Polgármesterek és képviselők az első republikában

Az alábbiakban néhány érzékletes idézettel próbáljuk vázolni, hogy ez a modell 1918 és 1938 közt (kisebb-nagyobb módosításokkal) miként működött. (A forrásokat zárójelben tüntettük fel.)

Darvas János két világháború közti szlovákiai magyar közíró szerint az 1918-as/1920-as impériumváltást, vagyis a Csehszlovák Köztársaság létrejöttét követően a magyarságot rögtön súlyosan érintette az önkormányzati tevékenység általános felfüggesztése. „A megyei, járási és községi képviselő-testületeket feloszlatták, élükre biztosokat és kinevezett tanácsokat állítottak. (…) A városi önkormányzati élet szempontjából súlyos kihatású intézkedés volt a magyarságra nézve, hogy 1922-ben a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokat egy tollvonással nagyközségekké fokozták le. Harmincöt szlovákiai és kárpátaljai város süllyedt így le községi szintre. Szlovákiában egyedül Pozsonyt és Kassát, Kárpátalján Ungvárt és Munkácsot hagyták meg rendezett tanácsú városoknak.” (Darvas János: Politikai életünk húsz éve. In: Vagyunk és leszünk, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1993)

Községi választásokat 1923-ban, 1927-ben, majd 1931-ben tartottak. Pálinkás László történész-levéltáros az 1931-es voksolásról a következő alapjellemzést adja: „A községi választások kimenetelét erősen befolyásolta az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság és a mezőgazdasági termelés visszaesése, melynek következtében erősen radikalizálódtak a baloldali pártok, ezen belül is a kommunista párt. A kommunista párt sztrájkokat, tömegtüntetéseket szervezett. Az egyik legvéresebb hatóságilag betiltott tömegtüntetésre… a Galántai járás egyik községében, Nemeskosúton került sor 1931. május 25-én, amikor is a csendőrök a köveket dobáló tömegbe lőttek, melynek során két ember meghalt, öten pedig súlyosan megsebesültek. A választások a kommunista párt előretörését hozták, különösen a magyarlakta vidékeken. A Galántai járásban a kommunisták kapták a legtöbb szavazatot (6972), a voksok 35 százalékát. A kommunista jelöltek a Vágsellyei járás falvaiban is több mandátumhoz jutottak, mint az 1927-es községi választásokon. A két ellenzéki magyar párt a választásokon visszaesett 1927-hez képest.” (Pálinkás László: Politikai pártok és mozgalmak és a politikai rendszer a Mátyusföldön az első Csehszlovák Köztársaság időszakában (1918–1938). In: Mátyusföld II – Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom – Dunaszerdahely, 2005)

S hogy miként működött az önkormányzat a gyakorlatban? Ennek rövid bemutatására Bukovszky László történész-levéltáros Vágsellyéről szóló leírásából kölcsönzünk egy részletet: „A községi elöljáróságot az új törvények szerint felváltotta a községi tanács. Tagjainak számát a választási eredményeket figyelembe véve a képviselők 1/3-a alkotta. A község mint önkormányzat élén a községi bíró állt. A községi bírót a képviselő-testület alakuló ülésén választották meg a képviselők a járási főnök felügyelete és a korelnök vezetése mellett. Mindig a győztes választási csoport tagja viselte ezt a posztot. 1923-tól 1938-ig a községi választásokat követően mindig az ellenzéki magyar pártok jelöltje volt a község bírája. Megbízatási időszaka, hasonlóan, mint a képviselőké, négy évre szólt, a választási törvény módosítását követően 1933-ban viszont hat évre bővítették. Távollétében hivatalát a két helyettes bíró egyike látta el. Tiszteletbeli állásnak minősült a két világháború közötti időszakban, nem minősült főállásnak. Éves fizetése 1929-ben 4000, az első helyettesnek 800, míg a második helyettesnek 400 korona volt. A községi bíró munkájának sikere a községi jegyzővel és a képviselő-testülettel kialakított kapcsolatától függött. A bíró naponta ellátogatott a Fő utcán lévő községházára, ahol a jegyzővel közösen intézte a község hivatalos ügyeit. (…) A harminctagú képviselő-testület üléseit a Fő utcán lévő községháza szegényes termeiben tartotta. 1924-ben a képviselők arra panaszkodtak, hogy nem volt elegendő szék a hivatalban, így az egyes ülések alkalmával máshonnét kellett azt kölcsönkérniük. A járási hivatal új épületének átadása után, 1933-tól megoldódott ez a probléma, ugyanis az önkormányzat testületei a hivatal nagy üléstermében tartották üléseiket. Az új tanácsterem fényét 1937-ben Masaryk mellszobrával emelték.”

(Bukovszky László: Vágsellye története az első Csehszlovák Köztársaság húsz éve alatt. In: Vágsellye 1002–2002, Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, 2002)