Petőfi Sándor visszatalált a Temes megyei Zsombolyára

A Temes megyei Zsombolyán szobrot állítottak Petőfi Sándornak. A nagy magyar költő szobra harmadikként került a bánsági kisváros központjába: Mihai Eminescu román, Peter Jung zsombolyai születésű német költő szobra után állították föl Petőfiét. Soltész Teofil zsombolyai szobrászművész alkotását az elmúlt napokban avatták.

Hogy milyen hely Zsombolya? Olyan, ahol a román többség szavazatával magyar a polgármester: Kaba Gábor, az RMDSZ jelöltje nemcsak a 17 százaléknyi magyarság bizalmát tartotta meg, hanem a többségben lévő románok jó részéét és a maradék németekét és szerbekét is megszerezte. Az egykori gombgyári főmérnök taktikus városmenedzser, aki szereti a multikulturális bánsági világot. Szereti úgy emlegetni városát, ahogyan a 19. század végén némi pátosszal mondogatták: a Bánság Weimarja. A Temesváron megjelenő Heti Új Szó című magyar lapban azt mondta erről: amikor a nyolcvanas évek közepén a városba került, a lakosság 40-50 százaléka még német volt. A zsombolyaiak anyanyelvi szinten beszélték mind a három nyelvet, a románt, a magyart, a németet, sőt szerbül is nagyon jól tudtak. A 80-as évek második felében rengeteg német vándorolt ki Romániából, a helyükbe közelebbi és távolabbi településekről románok érkeztek, akik nem mindjárt tudták elfogadni a toleráns bánsági szellemet. A zsombolyai értelmiségiek létrehozták a Petre Stoica Alapítványt, amely valamennyi ott élő nemzetiség kulturális értékeinek megőrzésére figyel.

2001-ben Eminescu-év volt Romániában – akkor állították föl Zsombolyán Mihai Eminescu szobrát. A kivándorolt németek civil szervezete, a Német Fórum támogatásával kapott szobrot Peter Jung, a zsombolyai születésű német költő. Petőfi Sándor szobrát közadakozásból és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával emelték. A szabadságharc vége felé, 1849. május 3-án egyetlen alkalommal járt a költő Zsombolyán, Bem apó társaságában. Perczel Mórral találkoztak ott, aztán mentek tovább Nagybecskerekre.

Zsombolya szebb napjaiban nemcsak etnikai türelem, hanem sokszínű kulturális élet is jellemezte a várost, s ez összefüggött az anyagi jóléttel. A pragmatikus polgármester befektetőként szeretné visszacsábítani a kivándorolt németeket, és annak is nagyon örülne, ha magyar vállalkozók jelennének meg Zsombolyán. Jó néhány magyarországi polgármester is jelen volt, de a zsombolyaiak figyelnek a vajdasági oldalra is: a Petőfi-szobor avatására eljöttek Kikinda és Magyarcsernye önkormányzatának képviselői is.

Nem mindenki gondolkodik úgy, mint Kaba Gábor polgármester. Petrovici Éva tanárnő Erdélyből került a Bánságba, s úgy látja, itt kozmopolita szellemiség uralkodik. Az értelmiség azon van, hogy minden ünnepet tartsanak együtt a békesség és a kultúrák találkozása jegyében. A tanárnő szerint ez az oka annak, hogy az emberekből kiveszett a nemzeti identitástudat. A zsombolyaiak ezt nem szeretik hallgatni, s időnként azt vágják Petrovici Éva fejéhez, hogy az erdélyiek mind nacionalisták egy kicsit. Szerinte azonban a nacionalizmus azt jelenti, hogy valaki gyűlöli a másik nemzetiséget. Az erdélyi magyarok azonban nem gyűlölnek másokat, csak a magukéhoz ragaszkodnak – mindenáron. Ebben az is benne van, hogy a nemzeti identitásukat őrző magyarok nem kötnek vegyes házasságot románokkal – nem keverednek velük.

Ugyanez a szemléletbeli különbség jelent meg az ünnepi beszédekben is. Toro T. Tibor, a Tőkés László követőit egybegyűjtő Reform Tömörüléshez tartozó országgyűlési képviselő így beszélt Petőfi szobráról: Soltész Teofil a lelkünkből hívta elő, szívünkből, a génjeinkből varázsolta bronzba, hogy naponta emlékeztessen minket arra, szabadságunkért a csatákat naponta kell megvívni. Minékünk a szabadság árnyéka nem kell; a szabadság maga kell nekünk! Utalva arra, hogy Petőfi Sándor apja szerb, anyja szlovák volt, ő maga mégis a magyar szabadság prófétája. Toro T. Tibor versidézettel figyelmeztette a hallgatóságot: „Mi az, hogy szerb, mi az, hogy tót? Mi az, hogy faj, mi az, hogy vér? Mi az a tűz és mi az a titok, mely mindenen keresztül a szívig ér?”

Egy nemzethez tartozni nem a faj szava, nem a vér szava, hanem a hűség szava, mondta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A zsombolyai polgármesternek ugyanis sikerült elérnie, hogy a mind nagyobb ellentétben álló RMDSZ-irányzatok képviselői mindkét oldalról megjelenjenek a szoboravatón. Markó azzal folytatta: az igazi magyarság azt jelenti, hogy megbecsüljük mások igazi románságát, igazi németségét, igazi szerbségét is. Csak akkor vagyunk igazi magyarok, ha ezt az igazságot, mely itt, a Kárpát-medencében nagyon fontos, mindannyiunk igazságává tesszük. Petőfi tudta ezt, életpályája azért válhatott a magyarság minden más nép számára is elfogadható szimbólumává, mert életművében nem lehet a más nemzetek iránti gyűlöletet felfedezni.

Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetője románul is köszöntötte az ünneplőket. Petőfi méltatása közben emlékeztetett arra: a kulturális tárca támogatja, hogy magyar vonatkozású köztéri szobrokat állítsanak a Kárpát-medencében. A Bánságban nemrég kapott szobrot Pécskán Klebelsberg Kunó, Buziasfürdőn pedig Trefort Ágoston.

Megkérdeztem a fiatal szobrászt, Soltész Teofilt, aki Kolozsváron végezte el a képzőművészeti akadémiát, mennyire volt nehéz dolga, hiszen Petőfiről már nagyon sok szobrot formáztak. „Nem akartam csak azért is eredetieskedni, és nem akartam csak azért is klasszikus stílusú szobrot készíteni. Őszinte szobrot akartam mintázni: egy szókimondó, egyenes jellem vonásait. ”