Pénz helyett szolgálati bérautó az igazgatónőnek

– Félünk, hiszen aki rá mer mutatni az igazgatónő furcsa praktikáira, vagy nem hajlandó teljesíteni parancsait, például, hogy késő estig maradjon a munkahelyén, az szedheti a sátorfáját – mondják a kórházban többen is.

Az egészségügyi miniszter tavaly év vége felé hívta vissza Stanislav Novák igazgatót s a 36 esztendős Iveta Čížovát bízta meg a kórház vezetésével. A valaha kórboncnokként tevékenykedő orvosnő egy gyógyszerforgalmazó cégnél dolgozott, ahonnan különös körülmények között távoznia kellett. Munkanélkülivé vált, de fél év után beült a légi kastélykórház bársonyszékébe. – Mi nem sejtettük ki ő, senki nem tudott róla semmit, előéletét sem ismertük – mondja Jozef Koloň, a rehabilitációs osztály főorvosa. – Úgy tűnt viszont, menedzseri elképzelései életképesek, racionalizációs terveivel a dolgozók zöme egyetértett annak ellenére, hogy 24 alkalmazottól el kellett búcsúznunk. Ügybuzgósága 2-3 hónapon belül alábbhagyott, amikor szükség volt rá, nem találtuk a munkahelyén. Azt hittük, a kórház ügyeivel foglalatoskodik, de a mostani anyagi helyzetünkből következtetve, érdekünkben alig tett valamit. A kórház vezetőségével, a főorvosokkal sem nagyon tárgyal, Jozef Bilický professzor kivételével, akit magával hozott és kinevezte helyettesévé. Őt is csak nagyon kevesen látták a kórházban – sorolja a történéseket a főorvos. Ő azon kevesek egyike, aki nem fél az igazgatónő bosszújától. Világi Izabella röntgenológussal együtt szépítés nélkül „kiborítják a bilit”. – Áprilisban az igazgatónő bejelentette, hogy a rossz anyagi helyzet miatt a fizetések felét kapják csak az alkalmazottak. Kilátásba helyezte az elbocsátásokat is, számokat nem emlegetett, ám másnap már csak a megkurtított fizetésekről volt szó. Ajánlotta, az alkalmazottak vegyenek ki két hét fizetés nélküli szabadságot. Ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek, tanácstalanságukban a szakszervezethez fordultak segítségért. – Mi be akartuk tartani a játékszabályokat, ezért levéllel fordultunk az igazgatónőhöz. Május 25-én 18 pontba foglaltuk a bennünket is érintő, sorsunkat is befolyásoló kérdéseket – mondták a nevük elhallgatását kérő dolgozók, akiket már egyszer írásos megrovásban részesített Čížová. – Természetes, hogy amikor a létünkről van szó, azt is tudni szerettük volna, ki jogosult a szolgálati mobiltelefon használatára, és ez havonta mekkora összeg. Miért titok, hogy mennyi pénzt kap a kórház az egészségbiztosítóktól, s hogy állnak a szerződéskötések, ugyanis ettől függ, mennyi pénz áll a házhoz, s megkapjuk-e az elmaradt bérünket, illetve lesz-e fizetésünk a következő hónapban. Jogunk van tudni, a bérünkből levont társadalombiztosítást átutalják-e az illető alapoknak. Meg hogy az új igazgatónő hány új munkaszerződést írt alá, ugyanis olyan munkákat is idegenekkel végeztet el, amelyekre az intézeten belül képzett alkalmazottunk van. A munkaidő betartásának kérdése is foglalkoztatott, ugyanis úgy az igazgatónő, mint a volt helyettese, (június elsejétől változás állt be ezen a poszton – a szerk. megj.) egyre kevesebbet fordult elő a kórházban. Ugyancsak fontosnak tartjuk a választ arra: hogyan lehetséges, hogy az igazgatónő havi 60 ezer koronáért bérelt Audi márkájú autójára van pénz, vagy miért nem vehetjük igénybe a kórházzal szerződésben álló jogászt, noha tetemes összeget kap a munkáért?

