Petíció indult a szárazföldi Duna-delta ágrendszerének a megmentéséért

Szimbolikusan éppen a Föld napján, azaz április 22-én jelentette be a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) a petíció elindítását. Az azóta eltelt időszakban már a háromezerhez közelít azok száma, akik támogatták a kezdeményezést. „Amióta megépült a bősi vízi erőmű, a helyzet évről évre egyre romlik. A Duna egyedi folyó, Európában nincs is hozzá hasonló. A feketeerdei forrásától kezdve egy hegyi patak, majd egy folyam minden jellegzetességével vonul Pozsonyig. Míg ezen az 1000 km-es szakaszon 1000 méteres az esése, addig Pozsony alatt hirtelen szétömlik a nagy síkságon, és a további mintegy 2000 km-es szakaszon egészen a fekete-tengeri deltáig csak 150 méteres eséssel hömpölyög, jobban mondva ömlik szét” – kezdi a beszélgetést Silvia Halková, a BROZ munkatársa, a Duna-menti ártéri élőhelyek felújítása projekt vezetője. Vagyis ömlene, ha a folyó vizét nálunk, Szlovákiában a régi mederből nem terelnék művi úton a bősi erőmű felé. 

Szimulált hóolvadás
Ez a folyami különlegesség alakította ki a Pozsonytól majdnem Komáromig terjedő természeti környezet jellegzetességét, legyen szó akár élőlényekről, akár növényzetről, viszont mindezt a bősi erőmű üzembe helyezése után már művi úton kell fenntartani. Az Alpok tavaszi hóolvadását és az ebből következő vízbőséget a csatornából az ágrendszerbe engedett nagyobb vízmennyiség szimulálja. Azt, hogy évente mennyi vízmennyiséget lehet az ágrendszerbe engedni, a Vízgazdálkodási Vállalat által kidolgozott kezelési szabályzat határozza meg, amelyet az egész rendszert felügyelő Pozsonyi Kerületi Hivatal hagy jóvá minden évben.

Csökkenő vízmennyiség
Ez a vízmennyiség azonban az évek során a kezdeti másodpercenként 240 köbméterről a mai másodpercenkénti 60 köbméterre csökkent. Ekkora mennyiségű víz azonban nem képes kiléptetni a folyót a medréből, így nem teszi lehetővé az ártéri erdők elárasztását. Így az élőhelyek léte is veszélybe kerül. A Vízgazdálkodási Vállalat ezt azzal magyarázza, hogy védeni szeretné az itt felépített ingatlanokat – bár ezek nagy része engedély nélkül épült –, továbbá védeni az emberek egészségét, és korlátozni szeretné az elárasztáskor keletkező szúnyoginváziót. Ráadásul az ártéri erdők elárasztását a tavaszi és nyári időszakokban, amikor a Dunában megfelelő mennyiségű víz van, akadályozzák a nehézkes és bonyolult adminisztratív követelmények. Ezek következtében az elmúlt 27 évben mindössze néhány alkalommal valósult meg a művileg előidézett áradás. 

10 000 aláírás kell
„Európai fontosságú területről van szó, amely védettsége minimálisan másodfokú, de helyenként magasabb védettséget is élvez. Ezzel a petícióval, amelyet a környezetvédelmi miniszternek címeztünk, egyrészt azt szeretnénk elérni, hogy a közvélemény tudomást szerezzen arról, hogy ezek a védett élőhelyek veszélyben vannak, másrészt felhívni a környezetvédelmi minisztérium figyelmét arra, hogy próbálja meg felülvizsgálni a vízügyesek döntését az említett kezelési szabályzatban” – nyilatkozta Ján Jenčo, a petíció jogi tanácsadója. A klímaváltozásnak a Duna-mente élővilágára és lakosságára gyakorolt negatív hatásának enyhítése érdekében szükségszerű a meglévő ökorendszerek megóvása és újraélesztése. Az itt található vizenyős területek és ártéri erdőségek jelentősen hozzájárulnak a szén-dioxid lekötéséhez, természetes vízgyűjtőként működnek, és védelmet biztosítanak az aszályos időszakok idején – véli a BROZ.

A petícióval a minisztérium mindenképpen foglalkozni fog, de ha sikerül összegyűjteni legalább 10 000 aláírást, a társulás tárgyalópartnerként lehet jelen a tárgyalásokon. 

A petíciós ív letölthető a természetvédelmi társulás honlapjáról, vagy ezen a linken.