Pincestúdió a füleki tömbházak alatt

A lépcsőn egy kellemes modorú, beszédes fiatalember fogad. Bodor István néven mutatkozik be és beljebb invitál. „Menjünk a stúdióba” – mondja és a bejáratból a legnagyobb meglepetésemre nem felfelé indul a lépcsőn, hanem a pincébe vezető ajtót nyitja ki. Tettét gyorsan meg is magyarázza: „Tudja a kellékek nem fértek el a szobámban, ezért a pincében rendezkedtem be. Ez amolyan pincestúdió” – jegyzi meg mosolyogva.

Bemutatja a berendezéseket, mint mondja a kellékek alapján ez egy félprofesszionális stúdió, amelyben többnyire a Duna Televíziónak, az MTV-nek és az STV-nek készítenek dokumentumfilmeket. Ami a felvételek minőségét illeti, azok természetesen kifogástalanok. Azért „csak“ félprofesszionális stúdió, mert szükségük lenne egy olvasógépre, egy jobb vágóberendezésre, hordozható számítógépre, egy korszerűbb grafikai számítógépre és egy megbízható autóra. A legszerényebb becslései szerint is 5–6 millió korona beruházásra volna szükség, hogy a stúdió minden igénynek megfeleljen.

A füleki Bodor István alig tizenhárom évesen kezdte a televíziózást. Az Elek István által indított Pálma füleki városi televízióban kezdetben gyermekműsorokat vezetett, méghozzá olyan jól, hogy amikor egy felnőtt műsorvezetőt kellett helyettesíteni, neki szóltak. Később szerkesztő lett: járta Fülek utcáit és riportokat készített. Ott kedvelte meg a napi tudósításnál számára sokkal érdekesebb, dokumentum értékű portréfilmeket.

„Jó ideje televíziózással telnek a napjaim, pedig gyermekkoromban orvosnak készültem – meséli a huszonegy éves fiatalember. Az orvosit meg sem próbáltam. Számomra a dokumentumfilm az, ami igazán érdekes. A Pálma Televíziónál Elek István egyengette az utamat, szerettem ott dolgozni. Számos felkérést kaptunk az MTV-től, a Duna Televíziótól, de a regionális adások miatt sokszor nehéz volt a kérést teljesíteni. Ugyanis sok időt elvett a soron következő adás készítése, a grafika megtervezése, a műsor összhangba állítása. Készítettünk mi kisriportokat, a fülekiek számára talán érdekesek is voltak, de egy országos televízió nem tűzte volna a műsorára. Mindkettőt pedig lehetetlen volt csinálni, mert arra a feladatra az a műhely már kicsinek bizonyult, ezért úgy döntöttünk, külön válunk, és akkor létrehoztuk a pincestúdiót, amelynek természetesen több alkalmi munkatársa van.”

A polcokon sorakozó tekercsek között vannak, amelyek kordokumentumokat őriznek. Jónéhány filmkockát már láthattunk valamelyik televízió műsorán, mint például a füleki Molnár Péter hegedűkészítőről készült anyagot, amelyet a napokban mutatott be a Duna Televízió, de sok érdekes felvételük van, amelynek bemutatására egy ideig még várni kell.