A kellemetlen kérdésekre nem érkezett válasz. S ahogy az lenni szokott, egy szép napon Koloň főorvos érdekes iratokat talált az asztalán. Ez lökést adott ahhoz, hogy levelet írjanak Roman Kováč egészségügyi miniszternek, akivel tudatták nemcsak azt, hogy a feladataikat becsületesen elvégző alkalmazottaknak törvénysértő módon megfelezték a bérét, de azt is: nincsenek meggyőződve arról, hogy az igazgatónő az intézet fellendítésén fáradozik. Pénzügyi ellenőrzést is indítványoztak, majd rákérdeztek a minisztérium privatizációs elképzelésére, hiszen közel tíz éve épp a kórház készülő magánosítása miatt veszítik el az emberek állásukat, növekszik a munkanélküliség, a létbizonytalanság, és kihasználatlanul áll és megy tönkre az egyik négyemeletes épület. A május 24-én faxon eljuttatott segélykérő levélre június 20-án a miniszter a szakszervezet vezetőségének egy semmitmondó válaszlevelet küldött. Ebben tudatja, hogy május 20-án rendkívüli ellenőrzéssel bízta meg a minisztérium illetékeseit, akik törvénysértésekre – közbeszerzés, gazdálkodási szabályok, egészségügyi biztosítás, szociális biztosítás – bukkantak rá. De mert az igazgatónő élt a „fellebbezés” jogával, a bizottság felülbírálja ellenvetéseit, s csak azt követően zárja le az ellenőrzést. A végeredményről majd értesíti a szakszervezetet. A magánosítással kapcsolatban a miniszter tudatja, hogy az intézetet besorolták a privatizáció második hullámába. A minisztérium illetékes bizottsága elbírálta a tervezetet, és a miniszter véleményével továbbította a munkaügyi minisztériumba.

– Kissé furcsálljuk, hogy a bérkurtítás jogtalanságát a miniszter úr meg sem említette, holott a kórházban vannak dolgozók, akik a létminimumot sem kapták meg. Azon a gyűlésen, ahol az igazgatónő tudatta, hogy nincs pénz az alkalmazottak fizetésére, pontosabban csak az orvosok kapják meg bérük 100 százalékát, felvetettem, hogy inkább a többieknek kellene teljes bért kapniuk, mi valahogy kibírnánk egy ideig kevesebbel is. Úgy gondolom, az orvosok nem sokra mennek ápolószemélyzet nélkül. A betegek még kevésbé – mondott véleményt a főorvos. Az ápolónők és a gazdasági dolgozók bérük 50 százalékát, a főnővérek és a többi alkalmazott pedig 68 százalékát kapták csupán, miközben az igazgatónő megértésükre apellált és utalt arra, ha netán követelnék a büntetőkamatok kifizetését, mélyülne a kórház „eladósodási spirálja”.

Az igazgatónő igazmondását megkérdőjelező alkalmazottak szerint Čížová azt állította a május 24-e összüzemi összejövetelen, hogy az intézet profilváltási kérvénye a miniszter aláírására vár, holott Roman Kováč már 23-án aláírta a 40 ágyas tüdőosztály, a 26 ágyas ortopédia, és a 60 ágyas utógondozó megszüntetését. Ami annyit jelent, hogy Lég község kórházának lesz egy 55 ágyas rehabilitációs osztálya, 60 ágyon pedig hoszszantartó ellátást igénylő betegeket kezelnek. – Amikor Čížová megtudta, hogy a dolgozók „beárulták” a miniszternél, azt vetetette a szemünkre: mindent elrontottunk, a miniszter most gondolkodik, ellássa-e kézjegyével az iratot vagy sem. Sajnos, mindezt nem tudjuk bizonyítani, ugyanis az öszszejövetelekről nem készülnek jegyzőkönyvek – jegyezte meg Világi Izabella.

