami itteni különlegesség. Ezek a Kárpát-medencei körülmények közt jó kollektort, vagyis természetes víztartályt képeznek. Általában nem engedik át a vizet, víztaszítóak. Ám ha tektonikailag megtörtek, a repedéseibe bejut a víz. ĺgy keletkezik a karszt, a víz dolgozik benne, korrodálja, folyosókat alakít ki, majd valahol kifolyik. Ezen a területen azonban nem volt hova elfolynia, mert azt az 500 m-es vizet át nem eresztő rétegek megakadályozzák. Tehát ez lényegében egy zárt földtani szerkezet. A víznek a környező hegységek áteresztő rétegeiből valószínűleg van utánpótlása.”

…és feltört

A fúrás műszaki felügyeletét Ján Dzúrik hidrogeológus felügyelte. „A furat két hónap alatt készült el, és 1501,5 méter mélységbe jutott el. Belsejébe acélcsöveket helyeztünk be, amelyek biztosítják a víz felszínre jutását. A nagy ásványtartalmú víz szabad folyással jut a felszínre, kifolyó hőmérséklete 39 fok, a vízbősége körülbelül 20 liter másodpercenként. Ezek előzetes mérések, a pontos adatok még nem állnak a rendelkezésünkre. A lezárt furatban 4 atmoszféra nyomás van, ami azt jelenti, hogy ha szabadon engednénk, a csőből a vízoszlop nagyjából 40 méter magasra szökne fel. Ásványtartalmát a víz vezetőképessége alapján mértük meg; sótartalma 10-15 gramm körül mozog. Nagy valószínűséggel szoros a kapcsolata az egykori ipolynyitrai gejzírrel – erre utal a két vízforrás közel azonos vegyi összetétele.”

Tudományos eredmény

„Az eredmény túlszárnyalt minden várakozást. Szlovákia geotermikus atlasza az ország területén 26 geotermikus szerkezetet mutat be, de ezt a területet meg sem is említi. Bebizonyosodott, hogy egy új, különleges tulajdonságú geotermikus területre bukkantunk, amelyet be kell sorolni” – foglalta össze a fúrás tudományos jelentőségét Dionýz Vass.

„A víz sós, relikt tengervíz. Mészkőrétegekben ilyen nem képződik. Ez valószínűleg a felette lévő üledékes homokrétegekből származik. A korabeli tenger üledékes maradványaiban visszamaradt víz a természetes körforgás eredményeként bejutott a mészkőrétegbe, s ott keveredik a mészkőréteg vizével. Balneológiai célokra is hasznosítható lesz.”

Hamarosan épülhet a fürdő

Az elkövetkező fél év a tesztek, a különböző engedélyeztetési eljárások ideje lesz. Meghatározzák, milyen a furat valós vízbősége, a víz minősége, összetétele és hőmérséklete. Ezt követően a környezetvédelmi minisztériumhoz fordulnak engedélyért. Ehhez biztosítani kell azt is, hogy a nem hasznosított víz ne jusson a felszíni folyóvizekbe, hogy ne károsítsa azokat. Még a fúrás megkezdése előtt, a helyszín minél pontosabb kiválasztásához elkészült a terület geofizikai méréseken alapuló térképe is, amely azt mutatja, hogy a mészkőréteg legalább 12 négyzetkilométerre terjed ki – beleértve az ipolynyitrai gejzír területét is. A szándék az, hogy az egész terület védettséget élvezzen. Ennek része lesz, hogy azon mélyfúrást már nem lehet végezni, mert az könnyen megbonthatná a jelenlegi furat tulajdonságait.

Novolandia tervei készen állnak. Az építkezés a szükséges előkészületek után elkezdődik. Az egyik társtulajdonos, Vladimír Červenák véleménye szerint az első létesítmények kedvező esetben már egy év múlva látogathatóak lesznek.