Rákóczi-konferencia volt Ipolyságon

Ipolyság. A helyi gimnáziumban rendezték meg „A Nagyságos Fejedelem és Ipolyság” című konferenciát. A rendezvény apropóját egy 300 évvel ezelőtti esemény szolgáltatta. 1704. szeptember 24-én II. Rákóczi Ferenc Gyöngyösről a selmecbányai béketárgyalásra tartva megállt Ipolyságon, és itt vette hírül, hogy Erdély fejedelmévé választották.

A konferencián öt előadás hangzott el, ahogy Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum vezetője, és az esemény házigazdája elmondta, olyan témákat választva, melyek nem az unalomig ismert szemszögekből láttatják a Rákóczi-szabadságharcot. Nemcsak a témák, az előadók többsége is kötődik Ipolysághoz és a történelmi Hont vármegyéhez. A konferencia első felében szlovák nyelvű előadások hangzottak el. Először Vojtech Dangl, a város szülötte, az ország egyik legismertebb hadtörténésze beszélt a szabadságharc katonai vonatkozásairól. Rákóczi hadserege a gyorsan és könynyen mozgó könnyűlovasságra épült, a dragonyos és huszárezredekre. Vojtech Dangl a katonaság legfőbb problémái között a képzetlenséget, a rossz felszereltséget és az elégtelen ellátást említette. A rossz ellátás miatt a kurucok egyre gyakrabban rekviráltak, fosztogattak, és így a lakosság szimpátiáját is elveszítették. Dangl sok érdekes részlettel fűszerezte előadását.

Jozef Labuda, a Selmecbányai Szlovák Bányászati Múzeum igazgatója, a bányászati régészet szakértője, képviselője a fejedelem és Selmecbánya viszonyáról beszélt. A technikai fejlesztések szellemi és gazdasági központtá tették a várost, Rákóczi 1703-ban egy „protekciós levélben” biztosította Selmecbányát, hogy elkerülik a harcok a várost. Ennek ellenére a kivetett adók, anyagi és természetbeni kötelezettségek, az áron aluli eladás kényszere eladósodáshoz, az anyagi források és a tartalékok kifulladásához, a bányászat leállásához vezetett. Csak a 18. század vége felé talált magára ismét Selmecbánya. A következő három előadó magyarul beszélt. Szállási Árpád, debreceni orvostörténész a szabadságharc egészségügyi helyzetét vizsgálta. Rákóczi kapcsolatban volt a kor nagy orvosaival. Vízaknai Bereczky György orvosdiplomata és gyakorló orvos gyógyította a fejedelmet, Vyhnyén is jelen volt, ám naplójában nincs nyoma annak, hogy orvosa lett volna a kuruc seregeknek. Az orvosi ellátást és a gyógyszerbeszerzést paradox módon egy német ember, Láng Jakab Ambrus szervezte meg, aki Rodostóba is követte Rákóczit. Szállási Árpád elmondta, a csaták egészségügyi vizsgálata még várat magára, az ilyen szempontú feltárás még szűz területnek számít.

Lacza Tihamér a császárpárti oldalt kiszolgáló sajtót ellensúlyozni kívánó Mercurius Veridicusról (Igazmondó Mercurius) beszélt, melynek hat száma maradt fenn, és Ráday Pál nevéhez köthető. A Lőcsén, majd Bártfán megjelent haditudósításokat, kommentárokat, vezéri jelentéseket, hadszíntéri tudósításokat közlő lap mellett szó esett Mikes Kelemenről, több más írástudóról, és természetesen magáról Rákócziról, aki kitűnő tollforgató volt. Kiss László orvostörténész, a rendezvény szellemi atyja Hont vármegye főispánjának, Csábrád urának, Koháry Istvánnak az életét ismertette. Koháry élete végéig hűségesen szolgálta a Habsburg Birodalmat, Rákóczival is tárgyalt a császár nevében. I. Lipót császár a hűség tükörképének nevezte, és mindenki, álljon bármelyik oldalon, elismerte jellembeli nagyságát. Rákóczihoz méltó ellenfél volt, az eszméhez amit választott, élete végéig hűséges maradt.

A konferencia vendége volt, Balla Tibor Szécsényről és Csépány Zoltán, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára. A Rákóczi szövetség és a Rákóczi Városa Alapítvány nevében, Balla Tibor az Erdélyi Fejedelemmé válás évfordulóján, június 8-án emlékplakettet adott át a várost képviselő Bélik György alpolgármesternek.