Ponyvalegények – Üvegtigris 3

Rudolf Péternek nem kis erőfeszítésébe telhetett nem észrevenni ezt a néhány évet, és ez már magában kiemelkedő teljesítmény.

Az Üvegtigris 3 iskolapéldája a magyar film leküzdhetetlen problémáinak. Fél óra elteltével még mindig nem történik semmi, a szereplők saját, mesterségesen kimodellezett szerencsétlenségükkel vannak elfoglalva. Lajos, a főszereplő (töltetlen) puskával fenyegeti Rókát, amiért egy térés dinnyét zúdított a büféje mellé. A helyzetkomikum eluralkodik a cselekménnyé csak nagyon nehezen összeálló történéseken. Olcsó játék hülyegyerekeknek.

A film legfőbb baja mégis az, hogy nem hiteles. Sem a történet, sem a szereplők. A néző hamarabb elhiszi, hogy Rambo II. egy nyilvesszővel képes megsemmisíteni egy katonai helikoptert, mint azt, hogy egy lúzer büfés emlékezetkiesést színlel, elköt egy Bentleyt, útközben felvesz egy piros ruhás szexi csajt, akinek épp lerobbant a kocsija, majd akarata ellenére bejut a kocsi tulajdonosának villájába, ahol szintén akarata ellenére megerőszakolja a kocsi tulajdonosának felesége és szeretője. Ilyen nincs, pláne úgy nincs, ahogy az Üvegtigris készítői képzelik. Hogy kasszasiker lett, az nem meglepő, különösebb gondolkodás nélkül lehet röhögni a szerencsétlen figurákon, akiknek semmi dolguk azonkívül, hogy ökörködnek. És persze Szabó Erikáról is lekerül a ruha, nehogy a nézők visszaköveteljék a pénzt. Egy fél mondat, egy árva jelenet sem emléleztet a valóságra. Valami olyasmi, mint Árpa Attila Argója. Ismét Jancsó Miklós mondata juthat eszünkbe: csináltunk egy filmet, mert volt rá pénz. Azt is megtudhatjuk, kitől, a Dallmayr Kaffe és az OTP bank logóit csak az nem veszi észre az Üvegtigrisben, aki nem akarja. Rudolf Péter és barátai ismét elszórakoztak néhány milliót. Mi pedig elmehetünk a moziba, és megnézhetjük, hogyan.