Pillanatképek Európa legnagyobb fesztiváljáról

Szieszta a Nagyszínpad előttAndrea Ložeková felvételeiEgyébként meg lépten-nyomon hozzánk vagdostak ezt-azt az idei gigafeszten. Ajándékpólókat, a technopartikon rendkívül hasznos fütyülőket, magazinokat, valamint örökírókat, amelyek persze csak a nevük alapján írnak örökké. Butaság is lenne, ha a tollgyárak előhozakodnának egy ilyen találmánynyal. Minden apró teljesítményért, tesztkitöltésért, szkander-győzelemért, helyes tippelésért ajándék járt, sokan sportot űztek ebből, és megrakodva mentek haza. A támogató sörgyár ismét hotelt üzemeltetett, aki vett tíz dobozos sört, szimpatikus egyensátorban aludhatott aznap éjjel. Meg is telt szépen a szálloda, annak ellenére, hogy idén nem dőlt látogatottsági rekord, a várt 400 ezer helyett „csupán” 355 ezren buliztak idén a helyszínen, azaz valamivel kevesebben, mint tavaly. De sebaj. ĺgy legalább Tarlós „sheriffnek” sem lesznek érvei a Sziget elköltöztetésére. A III. kerület polgármestere, miután szokás szerint ellenőrizte a hangerőt, megint mondott egy okosat: a fesztivál kinőtte a hajógyári szigetet. Márpedig épp a hermetikusan lezárható, csodálatos helyszín az egyik ok, amiért a külföldi sajtó nem spórol a szuperlatívuszokkal. Budapestnek remek reklám ez a rendezvény, amely Európa legnagyobb ifjúsági fesztiváljaként hirdeti magát. A hetijegyek több, mint fele külföldön kelt el, a látogatók 5 százalékát tették ki a határon túli magyarok. Demszky Gábor főpolgármester jól tudja ezt, tán emiatt vágta fel 50. születésnapi tortáját a Szigeten, bár lehet, hogy a közelgő önkormányzati választásokra is gondolt közben.

Ha valaki ránéz a fesztivál térképére, egy szabályos várost lát, utcákkal, terekkel, 55 számozott programhelyszínnel, ahol ezer produkciót lehetett látni. Csak azért nem mondom, hogy térkép nélkül eltéved a vándor, mert a legtöbb színpadot jól bevált helyen, a tízéves hagyományt tiszteletben tartva állították fel. A komfortszint jelentősen nőtt, ma már gusztusos ivókutak, rendszeresen takarított vécék, kulturált zuhanyzóboxok várják a sátorozókat, illetve a félénkebb, otthon alvó pestieket. A közbiztonság is szilárdult, olyan, mintha az In-Kal Security emberei tízéves, folyamatos továbbképzésen vettek volna részt, és idén diplomáztak volna kommunikációból. Az árusok kedvesek, türelmesek, arra is figyelmeztetnek, ha mustáros marad az ember szája széle. Az ember erre megtörli száját és bugyellárisába nyúl, méghozzá jó mélyre. Egy korsó Ászok 190, félliteres üdítő szintén 190, gyros 600, hot dog 300, kávé 120, kínai kaja 900, a hírhedten finom kifőzdei étel pedig 420 forint volt idén. Napi ötezer úgy elfolyt, mintha nem is lett volna, ám a jelentős vásárlóerőt képviselő németek még így is olcsóbban jöttek ki egy hétre, mint odahaza bármely kétnapos fesztiválon.

Sokan és sokszor leírták már, hogy ez a Sziget rég nem „az” a Sziget. Mióta a világcégek felfedezték maguknak a helyet, egymást tapossák a kedves vásárlóért folyó csatározásban. A közönség is rétegződik, az agármérnök ma már nem hány együtt a betanított munkással, a nagy összetartozás-érzés oda, ez már rég nem az 1994-es Eurowoodstock hangulata. Szórakozni azonban változatlanul lehet, a választék zavarba ejtően széles, a karaokétól az extrém sportokon át a könnyű- és komolyzenéig, az irodalomtól az operáig van itt minden. Tarajos punkok pogóznak a vonósnégyes zenéjére, rockerek rázzák sörényüket Komár Lászlóra, techno-fanok pingáltatják magukat a henna-festőkkel, szóval mindenki azt csinálja, amit eddig sosem. Még a politikusok is.