Az igazgatónő furcsa praktikáiról azért akadnak írásos bizonyítékok is. Noha az intézetben nincs világháló, a kórház rendszeresen rendezi a 307 koronás internetszámlát. Az igazgatónő autója nagyobb falat: márciusban 49 305, áprilisban 56 542 koronát utaltak a Duchonka Kft. számlájára, jogi tanácsokért márciusban 26 875 koronát, illetve áprilisban 32 718 koronát fizetett az alkalmazottak előtt eltitkolt jogásznak. Gyanús az új pavilon két emeletének újbóli üzembe helyezéséért számlázott 60 270 korona, ugyanis tavaly év végén a villanyvezetékek karbantartására a kórház 199 960, majd 128 ezer koronát költött. Érthetetlen az is, hogy az igazgatónő miért egy nyitrai patikában vásárolja a gyógyszereket a kórház számára, s ezen számlák kifizetését előnyben részesíti. A faktúrákat magánál tartja, s csak a saját emberével, a rendszerint délutánonként, munkaidő után érkező könyvelővel (aki másodállásban, szerződésre dolgozik a kórházban) rendezi.

– A kórház magánosításával kapcsolatban ugyan június 17-én kikérte a szakszervezet véleményét – folytatta a főorvos, – viszont nem kaptuk kézhez a tervezethez csatolt függelékeket. Ráadásul a 2000-ben készült alaptervezet kidolgozása óta megannyi változás történt az egészségügyi intézetben, vagyis nem felel meg a valóságnak. Ezért a szakszervezet nem érthetett egyet a magánosítási tervezettel.

Többen panaszolták, az igazgatónő arra kényszeríti őket, hogy a munkaidőn túl is rendelkezésére álljanak, miközben ő maga nagyon ritkán látható az intézetben. – Ismét az asztalomon találtam egy borítékot a következő kimutatásokkal – tolja elém az iratokat a főorvos, majd magyarázatot is fűz a számokhoz. Az igazgatónő a 20 munkanapos februárban 10 napot töltött a munkahelyén, 51 órát dolgozott csupán, márciusban 7 nap alatt 40,4 órát, áprilisban l0 nap alatt 49,2 órát. Természetesen egy menedzsernek nem kell egy helyben ülnie, ám miután ennyire rossz az intézet anyagi helyzete, hogy nem kapjuk meg a teljes fizetést, aligha hihető, hogy az érdekünkben tartózkodik a kórházon kívül – ismertette a tényállást.

Mi sem természetesebb annál, hogy szerettük volna hallani dr. Iveta Čížová igazgatónő véleményét is. Kerestük az igazgatóságon, ám a portán megtudtuk, hogy reggel 9-kor elment. A titkárság ajtaját is zárva találtuk. Megüzentük tehát az igazgatónőnek, hogy sürgősen beszélni szeretnénk vele, de nem jelentkezett. Ugyancsak kíváncsiak voltunk, mi a véleménye Roman Kováč miniszternek az általa kinevezett igazgatónő hagyományosnak aligha mondható vezetési módszereiről, praktikáiról. A szóvivőjével folytatott beszélgetés felemásra sikeredett. Martin Urmanič először kioktatott, hogy már nem élünk a kommunizmusban, ahol felülről irányították az igazgatókat, majd utalt arra, hogy az állami intézet gazdálkodásába a miniszter nem szól(hat) bele. Sem a havi 60 ezer koronás autóbérlet, sem a bérek visszatartása nem ok arra, hogy a miniszter foglalkozzon az üggyel. Mivel házon kívül más, fontosabb ügyekkel volt elfoglalva – ki idegeskedne 135 egészségügyi dolgozó sorsa miatt! –, a szóvivő azt ajánlotta, kérdéseinket e-mail címére továbbítsuk. Megtettük azzal a kéréssel, péntek délelőttig válaszoljanak.

