Pusztulófélben a Dancs-kastély

A Sajó folyó bal partján, a mára gátak közé szelídített folyó keleti teraszán terül el Kövecses. A nevét talán a határában lévő szántófölde-ken igen gyakran előforduló kisebb-nagyobb folyami kavicsok után kaphatta a falu.

Kövecses (Štrkovec)

Régóta lakott hely ez a vidék, alig pár kilométer ide a Méhihez tartozó Feketesár-dűlő, ahol rézkori temetőt tártak fel közel négy évtizeddel ezelőtt. Kövecses mára elég rossz állapotba került kastélya alig 150 éve épült, sorsa végleg megpecsételődni látszik.

Az ősi Dancs birtok

Tököly Gábor történész gömöri kastélyokat és kúriákat bemutató kétkötetes munkájában azt írja, hogy a Dancsok ősei már a tatárjárás előtt is több Sajó menti település, köztük Kövecses, Sajórecske és Sajókeszi birtokosai voltak, eredetileg gömöri várkatonák. Ezek a falvak a tatárjáráskor jórészt elpusztultak, elnéptelenedtek, és csak akkor éledtek újjá, amikor a második honalapítónak is nevezett IV. Béla király újra megerősítette birtokaikban a korábbi tulajdonosokat. Feltételezhető, hogy a Dancs család a vészes idők után éppen itt, Kövecsesen alakított ki egy minden bizonnyal megerődített, fából és kőből épített uradalmi udvarházat, uradalmi központot. Ez a korai családi birtokközpont minden valószínűség szerint a ma álló késő klasszicista stílusú kastély helyén állhatott, és az sem kizárt, hogy a 19. század második felében a mostani kastély építésekor a régi udvarház bizonyos régi elemeit felhasználhatták, talán kövei ma is a falakat erősítik. Mostanra ugyancsak rossz állapotú lett a kastély. A Dancs család, amely már 1427-től birtokos itt, fénykorában igen magas pozíciókat is betöltött, tagjai országos méltóságú urak voltak, például a királyi főasztalnok-helyettesi posztot is betöltötte az egyik ős. A fentebb említett középkori kúria, erődített udvarház meglétét egy 1548-as esetről készült irat is bizonyítja. Ez az irat arról szól, hogy a közeli Szarvaskő várának várnagya, bizonyos Horváth Ferenc megtámadta, és kirabolta az udvarházat, amelynek akkor Dancs Miklós volt a lakója.

A féllábú honvéd

A 19. század végén elkészített Borovszky-féle megyei monográfia említi azt, hogy a kövecsesi Dancs család utolsó férfitagja, Dancs László alig néhány évvel a monográfia megjelenése előtt elhunyt. Azt kell tudni róla, hogy alig 17 évesen csatlakozott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvédségéhez. A bátor fiatal férfi az 1848. október 30-án lezajlott schwechati csatában harcolva súlyos sebet kapott, fél lábát ellőtte egy ágyúgolyó. Dancs László a sérülésből felépülve kövecsesi birtokain élt, 67 éves korában hunyt el, sírja a falu temetőjének felső részében található, az elkopott hant felett egy terméskőre helyezett fehér kő őrzi a közhonvéd emlékét.

A romló kastély

Elhanyagolt állapota ellenére is szembetűnő és domináns épülete Kövecsesnek az egykori Dancs-kastély, amely L alakú, délkeleti sarkán díszes kis toronnyal ékesített, harmonikus épület volt, míg az 1948-as államosításkor el nem kobozták egykori tulajdonosától. A bejárat fölé ekkor került a népi demokratikus Csehszlovákia oroszlánja, a régi ablakokat formátlan egyenablakokra cserélték, a kastélyba pedig néhány év múlva mezőgazdasági gépjavítókat képző szaktanintézet költözött, ennek az iskolának a hozzáépítései teljesen elrontották az egykor kiegyensúlyozott külsőt, és megbontották a kastély belső elrendezését is. Azt, hogy egykor a kastély körül rendezett angolpark volt, már csak néhány ősfa jelöli, a parkba garázsokat, műhelyeket építettek. A romló állagú kastélyépület mellett ma is folyik gazdasági tevékenység, de hogy mi lesz a Dancs-kastély további sorsa, azt nehéz lenne megjósolni. Egyelőre csak pusztul.