A falfirkálók is kiélhették magukat Idén rekordszámú politikus fordult meg a fesztiválon, egyszerűbb lenne felsorolni azon kormánytagokat, akik nem tettek hosszabb-rövidebb sétát (persze kellő menynyiségű fotós asszisztálása mellett), és nem próbálták megszerezni a fiatalok szimpátiáját. Több minisztérium támogatott jelenlétével, illetve pénzzel konkrét programokat: a honvédelmi miniszter azt a sátrat, ahol az egy szál hálózsákkal érkezők meghúzhatták magukat, az informatikai miniszter az infóparkot, a környezetvédelmi miniszter a szelektív hulladékgyűjtést, amely már tavaly is húzós témának bizonyult. Akkor 12 tonna műanyaghulladék gyűlt össze egy hét alatt, ennek felét sikerült újrahasznosítani. Idén sem várható kisebb mennyiség, Kóródi Mária miniszter asszony pedig bízik a fiatalokban, a jövő szelektív hulladékgyűjtőiben, akik söröspohárban és kóláspalackban már most világelsők, feltéve, ha ajándékot is kapnak a cégektől. Maga a főpolgármester is beállt szemételtakarítani, miután a fotósok hada már jól összesereglett, utána pedig egy tizenegy tagú nyugdíjas csoportot kalauzolt végig a szigeten. A nénik és bácsik nem győzték meresztgetni szemüket, majdnem úgy viselkedtek, mint Szegény Peti nagymamája abban a bizonyos kultusz-rajzfilmben. Őket is vakuvillogtató sajtómunkások kísérték, a prímet azonban Medgyessy Péter, a rendezvény első miniszterelnök-vendége vitte el, aki Kistehén-pólóban, mosolyogva grasszált a sátrak között mintegy másfél óra hosszáig. Persze sejtjük, miért.

Arról nem tudunk, hogy valamelyik miniszter programokat is megtekintett volna, illetve legyünk pontosak, egy elszánt ember azért akadt: Görgey Gábor kultuszminiszter beült a Krétakör Színház híres Liliomfi-előadására. Ha valaki kíváncsi az én két legijesztőbb élményemre, álljon itt, hogy negyven percig bolyongtam a labirintusban, és végül csak távirányítással tudtam feljutni a toronyba. Másnapra olyan izomlázam lett, hogy mozdulatlanul álltam végig Uhrin Benedek fergeteges hangulatú koncertjét. A lelkes önsanyargatók csápoltak és pogóztak körülöttem, a Mester elégedetten nyugtázta, hogy megint mennyien szeretik, én meg, mint aki karót nyelt, pedig nem mindennap röhöghet ki az ember egy szerencsétlen bácsikát.

Ismerkedés az afrikai hajszobrászattal A két legpozitívabb élményem két koncerthez fűződik, illetve inkább három nevet sorolok fel: Dreadzone, Stereo MCs, Transglobal Underground. A többiek is hozták a papírformát, bár a Pulp és a Cure jobban érdekelt volna nyolc évvel ezelőtt, a HIM pedig sosem fog érdekelni, akárhányszor jönnek is vissza. Akkor már inkább a szintén finn Nightwish, élükön egy operaénekesnővel, de ha Finnország, akkor nekem Varttina és 2001, jövőre vissza kellene hívni őket. Iggy Pop helyett az Emil Rulez nevű magyar zenekart, illetve egy meglepően humoros Galla Miklós-estet választottam, de azért öreg harcosokból is láttam kettőt, az 58 éves UK Subs-énekest, és a már említett Mestert. A Metal Hammer-színpad idén kimaradt, úgy tippeltem, másutt sokkalta izgalmasabb és élőbb stílusokat kagylózhatok.

Apropó, kagyló. Az egyik szponzor-mobilcég felmérése szerint a szigetlakó fiatalok annyit mobiloztak és esemeseztek össze az egy hét folyamán, mint egy megyében szokás ugyanezen időegység alatt. Jó ötletnek bizonyultak a nagyobb színpadok szélén felállított SMS-falak, ahová a koncertek alatt folyamatosan és cenzúrázatlanul érkeztek az üzenetek a krónikus közlésvágyban szenvedőktől. Az internetsátorban száz nagyteljesítményű számítógép várta a világháló-függőket, a légkondicionált sajtósátor felszereltsége is minden eddigit felülmúlt. Többször rajtakaptam olyan elvetemült netezőket, akik fél órával kedvenc zenekaruk koncertje után már azt kutatták a hírportálokon, mit írtak a percre kész újságírók az előbb látottakról. Tán ezért sem jelent meg idén külön sziget-napilap, ehelyett a „komoly” magyarországi sajtótermékekben is olyan laza és szertelen tudósítások láttak napvilágot, hogy csak na.

Súlyosabb sérülés nem történt, a detoxban sem volt teltház (egy hét alatt 34 fő), a rendőrség azonban hétfőn eldicsekedett egy nagy marihuánafogással, kétszázötven adagot találtak négy ügyetlen jugoszláv versenyzőnél.

A közterület-fenntartók azt ígérik, vasárnapig teljesen megtisztítják az óbudai szigetet. Ez a szervezőknek 10 millió forintjukba fog kerülni, ám az előzetes számítások szerint a Sziget Kft. Idén nullszaldós lett. Ha nem is keresték betegre magukat a szervezők, legalább nem fizettek rá. Amilyen flottul működtették a dolgokat, meg is érdemlik.