Kérdéseink

1. Milyen eljárással nevezték ki a munkanélküli dr. Iveta Čížovát a légi kórház élére?

2. Mikor fejeződik be az intézet pénzügyi ellenőrzése?

3. Miképp lehetséges, hogy a kórház 60 ezer koronát fizet a bérautóért, a közbeszerzés nélkül kiválasztott nyitrai gyógyszertár számláit késedelem nélkül téríti, stb. ám az alkalmazottak bérére nincs anyagi fedezet?

4. A munkaidő betartása vonatkozik az igazgatónőre is?

5. Hogy lehetséges, hogy a légi intézet nem rendezte szerződéseit az egészségbiztosítókkal, s ezáltal nemcsak a dolgozók májusi, de a következő hónapok bérei is veszélybe kerültek?

6. Az intézet vezetője jogosult-e arra, hogy elutasítsa a párbeszédet az alkalmazottakkal, illetve a szakszervezeti érdekképviselettel?

A minisztérium válaszai:

1 Čížová asszonyt azzal a céllal bízták meg az intézet vezetésével, hogy készítse el a magánosítási tervezetet úgy, hogy a kórház privatizálható legyen. Mivel nem várható a folyamat elodázása, nem volt értelme versenypályázatot hirdetni. Az egészségügyi miniszter jogköre a megbízott személy kiválasztása.

2. A pénzügyi ellenőrzés 2002. június 27-én befejeződött, a zárójelentést megvitatták.

3 Az intézetek élén álló menedzsmentek gazdálkodnak a rendelkezésre álló anyagiakkal és eldöntik a prioritásokat. Ezt a kérdést címezze az intézet igazgatónőjének, aki a 211/2000 törvény értelében köteles válaszolni.

4. Minden vezető dolgozó egyben menedzser is, 24 órás munkaidővel. A felhozott adatok nem jelentenek semmit, hiszen az igazgató nem csak a munkahelyén, de azon kívül is dolgozik (megbeszélések, tárgyalások a központi szervekkel). Az órák összesítése épp ezért félrevezető és elferdíti a valóságot.

5. A kérdést irányítsa az intézet vezetője, illetve a biztosítók felé, a szerződéskötések folyamatába az egészségügyi minisztériumnak nincs lehetősége közbeavatkoznia. Nem élünk a központi irányítás időszakában, amikor a minisztérium engedélyezte a ceruzavásárlást is.

6. Egyetlen törvény sem szabályozza, hogyan kommunikáljon az egészségügyi intézet vezetősége az alkalmazottakkal. Ez a ő kölcsönös megegyezésüktől függ. Felnőtt emberekről van szó, nem gyerekekről, mi nem vagyunk szülők, akik megszabnák, miként viselkedjenek egymással.

És hogy a fránya újságíró lássa, mit jelent a központi hatalom, a szóvivő néhány sort is csatolt a mellébeszéléshez.

„Tisztelt szerkesztőnő, mellékelem kérdéseire a válaszokat. A jövőre nézve szeretném figyelmeztetni arra, hogy az Egészségügyi Minisztérium nem csupán az Ön szerkesztősége szükségletei miatt létesült és ezért a megszabott rövid határidők megvalósíthatatlanok. Ennek ellenére mindent megtettem, ami erőmből tellett, és mellékelem a válaszokat. A munkaidejét, kérem, próbálja úgy szervezni, mint a többi újságíró, és ha terveiben rendet teremt, megfelelő időelőnnyel kérheti kérdéseinek megválaszolását.

Üdvözlettel

Martin Urmanič, az egészségügyi miniszter szóvivője“

A szerkesztő megjegyzése: Úgy látszik, a szóvivő nincs tisztában azzal, hogy napilap vagyunk, s a lehető legrövidebb időn belül foglalkozunk a problémákkal. Légre egy aznapi bejelentést követően, 2002. június 27-én látogattunk, érthető tehát, hogy azonnali választ kértünk az illetékesektől.