Pro Urbe díjat adnak át Párkányban

GULYÁS ZSUZSANNA

Párkány. Holováč Weiss Márta holokauszt-túlélő és Gerstner István festőművész kapja idén a Pro Urbe díjat. A kitüntetést a júniusi városnapok alkalmával vehetik át.

Holováč Weiss Mártát az antifasiszta szövetség, Gertsner Istvánt – aki idén ünnepli 75. születésnapját – a kulturális bizottság javasolta a díjra. Az önkormányzat májusi ülésén mindkét jelölést elfogadta. Holováč Weiss Márta 18 évesen került az auschwitzi haláltáborba. Egy szerencsés fordulatnak köszönhetően menekült meg. „Egy alkalommal kiválasztottak négyszáz nőt. Köztük voltam én is. Egy gyárba hurcoltak minket. Itt dolgoztattak a háború végéig. Tulajdonképpen a gyár tulajdonosának köszönhetem, hogy életben maradtam. A világháború után megpróbáltam felkutatni őt. Szerettem volna köszönetet mondani neki. Sajnos nem sikerült” – mesélte Márta néni, aki a második világháború után visszatért Párkányba. „Édesanyám tartotta bennem a lelket. Azt mondta, mindent ki kell bírnunk, mert otthon vár édesapám és a testvérem. Hát tűrtem mindent: az éhséget, a szomjúságot és a verést is. Legrosszabbul a verést viseltem. Az őrök, akik között nők is voltak, minden alkalmat megragadtak arra, hogy odavágjanak a korbáccsal. Édesapámat és a testvéremet sosem láttam viszont. Szívemben még sincs gyűlölet” – mondta a 87 éves asszony, aki több alkalommal tart ott rendhagyó történelemórát az iskolákban. Beszámolóját a tanulók minden alkalommal megrendülten hallgatták. „Vannak túlélők, akik nem beszélnek az átélt borzalmakról. Nekem viszont segít, ha valakivel megoszthatom ezeket a borzalmas emlékeket” – nyilatkozta lapunknak korábban az idei Pro Urbe díj egyik várományosa.

A városi kitüntetés másik várományosa Gerstner István festőművész. Gerstner István 1939-ben született. Tizenöt évesen lett Steinacher-Bánsághi Vincze tanítványa. Képzőművészeti tanulmányait Nyitrán végezte, majd Prágába került, ahol a képzőművészet elméleti kérdéseivel foglalkozott. Itt rendezte meg első önálló kiállítását 1970-ben. Művészetére nagy hatással voltak az orosz realista, a francia impresszionista és posztimpresszionista festők. Képein nem a természet hű mását örökíti meg, hanem szuggesztív módon ábrázolja saját érzéseit és a táj hangulatát. Technikájára a széles ecsetkezelés jellemző. Alkotásai megtalálhatók a Szlovák Nemzeti Galériában és a Pozsonyi Városi Galériában is, emellett eljutottak Prágába, Bécsbe, Budapestre, Svájcba és az Egyesült Államokba is. A közelmúltban az ipolysági Simonyi Lajos Galériában nyílt belőlük kiállítás.